Perfect For You [larry fanfic]

11

If you like to do the things you know that we shouldn't do

Harry

- Hol lehet ez a lány? - túrt a hajába Liam, tanácstalanul fel-alá sétálva a szobában.

- Tuti nincs komoly baja. Akkor szólt volna. - rázta meg a fejét Louis. Tekintetünk összetalálkozik, halvány mosollyal nézek rá.

- Bocs a késésért! - nyílt az ajtó és egy bánatos tekintetű Sophie lépett be rajta. Elnyújtott léptekkel sétált a zongorához, majd hatalmas sóhajjal ledobta a kezében tartott kottákat.

- Mi a baj, Sophie-Dofie? - kérdezte Niall, azonnal megérezve, hogy valami nem stimmel.

- Oh, fiúk! - temette kezébe az arcát, lerogyva a székek egyikére - Én annyira sajnálom. - törölgette enyhén könnyes szemeit.

- Úristen, Soph! Mi történt? - léptünk oda Liammel egyszerre. A nő térdére simítottam a kezem, míg Liam finom, ám határozott mozdulatokkal húzta el Sophie kezét az arca elől. Szemei vörösek voltak, arca kipirult.

- Én nem is tudom mit mondjak. - rázta meg a fejét szipogva.

- Csak az igazat, Sophie. - szólalt meg Louis huncut kacsintással, amivel sikerült egy halvány mosolyt csalnia a nő arcára. Hálásan pillantottam rá, hihetetlen, hogy bármilyen helyzetben képes mosolyt csalni az emberek arcára.

- Oké, akkor egyszerűen csak kimondom. - dörzsölte meg az arcát hatalmas sóhajjal.

- Várjuk. - szúrta közbe Zayn, mire mindannyian felkuncogtunk.

- Ahj. - sóhajtott egy újabbat Sophie. Ajkait rágcsálta, ujjait tördelte, ide-oda kapkodta köztünk a tekintetét. Az egész lényéből sugárzott a feszültség.

- Soph. - simítottam a tenyeremet a térdére - Soph, nézz rám! - kértem lágyan. Nagy, vöröslő szemeit rámemelte, a srácok mögöttem mind elcsendesedtek - Mondd, mi a baj?

- Nem....ők nem hagyják.. - kezdte, de hangja elbicsaklott, egyre szaporábban kezdte venni a levegőt - Nem hagyják, hogy énekeljenek. - nyögte ki nagy nehezen, ismét a sírás határára sodródva.

- Kik nem hagyják? - kérdezte azonnal Liam, nyugtatólag megszorítva a nő kezét.

- Harry és Richard. - fújtatott idegesen, könnyeivel küszködve.

- Harry és Richard? - kérdezte meglepetten Zayn.

- De mit nem hagynak? - szólt közbe Louis kíváncsian.

- Niall és Louis.. - nyöszörgött Sophie, de képtelen volt befejezni a mondatot. Arca eltorzult, vállai erősen rázkódtak, ahogy zokogott. Azonnal magamhoz öleltem törékeny testét, hagyva, hogy könnyei eláztassák a felsőmet.

- Sss. Ne sírj, Soph! Kérlek. - suttogtam neki a haját simogatva.

- Mi van Niallel és Louis-val? - kérdezte óvatosan Liam. Sophie igyekezett rendezni egyenetlen légvételeit, elhúzódva tőlem letörölte könnyáztatta arcát, majd halkan, szinte suttogva ejtette ki a szavakat, melyeket egyikünk sem akart hallani.

- Nem énekelhetnek szólót. - kijelentését mély, döbbent csend követte, amit egy idő után Zayn hangja tört meg.

- Hogy mi a fasz? - kiáltott felháborodva. Sophie megtörten bólogatott, mi pedig riadtan kaptuk fejünket az érintettek felé.

- De hát miért? - kérdezte szipogva Niall. Zayn azonnal magához húzta a szőkét, aki zokogva fúrta fejét a fiú mellkasába.

- Lou... - nyögtem meglepetten, amikor a fiú felpattant és az ajtó felé indult.