Perfect For You [larry fanfic]

26

But if you like causing trouble up in hotel rooms

Louis

Hazaérve a váratlan felvételről, közösen, a nappaliban telepedtünk le a srácokkal. Niall és Liam azonnal rávetették magukat a fifára, amihez Zayn is hamar csatlakozott. Levágta magát a hatalmas kanapé egyik végére, Harry pedig kényelmesen elterült mellette, fejét a fiú ölébe hajtva. Hogy hirtelen jött haragomat elrejtsem, előhalásztam a telefonomat és össze-vissza húzogattam a kezdőképernyőm, csakhogy lefoglaljam magam.

Egy idő után azonban nem bírtam magammal, fel-felpillantottam a kijelzőről. A rossz érzésem egyre csak növekedett, amikor Zayn a göndör arcát kezdte el bökdösni és csipkedni, ezzel késztetve arra, hogy a fiú kimásszon az öléből. Harry azonban makacsul, fel-felkuncogva tűrte a piszkálódást és egyetlen millimétert sem mozdult. Zayn végül megadó sóhajjal dőlt hátra, hogy minden idegszálával a játékra koncentrálhasson. Gyilkos ösztöneim megfékezése érdekében ismét a telefonomba temetkeztem. Feloldottam a képernyőzárat, majd lezártam. Ismét feloldottam és ismét lezártam. Ezzel hosszú percekig elfoglaltam magam, míg szemeim elől eloszlott a sűrű, vörös köd. Amikor újra feloldottam a készüléket már nem csak néztem, hanem láttam is, hogy mennyi az idő. Hirtelen ötlettől vezérelve kikerestem a kontaktok között egy bizonyos számot, majd bepötyögve néhány karaktert, remegő kézzel nyomtam le a küldés gombot. A válasz néhány perc múlva megérkezett.

STAN: Ennyire hiányzom?

Az üzenet láttán akaratlanul felnevettem, mire a fiúk kérdő tekintettel fordultak felém, de csak vigyorogva legyintettem. Én kuncogva pötyögtem az apró billentyűzeten, ők pedig ismét a játékra öszponstosítottak.

LOUIS: Csak szeretnéd, Lucas.

STAN: Akkor minek köszönhetem üzenetét, mélyen tisztelt uram?

Itt ismét hangosan felröhögtem. Érzékeltem ugyan a fiúk furcsa pillantásait, de én szigorúan a Stannel folytatott beszélgetésre koncentráltam.

LOUIS: Gondoltam megkérdezem mizu veled.

STAN: Milyen végtelenül figyelmes vagy. Minden oké, a mai napom alig egy kevéssel volt szarabb, mint a tegnapi. És veled mizu, rocksztár?

LOUIS: Interjúk, felvételek, fotózások minden mennyiségben. Egy valóra vált álom.

STAN: Valóban úgy hangzik. Na és várható, hogy hazakeveredsz mostanában?

LOUIS: Az album megjelenéséig ide vagyok kötve. De utána húzok innen, amilyen hamar csak lehet.

STAN: Gond van a paradicsomban, világsztár?

Erre a kérdésére nem tudtam választ adni. Elkezdtem begépelni néhány szót, majd visszaolvasva őket, azzal a lendülettel kitöröltem mindent. Hosszú perceken keresztül szorongattam a kezemben a telefont, tanácstalanul. A gondolataim egy kissé elkalandoztak, már messze maguk mögött hagyták a fiatal doncasteri srácot, aki a válaszomra vár, így igen nagy meglepetésként ért, amikor váratlanul megszólalt a készülék. Rezgett, villogott és hangosan üvöltötte a The Fray egyik régebbi számát.

Stannie

-villogott a képernyőmön megállás nélkül. Meglepetten emeltem fülemhez a telefont a fiúk kíváncsi pillantásainak kereszttüzében.

- Engem nem szoktak csak úgy lerázni, Tomlinson. - szólt bele rosszallóan a fiú, mire fekuncogtam.

- Csók, Mrs. Tomlinson! - üvöltött egyenesen a fülembe Niall, mire a többiek felderült arccal csúsztak közelebb.