Perfect For You [larry fanfic]

20

But that don't mean that we can't live here in the moment

Louis

A nap sugarai vidáman ragyogják be a szobát, ami leginkább egy bombatámadással sújtott övezetre hasonlít. Tegnap megpróbáltam egy kis rendet rakni, miután Niall elment, azonban képtelen voltam rávenni magam, hogy normálisan elpakoljak. Én jól érzem magam a mocsokban és amíg Harry nem szól érte, semmi okom elpakolni. Harry pedig nem szólt. Sőt, az ágyán még a mai napig kupacokban állnak a ruhái és egyéb személyes holmijai. Na nem mintha engem zavarna, hisz így minden este mellettem, az én ágyamban hajtotta álomra a fejét. Ilyen rövid idő alatt annyira hozzá szoktam a közelsége nyújtotta nyugalomhoz, hogy szinte fizikai fájdalmat éreztem, amiért most nem mellette ébredtem.

Mert tegnap nem jött haza.

Vagyis hazajött. De nem aludt itt velem. Fogalmam sincs merre lehet, de nem akartam éjjel, kómásan körbe járni a lakást, aztán féltékenységi jelenetet rendezni csak mert Zaynnel videójátékoznak a nappaliban. Ennél azért jobban tudom kezelni az érzéseimet. Na jó nem, de rajta vagyok az ügyön. Az elhatározás már megszületett bennem, és amúgy is azt mondják, hogy a legtöbb dolog fejben dől el. Szóval most várom, hogy mi lesz belőle. Sajnálatos módon már előre érzem, hogy sok-sok szenvedés. De ha a kis göndör feje itt lenne, már nem is bánnám annyira. Hisz mindent annak érdekében teszek, hogy megőrizzem a barátságunkat. Szükségem van Harryre, még ha nem is úgy, ahogyan neki rám. De ameddig láthatom gödröcskés mosolyát, hallhatom édes nevetését, magamhoz ölelhetem törékeny kis testét, addig megéri. Az ajtó halk nyikorgással kinyílik, én pedig azonnal összeszorítom a szemem. Még nem állok készen arra, hogy ezen gondolatok után a szemébe nézzek. Ennyire azért nem dolgozik gyorsan az elhatározás. Harry óvatosan, puha léptekkel settenkedik be a szobába. Hegyezem a fülemet, hátha idejön hozzám, de nem. A saját ágyhoz megy. Óvatosan, a lebukástól tartva kinyitom a fél szemem. Harry a hatalmas kupac ruha közt válogat, gondolom, valami tiszta cuccot keres. De várjunk csak!

- Zayn! - kiáltok fel, ülésbe tornázva magam.

- Váá! - a fekete hajú ijedten felordít, kezét a szívére tapasztva mered rám a szoba túlsó végéből - Baszd meg Tomlinson! Miért nem alszol?! A frászt hoztad rám! - kérte ki magának rémülten. Egy kicsit, mintha remegett volna. De ebben nem lehetek biztos.

- Mit keresel itt, Zayn? És hol van Harry? - kértem számon a fiút kissé ellenséges hangnemben.

- Nyugodj le, Louis! Mi bajod? - kérdezte összehúzott szemöldökkel.

- Semmi bajom. - ráztam meg a fejem, hogy elűzzem az agyamra telepedett sűrű, vörös ködfelhőt - Mit csináltatok tegnap? - kérdeztem halkan, amikor már képes voltam tisztán gondolkodni. Legalábbis tisztábban, mint ezelőtt.

- Elvittem egy helyre. - közölte szűkszavúan.

- Egy helyre? Ennyit tudsz mondani, Malik? - vakkantottam idegesen.

- Na jó, nézd Tomlinson! - pillantott fel rám a fiú, mellkasához szorítva néhány ruhadarabot, amit a kupacból halászott ki - Komolyan nem tudom mi bajod, de szépen megkérlek, hogy ne rajtam töltsd ki a mérged. - meredt rám szúrós pillantással.

- Igazad van. - bólintottam lassan egy hosszú, mély sóhaj után - Bocs, Zayn.

- Semmi gond, haver. - bólintott a fiú, szája sarka már felfelé görbült.

- Harry? - kérdeztem halkan, egyenesen barna szemeibe nézve.

- Mi van vele? - kérdezett vissza a fiú.