Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹19.🌹

Taehyung szemszöge

Hat és fél hónapos terhes vagyok, a kisbabám egyre csak fejlődik a szívem alatt, egyre nagyobb és erősebb. Mióta egy párt alkotunk Jungkookkal sokkal boldogabb vagyok mint azt valaha el tudtam volna képzelni. Mindent együtt csinálunk, egy szobában alszunk az új házikónkban amit imádunk, teljesen berendezkedtünk azóta, és az apja zaklatásán kívül nyugodtan élünk.

Persze mivel durván tombolnak a hormonjaim, elég kemény hangulat ingadozásaim vannak, amiket az alfa meglepően jól kezel, mintha már ezerszer átélte volna ezeket előttem is, és büszke vagyok rá hogy ő az enyém! Kisebb dolgokon szoktunk vitatkozni, merthogy minden kis apróság idegesít, vagy rosszul esik. Egyik este azért sírtam mert Jungkook elfordult, és nem ölelt át alvás közben, szegénykém erre riadt fel, de nem tehettem róla, nagyon szükségem van rá, és talán sokat hisztizek, a közelségénél nincs hatásosabb gyógyír számomra a világon sehol, és ezt ő is tökéletesen tudja.

Minden hónapban volt heatem, bár mostmár nem lesz, mert csak hat hónapos korig lehet, és Jungkookkal végig szerezkeztük a napot, az sem érdekelt ha elmúlt a heat, mert mi érezni akartuk egymást, és nem gátolt meg benne az hogy már teljesen józanul estünk a másiknak. Hiányoznak is az együtt létek, de mostmár nem szabad, nehogy kárt tegyünk a babában, az orvos szerint már csak farkas pózban szabad; a kan csak ül a lyuk mellett és vonyít.

Lehetetlenül romantikusak vagyunk, annak ellenére hogy plusz nyolc kilót cipelek magamon, járok dolgozni, nem ülök otthon, és Jungkooknak is sorra a kedvében járok valami aprósággal, így megköszönve hogy elviseli az ő dráma királynőjét. A teher miatt gyakran kérem meg hogy masszírozza meg a vállam vagy a derekam hisz iszonyúan be tudnak állni, és nagyon nem szeretem azt a kínzó, szúrós érzetet amit a fájdalom okoz.

Miután megfürödtünk, mindketten felöltöztünk, és ismét be kellett magamnak vallanom, hogy Yoonának anno igaza volt amikor együtt mentünk vásárolni, ugyanis mióta kigömbölyödött a pocakom, valóban a férfi omegákra tervezett bugyikhoz nyúlok, mintsem az alsó nadrágjaimhoz, mivel rugalmasabbak és sokkal kényelmesebb bennük nyújtózkodni. Kölcsön kértem Jungkook egyik fehér ingjét és azt vettem fel a bugyira, semmi egyebet, és az alfa hálójába vettük az irányt, hogy ott nézhessünk közösen egy filmet. Amikor bekapcsolta, nagyot sóhajtva álltam fel hogy elmenjek pisilni, ami most kicsit kellemetlenebb mivel ülve végzem a dolgom, mivel a hatalmas pocakom miatt nem érem el nemességem. Utána kezet mostam és elindultam le.

-Hová mész gyönyörű? - Néz rám az ágyból az alfa megszeppenten, mire mosolyogva nézek vissza rá.

- Csak szerzek csokit meg barackot a hűtőből. Te kérsz valamit életem? - simítok pocakomra, mire a megnevezéstől mosolyogva pattan fel az ágyról, és mellém érve kapok egy finom csókot, miközben ő is a hasamra simít.

-Majd én hozok neked. Feküdj le szépen, sietek. - nyom egy utolsó puszit a homlokomra, aztán leindul. Mosolyogva nézem végig ahogy elmegy, mire hirtelen egy picit megfájdul a hasam egy bizonyos ponton. Kigombolom az ingem és Jungkook szekrényéhez lépek a teljes alakos tükör elé, és oldalról megfigyelem, milyen nagy már az én kincsem. Rá simítok a szép nagy ívre, amíg másik kezemmel a derekam támasztom a súly miatt. Mosolyogva figyelem milyen szép íve van a hasamnak, ahogy a tenyerem végig siklik rajta, s teljesen elmerülök a képzelgéseimben. Vajon kisfiú lesz, vagy kislány? Kire fog hasonlítani? Ha kívülről az apjára is üt, remélem a személyisége inkább az enyémhez fog hasonlítani, ugyanis nem szeretném hogy valaha egy olyan tapló váljon a gyermekemből, mint amilyen az a paraszt Seungho, de majd szépen kialakul a saját személyisége, és tudom, hogy csodálatos lesz.

-Olyan édes vagy, kincsem. - Hallom meg Jungkook hangját az ajtóban, a finomságokkal a kezében, mire felcsillantak a szemeim. Letette az ágyra a tálcát, és oda húzott engem is. Felültünk az ágyra, a táblának döntve a hátunkat, míg én félig Jungkook vállának dőltem aki átkarolt.

-Ott van bent a baba Kookie. - harapom be alsó ajkam boldogan. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy hamarosan a karjaimban tarthatom a saját kis csöppségem.

-Igen, ott van bent a másik kis szerelmem. - csókol a hajamba mosolyogva Jungkook, miközben simogatni kezdi a pocakom.

Egy ideig csak beszélgettünk egy kicsit, elmesélte hogy milyen aranyosak a szomszéd gyerekek akik az udvaron játszottak épp, aztán megkértem hogy énekeljen nekem valamit. Sajnos a meghallgatásra nem tudott elmenni az apja egyik hülye megbízása miatt, de ami késik nem múlik!

Énekelni kezdett nekem, édes hangjától szinte sírva tudnék fakadni, olyan tiszta és gyönyörűséges, amikor ismét éreztem azt a furcsa érzést a hasamban, ám ekkor már pontosan tudtam hogy mi az. Jungkookra kaptam hatalmasra nyílt szemeim, aki abba hagyta az éneklést. Nagy kezét a meztelen pocakomra tettem.

-Mondj valamit Kookie. - bújok még közelebb hozzá boldogan.

-Minden rendben Tae? Fáj a pocak— - és ekkor ismét rúgott a baba. - Tae...rúgott? - Pislog rám nagyokat, mire bólintok párat, szélesen mosolyogva. -Hé, szia Törpe, hallasz engem? - hajol a hasamhoz és beszélni kezd hozzá, mire kuncogva simítok a hajába, és hagyom hogy társalogjanak. A hangjára ismét rúgdosni kezdett a baba. -Anyával már nagyon várjuk hogy itt legyél! - puszil rá, mire teljesen elérzékenyülök, és érzem hogy egyszerre többet is rúg a csöppségem.

-Szeret téged a babánk, Jungkook. - Húzom fel magamhoz az alfát, aki hirtelen rám kapja a fejét.

-A babánk? - Néz rám meghatódva, mire mosolyogva bólintok egyet. - Szeret a babánk! - boxol a levegőbe, én pedig kuncogva hagyom, hogy megcsókoljon.

Mióta együtt vagyunk, ő leszögezte, hogy a baba nem fog hiányt szenvedni, nem érdekli hogy nem vérrokonok, ő lesz az apukája, amivel engem a végletekig meghatott, és boldog voltam, hogy a babának nem úgy kell felnőnie, ahogy nekünk kellett, mégis azt, hogy ő a mi babánk, most mondtuk ki először, és talán ez is a legszebb pillanataink közé sorolható.

Hogy ő nem lenne jó apuka? Kizárt. Tökéletes lesz.