Perfect For You [larry fanfic]

38

AUTHOR'S NOTE[/1]:

Szép jó reggelt!
Tudom, késtem. Sajnálom. De ennek örömére most kaptok egy kora reggeli részt! Ráadásul milyen fontos részt! :)

Remélem tetszeni fog, jó olvasást!

And if you're looking for someone to write your break-up songs about

Harry

- Mehetünk? - léptem az ajtó előtt toporgó fiú mellé, kezemet a kilincsre helyezve.

- Szerinted nagyon kiakadtak? - kérdezte Louis, ujjait a csuklómra fonva, hogy visszatartson.

- Lou. Ők Harry és Richard. Te pedig szó nélkül leléptél az album megjelenése előtt. - közöltem mélyen a szemébe nézve, mire sóhajtva lehajtotta a fejét.

- Tudom. Hiba volt, de... - kezdett magyarázkodni, ám félbe szakítottam.

- Hé, hé! Semmi gáz. Te mondtad. Hülyék voltunk. De vége. Minden oké. - próbáltam megnyugtatni, mire halvány mosollyal nézett a szemembe - Na? Készen állsz a kivégzésedre? - kérdeztem kuncogva.

- Szerinted tényleg meg fognak ölni? - morfondírozott mellettem.

- Már tíz perce itt kellene lennünk. - pillantottam a telefonomra - Szerintem nagy az esély rá. - vigyorodtam el.

- Talán nem kellett volna beülnünk reggelizni. - jegyezte meg szórakozottan.

- Talán ideje lenne végre bemennünk. - vetettem fel - Ne már, Lou! - kétségbeesett pillantását látva azonnal átkaroltam a vállát és közelebb húztam magamhoz - Itt vagyok veled, oké? - néztem mélyen a szemébe - Nem kell egyedül végig csinálnod. - mondtam komolyan, mire halvány mosoly kúszott ajkaira - Elvégre, az én hibám, hogy leléptél. - tettem hozzá bűnbánóan.

- Hé! - kapta fel a fejét hirtelen - Megbeszéltük, hogy ez nem téma többet. Lépjünk túl rajta!

- Lépjünk. - bólintottam mosolyogva, bár a lelkemet mardosó bűntudat enyhülni látszott, még nem szűnt meg teljesen - Mehetünk? - kérdeztem végül. A fiú némán bólintott, mire elvettem kezemet a válláról és ismét a kilincs után nyúltam. Louis apró nyögést hallatott, így riadtan kaptam vissza rá a tekintetemet. Arcán a kétségbeesettség és elveszettség különös elegye tükröződött. Ösztönösen cselekedtem, minden hezitálás nélkül nyúltam a keze után és összefűztem ujjainkat. Hálásan pillantott fel rám, miközben erőtlenül megszorította a kezem. Kérdő tekintettel fordultam felé, mire aprót bólintott, én pedig lenyomtam a kilincset és lassan kitártam magunk előtt az ajtót. A helyiségben már mindenki ott volt, sőt, a szokásosnál több idegen nézett vissza ránk morcosan a hatalmas asztal túloldaláról. Niall értetlenül, Liam aggodalommal, Zayn szórakozott pillantással mért végig minket, ahogy megilletődötten ácsorogtunk az ajtóban.

- Hol voltatok? A megbeszélés már tíz perce elkezdődött! - mordult ránk Harry az asztalra könyökölve. Gyilkos tekintetétől Louis halkan felnyögött. Azonnal megszorítottam a kezét egy bátorító mosoly kíséretében.

- Ne már, sun! Te vagy a pofátlanság nagymestere. Szedd össze magad egy kicsit! - suttogtam neki, mert éreztem, ahogy belőlem minden pillanattal egyre gyorsabban párolog el a magabiztosság. Úgy látszik, ez a pár szó megtette hatását, mert Louis kihúzta magát és félszeg mosollyal az arcán beljebb lépett, engem is maga után húzva.

- Tudjuk, elnézést kérünk! Harry vonatra késett, ezért nem tudtunk időben érkezni. - hazudta könnyedén, ahogy közelebb sétáltunk - De mostmár itt vagyunk, kezdhetjük! - foglalt helyet a számunkra üresen hagyott székek egyikén, magabiztos mosollyal nézve a menedzsment csapatra.