Perfect For You [larry fanfic]

27

And if you like having secret little rendezvous

Harry

- Várj, várj, Harry! Nem tudlak követni! - próbált csitítgatni Zayn az ágyán kuporogva - Kiről van most szó?

- Stanről, mégis kiről lenne? - tártam szét a karjaimat idegesen.

- Oké, Stan. Vettem. - bólogatott a fiú komolyan, mire folytattam volna kiakadásom, de ekkor - Ki az a Stan? - kérdezte összezavarodva.

- Istenem, Zayn, mondd figyeltél te rám az elmúlt fél órában?! - kérdeztem vissza feszülten fújtatva.

- Persze, hogy figyeltem! De teljesen követhetetlen amit mondasz, haver. - védekezett - Mellesleg körülbelül tíz perce beszélsz, csak hogy tisztázzuk. - tette hozzá halkan.

- Oké, bocs. Igyekszem érthetőbb lenni, de te meg figyelj jobban, kérlek! - sóhajtottam fáradtan, lerogyva a sarokban álló fotelba.

- Csupa fül vagyok. - ejtette az ölébe kezeit a fiú, hátat az ágytámlának vetve.

- Szóval. - vettem egy mély levegőt, majd belekezdtem a mesélésbe.

Illetve belekezdtem volna, de hirtelen, mintha elfogytak volna a szavak, amiket mondhatnék. Kinyitottam a számat, majd ismét becsuktam, tanácstalanul vizsgálva a szemben lévő sarkot. Zayn türelmesen várakozott, nem panaszkodott a fölösleges hallgatásom miatt.

- Louis kibékült Stannel. - böktem ki végül egyszerűen.

- Aki? - igyekezett fényt deríteni a fiú kilétére Zayn.

- Stan Louis legjobb barátja volt, amíg Doncasterben lakott. - magyaráztam.

- Ó, igen, tudom. A focista gyerek, igaz? - kérdezte Zayn.

- Igen, ő. - horkantottam, fejemet hátravetve.

- És miért kellet kibékülniük? Összevesztek? - puhatolózott tovább a fiú. Úgy látszik megérzi, hogy melyek azok a pillanatok, amikor a hallgatására van szükségem, és melyek azok amikor kérdeznie kell. Fogalmam sincs, hogy mihez kezdenék nélküle.

- Igen. - bólogattam, tekintetemet a fiúra vezetve - Az X-faktor óta Louis egy kicsit kevesebbet foglalkozott a sráccal, mivel fenekestül felfordult az élete. Ez természetes. De Stan ezt rohadt nehezen viselte. Emlékszel amikor múltkor valami miatt szabadnapot kaptunk és Louis Stannel lépett le? - kérdeztem hirtelen - Tudod, amikor úgy volt, hogy együtt csinálunk valamit, de végül én is otthon maradtam. - próbáltam visszaidézni azt a napot, míg Zayn végül bólogatni kezdett - Na. Az volt az a nap. - intettem a kezemmel, a fejemet ismét a fotel támlájára ejtve.

- Melyik nap? - kérdezte Zayn óvatosan.

- A nap, amikor Stan összetörte Louis szívét. - jegyeztem meg ökölbe szorított kézzel.

- Mi történt? - érdeklődött a fiú.

- Elmentek focizni. Minden tök oké volt, ugyanúgy poénkodtak, mint régen. Louis azt mondta, hogy olyan érzése volt, mintha soha nem váltak volna el. - kezdtem magyarázni - Ugyanúgy fogadást kötöttek a szétlövésnél, mint régebben és ugyanúgy Louis nyert. A tét egy jegy volt az első hivatalos, saját koncertünkre, amit Stan akkor kapott volna, ha ő nyer. De veszített, így meg kellett hívni Louis-t kajálni. Elmentek, ettek, dumáltak, még mindig minden rendben volt. Aztán a srácnál bekattant valami - ingattam a fejem mérgesen. Még most is előttem van Louis sírástól feldagadt arca, amikor aznap délután hazaért - Megkérdezte, hogy mikor tudnak legközelebb találkozni, és amikor Louis mondta, hogy valószínűleg soká, mert rengeteg a melója, a srác teljesen begőzölt. Olyanokat vágott Lou fejéhez, hogy igazából nem is fontos neki a barátságuk, meghogy nem kell a hírnevére hivatkoznia, ha le akarja rázni. Nem volt hajlandó elhinni, hogy valóban rohadt sok dolgunk van és nem csak a lábunkat lógázzuk a stúdióban. Louis persze teljesen összetört. Egész hazafelé vezető úton sírt. Istenem, mi lett volna, ha elmegyek veletek? - kérdeztem, inkább csak magamtól, mint Zayntől - Mindegy is. - ráztam meg a fejem, visszakanyarodva az eredeti témára.