Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹1.🌹

Taehyung szemszöge

-Mi van?! Taehyung, kérlek ne viccelődj ilyenekkel, tudod hogy nem szeretem. - Kuncog fel párom, ahogy a kanapén ücsörögve bele kortyol a sörébe, széles terpeszben düllesztve ki izmos mellkasát, hogy kimutassa dominanciáját.

-Persze....- mosolygok kínosan, bal tenyeremmel a jobb könyököm fogva, ahogy levezetem a tekintetem a szőnyeg sarkára, másik kezemben, egy pozitív terhességi tesztet szorongatva.

- Taehyung, ez csak egy rossz vicc ugye? Nem komoly. Nem lehet komoly! - Érzem ahogy erősödik az illata, egyre mérgesebbé válik, és szinte kétségbe esetten próbálja elkapni az én szomorú tekintetem, amit én szüntelenül csak lesütök, és szigorúan egy pontra koncentrálok, csak hogy ne kelljen rá néznem. Nem, nem Seungho, ez a teljes igazság. Kisbabát várok tőled, a szívem alatt hordozok egy apró embriót, ami belőled, és belőlem virágzott. Lassan feláll a kanapéról, hatalmas szemeit rám mereszti, és szorítani kezdi a műanyag dobozt a kezében. -Taehyung, szólalj már meg, a kurva életbe is! - Nyomja össze, majd a szőnyegre dobja a maradékot. Össze rezzenek, és hátrébb lépkedek, egészen amíg a hátam a falnak nem ütközik.

-Nem vicc. Terhes vagyok Seungho, a te gyerekeddel. - Magamat is meglepem, milyen kimérten és határozottan szólaltam fel, talán máris feléledtek bennem az anyai ösztönök, vigyáznom kell a kicsikémre, egy ütés és elveszítem, amit persze nem fogok hagyni. Megkeményítem tekintetem ahogy lassan páromra emelem, és komolyan vizslatom, vörösen égő szemeit. Úgy érzem, jobb lenne meg sem nyikkannom, hisz ilyenkor már nagyon mérges. Az alfák szeme vérvörösen ragyog, még az omegáké arany színben, amikor erősebb érzelmek szántják át a mellkasukat. Érzem ha átvált a tekintetem, én próbálok nyugodt maradni, ideg beteg vadállat párommal szemben.

-Válassz. - szűri ki fogai közül ezt az egyszerű kis szócskát, melynek talán túl nagy hatalommal bíró jelentése van. Hatalmasra tárom szemeim, ahogy ajkaim is elnyílnak egymástól mondandója hallatán.

-S-Seungho? Hogy mondhatsz ilyet? Ő a te- - Nem hagyta hogy befejezzem amit szerettem volna, mérgesen csapott a fejem mellé a falra, és kiabálni kezdett, ami miatt össze húztam magam, hisz csupán centikre terpeszkedik előttem:

-Nem! Ez az izé egy hiba! Sőt, fogadok, nem is az enyém! Félre kúrunk, Taehyung, ha? Mocskos szuka. - Szinte köpi szavait, miközben a világ összes gyűlöletét a szemeibe sűríti, és szó szerint lenéz, végig mérve egész valómat. Felkaptam a vizet, elkapott az ideg engem is, szemeim arany színben ragyogtak, ahogy még ennél is közelebb hajoltam az arcába, és szinte vicsorítva álltam ki magamért.

-Itt volt elegem! Mi az hogy hiba? Mi az hogy izé? - Nevetek fel, szinte már hisztérikusan. - Seungho, ő egy ártatlan kisbaba! Igenis a tiéd, hisz sosem megyek sehova a munka helyemen kívül, nem is értem honnan veszed hogy megcsallak! Pont te feltételezed ezt, aki az utcán nem tud úgy két métert menni, hogy ne nézzen meg minden női segget! Tudod mit? Őt választom! - Kerülöm ki hatalmas testét, a mellkasánál hátrébb lökve hogy kiférjek a szorításából, és a hálóba veszem az irányom, hogy össze pakolhassam a holmijaim.

