Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹26.🌹

Jungkook szemszöge:

Másnap reggel nagyon rosszul éreztem magam. Egész éjjel sírtam, ami miatt lehet be is lázasodtam és most így reggel konkrétan a halálomon vagyok. Eszembe jutott újra a tegnapi dolog, hogy miket vágtam a szerelmem fejéhez és, hogy ő összepakolta a cuccait és elment. A sírás ismét kerülgetni kezdett! Nagyon hiányzik Taehyung és Junseo! Üresnek érzem magam és mást sem szeretnék csak most megölelni, magamhoz húzva csókolni édes ajakit. Érezni akarom a vanília illatát együtt etetni Seot, utána együtt játszani. Nem tudom mit fogok tenni ha elhagy engem de biztos nem fogom túlélni! Nekem ő a mindenem, ő hozott színt az életembe, megtudtam milyen igazán boldognak lenni, hogy van kiért élnem de ha elhagy akkor újra minden szürke lesz és azt nem bírom ki.

Nagyon sóhajtva álltam fel a kanapéról és a konyhába mentem, ahol kinyitottam a hűtőt és valami italt kezdtem keresni de semmi nem volt. Idegesen csaptam be a fehér ajtót, majd úgy voltam vele, hogy nem érdekel mit gondolnak majd rólam úgy ahogy voltam fogtam magam és elmentem a boltba.

Odaérve rögtön az italrészlethez mentem, ahol kiválasztottam a kedvencemet majd két üveggel a kosárba tettem. Ekkor viszont megéreztem egy bizonyos, számomra mámoros illatot mire felkaptam a fejem és találkozott a tekintetem Taehyungéval.
Junseoval volt, ott álltak és csak néztük egymást. Oda akartam menni könyörögni, hogy jöjjön vissza hozzám de féltem, hogy csak rontanék a helyzeten, így megrázva a fejem mentem a kasszához. Kifizettem a vett alkoholt és haza indultam.

Mást sem csináltam egész nap csak a nappaliban ültem a két üveg itallal a kezemben és sírtam. Nagyon kétségbe voltam esve, hogy nem jön vissza soha többé. Azt sem vettem észre mikor nyílt a bejárati ajtó és Yoona trappolt be a hatalmas helységbe, nagy örömmel az arcán de mikor meglátott arcára fagyott a mosoly.

-J-Jungkook te meg mégis mi az istent csinálsz? -vette ki a kezemből az üveget, mire mérgesen néztem rá és utána nyúltam. -Hol van Tae? Junseo? -nézett szét a házban én pedig felnevettem.

-Elment! -nyögtem ki ennyit, legjobb barátnőm pedig leült mellém.

-Mi az, hogy elment? Hová? -nézett rám kétségbeesve.

-Elment! Elhagy engem! El fog hagyni! -sírtam fel ismét.

-Nem értem! Mi történt? Jungkook figyelj rám! -fogta kezei közé arcom. -Mesélj el mindent!

-Én... egyedül voltam Seoval, mikor elmentél tegnap mert Tae elment Jaebummal vásárolni! Akkor még nem tudtam, hogy miért és nagyon féltékeny lettem egyedül hagytam Seot itthon, mert elmentem megkeresni őt! De nem találtam ezért haza jöttem, akkor pedig már itt volt. Veszekedni kezdtünk és...és én azt mondtam, hogy Seo nem az én fiam, ekkor pedig fogta magát összepakolt és elment.

-Úristen! Jungkook! Hogy hagyhattad egyedül a kisbabát?

-Féltékeny voltam, azt hittem meg csal! -csattantam fel hirtelen.

-Miért csalna meg? Ennyire nem ismered Taehyungot? Én sem ismerem még annyira de tudom, hogy soha az életbe nem csalna meg téged! -emelte fel a hangját.

-Nem tudom miért csináltam az egészet de nem kell a szememre hányni, tudom mekkora egy idióta vagyok! Egy szar ember, egy semmirekellő idióta fasz!

-Nem vagy az Jungkook! -jött utánam Yoona mikor elindultam az udvarra.

-Dehogynem! Megkaptam a világ legcsodálatosabb omegáját és elbasztam mindent! El fog hagyni engem!

-Kookie! Én megértelek azt is, hogy féltékeny voltál de egy babát nem hagyhatsz egyedül és ezért értem meg Taet is!

