Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹29.🌹

Taehyung szemszöge

Amikor felébredtem iszonyú fájdalom nyílalt a nyakamba, így rögtön oda kaptam a kezem, ám a karom is fájt. Mi ez? Mi történt? Ennyire elaludtam magam? Nem érzem Junseo illatát! Felültem és kipattantak a szemeim, Junseo nem volt mellettem, ám a másik oldalamra pillantva Jungkook ült mellettem. Csupán a férfiasságát fedte a takaró, és engem nézett. Végig néztem magamon, és ahogy megláttam a sebes testem, minden beugrott az előző négy napról. Iszonyúan fáradt voltam minden menet után, de Jungkook nem volt kielégülve, így folytattuk. Nem ettünk, nem ittunk, csak tömény szex, napokon keresztül. A nyakam... Gyorsan vettem a levegőt, nagyon meg voltam ijedve, miközben bukdácsolva mentem a szekrény elé és néztem meg magam ismét, a nyakammal kezdve, amin ott éktelenkedik egy fogsornyom.

Jungkook megjelölt engem!

Tovább vezetve a tekintetem, tenyérnyomok mindenhol, karmolások és különböző színű foltok. Fáj mindenem, alig bírok megmozdulni. A szám elé kapom az egyik kezem és a padlóra esek, miközben patakokban folynak a könnyeim.

Elvette a szabadságom.

-T-Taehyung...- hallom meg az alfa hangját, ahogy azt is, ledobja magáról a takarót és finoman magához ölel, mellém guggolva. -Tudod hogy nem voltam magamnál...- suttogja halkan a fülembe, én viszont csak finoman eltolom magamtól.

-El-elvetted....elvetted...- sírok hangosan, a szívemben hatalmas fájdalom éktelenkedik, és egyre inkább görnyedek össze a levegőhiány miatt. - elvetted a szabadságom! - fekszek el a földön felordítva és össze húzom magam. Ha egy omegát megjelöl egy alfa az burkoltan azt jelzi, hogy az ő tulajdona, így nem mindegyiket, de a tisztességes alfákat távol tartja az omegától, ám a hátul ütője az, ha valaha az alfa rá un a megjelölt omegára, vagy akár közös megegyezés alapján akarnának szakítani, az omega ígyis-úgyis belehal a fájdalomba, amit a párja elvesztése okoz.

-Taehyung...kérlek...- Érzem hogy Jungkook felvesz a földről, és a fürdőbe visz. Megengedi a kádat vízzel, aztán bele ültet és mögém ül. A könnyeim már nem folytak, csak bámultam ki a fejemből, és hagytam hogy úgy mozgasson ahogy csak kedve volt hozzá. -Szerelmem...kérlek ne haragudj rám...Nem bírom már nélküled! Üresnek érzem magam, ha nem vagy velem! Seo és te vagytok az életeim.. - locsolgat vízzel, ami bár kellemesen meleg, lehűti a sebeim, ami jól esik. Nem volt magánál hisz láza volt, a farkasa teljesen átvette fölötte az irányítást, így nem teljesen tudta mit is csinál. El kell fogadnom hogy megjelölt, ha jó omega leszek sosem hagy el, és akkor nekem sem lesz bajom belőle. Megfürdetett engem, a tarkóm ellepte puszikkal, aztán kivett a kádból miután ő is kimászott, és felültetve a pultra törölgetni kezdett. -Szeretlek Taehyung. Mindennél jobban. Gyertek vissza hozzám, kérlek! - simít finoman az arcomra, így én aprókat bólintok, mire ő szélesen mosolyogva hajtja le a fejét megkönnyebbülten, aztán óvatosan össze érinti az ajkainkat, és megcsókol, amit én azonnal viszonzok. Hiányzott nekem, nem is kérdés mennyire!

Miután ellátta a sebeimet, össze pakolta minden cuccaim és Junseoét is, amíg én magamhoz vettem a síró babát, és meg is etettem. Azt hiszem túl nagy dobra verem, Jungkook szeret engem, tudom és érzem is, sosem fog elhagyni, és nézzük csak a jó oldalát, az alfák többségét távol tartja tőlem a jelölése. Mindent megbeszéltünk, a vitánkat, és milliószor bocsánatot kért.

- Édesem, van kedved elmenni sétálni? Szép az idő, és Seonak is kell a friss levegő. - ölel magához Jungkook már a saját otthonunkban, mire mosolyogva bólintok egyet, és nyomok egy csókot a szájára.

-Felöltöztetem JuJut, és mehetünk.- simítok végig a mellkasán, aztán fel is megyek a babaszobába, ahol az édesem még alszik, így a lehető legóvatosabban öltöztettem át, hogy véletlenül se ébresszem fel. Befektettem a baba kocsijába, aztán el is indultunk. Jungkookkal halkan beszélgettünk, úgy éreztük magunkat mint régen, a veszekedés előtt, és mindketten boldogok voltunk. Amikor egyedül álló alfák mellett sétáltunk el inkább közelebb húzódtam Kookhoz és úgy toltam a babakocsit is, a szemeim lesütve, hogy véletlenül se nézzek rájuk.

-Szerinted meddig fog rám haragudni? - kuncog fel amikor haza értünk Junseora utalva, aki felébredt, és szó szerint kicsapja a hisztit amikor az apukája a kezébe veszi, ugyanis észre vette az arcomon a karmolás nyomokat.

-Majd ha elmúlik szerintem, úgyhogy imádkozz hogy ne maradjon ott a heg. - mosolyodok el miközben a mellkasomhoz húzom a babát, és körbe puszilgatom az arcát, mire kacagni kezd, és rám villantja fogatlan mosolyát.

-Hát itt van anya szeme fénye! - gügyögök neki, aztán apró kezeit is megpuszilgatom. A kanapéra fekszek vele, és repülőzni kezdünk, így baba kacajok visszhangzása tölti be az egész házat. Abban a négy napban amíg Jungkooknak heatje volt, a drága nagymama rá szoktatta a mese nézésre az unokáját, így bekapcsoltam a tévét, és a mellkasomra fektettem a kíváncsi alfám, aki hatalmas szemekkel nézte a képernyőn ugrándozó karaktereket, amíg én az apró hátát simogattam, és néztem vele, majd amikor bealudt, vissza vittem a szobájába, de én ismét a kanapén találtam magam. Fáradt vagyok, én is egy kisbaba akarok lenni aki folyton csak alszik.

-Szia édes. - ölel magához Jungkook miután haza ért, és a nyakamba nyom egy csókot. Mosolyogva fordulok felé és puszilom meg.

-Jungkook, én nem is tudtam hogy az alfáknak is van láza. - nézek oldalra amikor beült mögém hogy együtt filmezzünk.

-Dehát volt egy kapcsolatod előttem, ezt nem értem. - húzza fel jobb szemöldökét a párom, miközben a hasam cirógatja pólón keresztül.

-Sosem feküdtünk le ilyesmi miatt...- gondolkodok el, aztán szépen lassan kezdenek össze állni a képek a fejemben. Minden évben kétszer volt "üzleti nyaraláson" amikor napokig egyedül voltam otthon a szolgáló lányokkal.

-Ne foglalkozz vele, van egy alfád akinek a mindene vagy, ő már a múlt! - ölel jobban magához a szerelmem, és egyet értek vele. Nem szabad leragadni a múlt sérelmein, mert akkor se jelenünk, se jövőnk nem lesz.

-Igazad van, sajnálom hogy felhoztam, nem fordul elő többé.