-Mi van? Taehyung, neked csak én vagyok, ha most elmész, utcára kerülsz, te idióta! - Jön utánam Se, hogy szokásosan kioktason, hátha mégis csak úgy döntök hogy itt maradok vele, viszont abortuszt vállalok, csak az ő kedvéért. Biztos hogy nem. Viszont abban az egy dologban igaza van, hogy rajta kívül senkim nincs. Valahogy a családban furcsa mód mindig csak egy gyermek születik, így se testvérem, sem esetleg unoka tesó, nagybácsi vagy hasonlók, ráadásul omega lettem fiú létemre, így nem szimpatizál velem a családom. Persze, a párom szülei el vannak ragadtatva tőlem, pontosan tudják milyen kiállhatatlan személyiségű fiúk van, és örülnek hogy vele vagyok. Vagyis mostmár csak voltam. Ruhákat meg egy-két tisztálkodó szert dobáltam a táskámba, amit aztán feldobtam az egyik vállamra.

-Inkább alszom minden este egy padon, minthogy megöljek egy ártatlan életet. Mondtam, őt választom, méhozzá gondolkodás nélkül. Meg fogom oldani, hogy minden nap mosolyogjon miután megszületett, boldog élete lesz, méghozzá nélküled. - Mondom éppen a cipőmet húzva magamra, aztán felegyenesedek, és kimérten a szemeibe nézek: - Viszlát, te féreg. -S ezzel becsapva az ajtót magam után jelzem az alfa feromonoktól bűzlő ház összes lakosának, hogy ezennel véget ért Taehyung csicskáztatása. Ha nem érek neki annyit, hogy egy babát szeressen, és tisztességesen felnevelje velem, kereshet magának egy másik bolondot, akit majd boldogíthat a marhaságaival. Sőt, nem csak egy babát, hisz a saját gyermekéről van szó! Néhány napja nem alszom, azon rágódtam mégis hogyan közölhetném vele ezt az örömteli, sorsfordító hírt, miképpen mondjam el; egy élet növekszik a szívem alatt, a mi párosunk gyümölcse, s habár feleslegesen fecséreltem az időm gondolkodással ezek szerint, előbb vagy utóbb, de bekövetkezett volna, és úgy gondolom, éretlen ahoz hogy felfogja tettei súlyát; nem bújunk védekezés nélkül ágyba egy omegával, mégis így akarta, időről-időre elkövette ezt a hibát, hát igya meg a levét, amit magának főzött ki. Felelőtlen és végtelenül éretlen, az én exem egy utolsó senki. Nem szép ahogy róla vélekedek, de sajnos ez a nyers igazság, nem én találtam ki, csupán évekkel ezelőtt túl szerelmes voltam, elvakított a szerelem rózsaszín köde, hisz teljesen elvarázsolt az alfa külseje, és bókjai, melyekkel szüntelen, úri ember módjára illetett. Elmúltak azok az idők szerencsémre, végre tisztán látok, és kaptam egy új esélyt egy teljesen más életre, ami bár elég sok bukkanóval kezdődik, hiszem hogy valahogy találok megoldást a problémáim -legalább- egy részére, és feljebb tornázom magam még mielőtt megnő a baba a szívem alatt, s minden erőmmel azon leszek, hogy egy boldog, teljes életet élhessen miután megszületett, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt. Hogy amire csak rámutat apró, baba ujjaival, azt meg tudjam adni neki.

Folyamatosan csak előre haladva befordulok egy sikátorba nem messze a munka helyemtől, és a végébe megyek, ahol kiterítek egy plédet amire ráülök, törökülésbe húzva a lábaim, és betakarom magam egy vastagabb pokróccal, amit szintén magammal hoztam. Körül nézek, sötét van már, és szerencsémre egy hatalmas kuka félig eltakarja a sikátor bejáratát, így nem feltétlen fognak kiszúrni az emberek ha erre járnak. Szinte tudat alatt simítok le még lapos pocakomra, és elmosolyodok.

-Rendben leszünk, kicsikém, anya majd mindent megold. - Suttogom az új, kicsi életetmnek, aki a hasamban fejlődik. Nem lesz baj.