-Sosem fog nekem megbocsátani! -csóváltam meg a fejem szomorúan. -Éreztem mennyire fáj neki amit mondtam.

-Kook, Tae szeret téged, érted? Lehet, sőt biztos, hogy rosszul esett neki amit mondtál de nem fog elhagyni téged! Te vagy az alfája! Én azt mondom, hogy keresd meg és beszélj vele! Kérj bocsánatot és hidd el haza fog veled jönni! -tette a vállamra a kezét.

-Igazad van! Megkeresem! -mondtam magabiztosan és elindultam a kapu felé de ekkor Yoona a hátamra ugrott, ami miatt elestem.

-Nem most te barom! Részeg vagy! -fogta le két kezemet, de én hirtelen fordítottam a helyzetünk így ő került a földre.

-Nem érdekel! -mondtam, majd felálltam és botladozva indultam meg anya lakásához mert tudom, hogy ott vannak.

Yoona próbált megakadályozni útközben de én mindenképp látni akartam, így mikor a ház elé értem kopogás nélkül rontottam be a házba és egyenesen a nappaliba mentem.

Ott állt anyával szemben és épp beszélgettek de mikor Tae meglátott és tekintetünk találkozott képtelen voltam megszólalni, Tae pedig fogta magát és felszaladt az emeletre.

-Fiam! -szólalt meg anyám. -Te mégis, hogy nézel ki?

-Mondtam neki, hogy ne most jöjjön hanem majd ha józan de nem hallgatott rám! -tette karba kezeit Yoona.

-Jungkook így csak eltaszítod magadtól! Viselkedj már felnőtt férfi módjára! -mondta anya idegesen, majd fogta magát és a szobájába ment.

A lépcső felé mentem egyenesen a szobám ajtajához, ahol térdre estem Yoona pedig ijedten tette vállamra egyik kezét.
Nem emlékszem pontosan mi történt, csak annyira emlékszem, hogy Tae kinyitotta az ajtót és Yoonával beszélt valamit majd ketten fogtak meg és vittek be az egyik szobába, ahol az ágyra tettek és én már aludtam is.

—

Reggel hatalmas fejfájással ébredtem, így nyöszörögve másztam ki a puha ágyból majd a konyhába mentem ahol anya épp kávét főzött.

-Jó reggelt! Ki józanodtál? -fordult felém semleges arccal.

-Sajnálom anya!

-Nem tőlem kell bocsánatot kérned kisfiam! Szedd össze magad és szerezd vissza a családodat. -mondta, majd elém tett egy csésze kávét és vissza ment a szobájába.

Ma beszélek Taehyunggal!

Össze szedtem magam, majd haza indultam viszont útközben megpillantottam Taehyungot Junseoval a parkban és nem tudom milyen okból de oda mentem hozzájuk és leültem a padra. Nem nézett rám, én pedig megszólalni nem tudtam csak tátogni mint egy hal!

-Boldog szülinapot utólag is...-törte meg a csendet hirtelen.

-Én...

-Sajnálod! Tudom!

-Taehyung kérlek nézz rám! -néztem rá kétségbeesetten de nem tette, továbbra is maga elé bámult.
-Gyere haza velem!

-Nem fogok haza menni Jungkook!

-Szakítani akarsz? -remegett meg a hangom.

-Időt kérek! -pillantott végre rám.

-Mennyi időt? Én nem tudok nélküled élni! Taehyung szükségem van rád kérlek! Szeretlek! -csúsztam közelebb hozzá, mire ő Seoval együtt felállt és vissza rakta a babakocsiba.

-Jungkook, nem tudom elfelejteni amit tegnap előtt tettél! Soroljam? Egyedül hagytad a pár hónapos kisfiamat...

-Fiunkat! -vágtam szavába, mire hitetlenkedve nézett rám!

-Tegnap nem ezt mondtad! De hagy fejezzem be! Féltékeny voltál nem bíztál bennem! Tudod ez mennyire fáj? Nem akarok szakítani veled! De kérlek adj egy kis időt és vissza fogunk menni! Szeretlek! -lépett közelebb hozzám, majd arcomra simított és adott rá egy puszit.

Ezután fogta magát és elsétált Seoval, én pedig hata indultam..