Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹30.🌹

Jungkook szemszöge:

Mikor felébredt Taehung láttam rajta, hogy eléggé meglepődött mikor realizálta, hogy én is itt vagyok mellette az ágyban. Testét alig bírta megmozdítani és fájdalmas nyöszörgések hagyták el ajkait miközben a tükörhöz vonszolta magát, hogy megnézze teste minden egyes részletét, ami tele volt sebekkel. Nagyon féltem, szinte rettegtem, hogy meg fog utálni azért mert megjelöltem.

Én önszántamból soha nem jelölnék meg egyetlen egy omegát sem, hisz ha a helyükben lennék, én sem akarnék függni senkitől. Igen is tisztelem őket és jár nekik a szabadság így nagyon szégyelltem magam, hogy ezt tettem vele. Ha vissza csinálhatnám megtenném de sajnos nem lehet.

Szerencsére egy kisebb kiborulás után megnyugodott és haza jött velem, ami miatt én is boldogabb lettem hisz ez a pár nap volt számomra a pokol. Meg ígértem magamnak, hogy soha többé nem leszek ilyen felelőtlen és kétszer át fogom gondolni a dolgokat. Egy gyönyörű omegáért és egy csodálatos alfa kisfiúért felek!

Hatalmas nevetés lengi körbe a tágas nappalinkat, mivel épp Junseoval játszunk és Taehyung szinte már csapkod annyira nevet rajtam és JuJun. Ő is haragudott rám mert érezte, hogy az anyukájának fájdalmat okoztam de szerencsére megbékélt és minden olyan mint régen.

-Na jólvan! -ültem fel törökülésbe, majd kipirult omegámra vezettem a tekintetem aki könnyeit törölgetve próbált megnyugodni.

-Annyira imádlak! -mászott közelebb hozzám és az ölembe foglalt helyet.

-Köszönöm, hogy adtál nekem még egy esélyt! -suttogtam fülébe, mire elmosolyodva karolta át nyakamat.

Az utóbbi időben, jobban mondva ebben a két napban mióta vissza jöttek, Taehyung néha elég furcsán viselkedik. Nem nagyon mozdul ki, még boltba sem megy el Junseoval pedig mindig szeretett sétálni főleg reggel ébredés és reggeli után. Nem kérdeztem rá mert úgy voltam vele, hogy ha valami komolyabb oka lenne úgy is elmondaná és biztos csak egy kis magányra vágyik mert velem is volt már ilyen, hogy nem volt kedvem kimozdulni.

-Szerinted kibírtam volna nélküled? -emelte rám szemeit. -Soha nem tudnék már nélküled élni!

-Szeretlek! -mosolyodtam el én is.

-Én sokkal jobban! -mondta, majd ajkaimra tapadt. Már kezdtünk belemelegedni, mikor is a kis csöppség hangosan sírni kezdett, így ijedten váltunk el egymástól és felé kaptuk a fejünket.

-JuJu, mi a baj kincsem? -simított az arcára Tae mire mosolyogni kezdett, én pedig felnevettem.

-Csak nem féltékeny vagy kisherceg? -koppintottam gyengéden az orrára, ami miatt ismét nevetni kezdett. -Anya a kettőnké! -pillantottam Taere és egyszerre hajoltunk Seohoz, hogy két kis almácskájára adjunk egy apró puszit.

-Ideje delelni egyet! -pattant fel TaeTae, Seoval együtt. -Kook addig keress valami filmet! -nézett rám, mire bólintottam és neki is kezdtem valami romantikus filmet keresgélni.

Amíg Junseo aludt addig mi is pihentünk, majd mikor felébredt megetettük, nekem pedig támadt egy remek ötletem.

-Tae! -szólaltam meg hirtelen. -Ma elmegyünk vacsorázni! Van egy kedvenc éttermem és isteni ételek vannak!

-Hát nem is tudom Kook! -hajtotta le fejét. -Junseoval?

-Persze! Hárman! Nem lesz baj, ügyes baba! Nem is sír el lesz addig! Vagy vigyük el addig anyához és mikor jövünk haza beugrunk érte! -vezettem fel neki ötletem de nem úgy tűnt mintha örülne neki.

-Jó legyen! -sóhajtott egy nagyon majd rám mosolygott.

-De ha ennyire nem szeretnéd, nem baj szerelmem! -öleltem át derekát. -Csak már régen voltunk akár hol is!

-Nem baj Kookie menjünk, de viszont akkor Seot vigyük anyukádnál! -mondta és már el is kezdtünk készülni, ugyanis hat óra volt és legkésőbb nyolcra haza szerettünk volna érni.

Mindketten elegánsan öltöztünk fel, ahogy azt illik majd beülve a kocsiba el is indultunk útközben lepasszoltuk Seot és ketten mentünk tovább.

-Mehetünk? -kérdeztem mikor kiszálltunk az autóból.

-P-Persze! -mondta zavartan, majd teljesen hozzám simult amit furcsálltam de nem szóltam semmit.

Leültünk egy tetszőleges asztalhoz majd vártuk a pincért.

-Nagyon tetszik a hely! -szólalt meg végül, mire elmosolyodva fogtam egyik kezére ami az asztalon pihent.

-Örülök! -ekkor jött a pincér és leadtuk a rendelésünket.

Enni kezdtünk közben beszélgettünk és szóba kerültek olyan témák is mint például egy másik baba. Taehyung persze ellenkezett és azt mondta, hogy amíg Seo nem tölti be a hármadik életévét addig semmilyen második gyerek nem jöhet képbe, amiben igaza van hisz két kisgyerekkel még nehezebb lenne.

-Elmegyek a mosdóba! -állt fel mire kezei után nyúltam.

-Menjek veled? -kérdeztem kedvesen mire megrázta fejét, majd el is indult, én pedig kicsit összébb rendeztem az asztalunkat.

Már egy ideje várok de Tae még sehol ezért lábaimmal dobolni kezdtem és folyamatosan arra az irányba néztem amerre ment. Ekkor viszont megéreztem a félelmét így felpattantam helyemről de olyan erővel, hogy a székem hátra dőlt ezért mindenki rám figyelt.

Gyorsan szedtem a lábaimat a férfimosdó felé és idegesen nyitottam be de alig hittem szemeimnek mikor megláttam egy alfát, ahogy Taet épp a falhoz szorítja.

-Te mégis mit képzelsz? -rontottam neki azonnal mire a földre került.

-Te meg ki a fasz vagy? -kérdezte ingerülten, majd megpróbált felállni de látszódott rajta, hogy ivott ezért oldalba rúgtam ezért jobban összegörnyedt.

-Nem akarod te azt tudni! Ő az én omegám talán nem látod, hogy a harapás a nyakán van? Vagy ennyire egy gátlástalan féreg vagy? Keress mást, de ami az enyém, az az enyém! Szerencséd van, hogy egy étterembe vagyunk különben kórházba juttatnálak! Szemétláda! -sziszegtem fogaim közt, majd elengedtem és Tae felé fordulva vettem őt az ölembe. Kimentünk a mosdóból és pont ekkor jöttek meg a biztonságiak, hogy elvigyék azt a részeg disznót.

Beülve a kocsiba Tae még mindig remegett, ezért idegesen túrtam a hajamba miközben felé fordultam.

-Nyugodj meg édesem! Minden rendben! Itt vagyok! -simítottam arcára ami nedves volt könnyei miatt.

-Még sosem t-történt velem ilyen! -szipogott. -Sajnálom, hogy ennyi baj van velem!

-Taehyung ez nem a te hibád, az egy barom! De én mindig veled leszek! Meg foglak védeni az életem árán hisz megígértem!