Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹27.🌹

Taehyung szemszöge

Nagyon sajnálom hogy Jungkooknak így telt a szülinapja, és gondolom nem szívesen emlékszik majd vissza rá, bár én sem. Nem akarom elhinni, képtelen vagyok felfogni a súlyát a tetteinknek. Én imádom Jungkookot, JuJuval a szemem fényei, de az amiket mondott, felháborító, aztán ezek után közbe vág hogy igenis a kettőnk kisfia a csöppség... Kell a gondolkodási idő, hisz nem szívesen lennék együtt egy olyan alfával aki ha gondol egyet eldobja a gyerekét csak mert hülyeségeket gondol... Én azt hittem hogy teljes mértékig megbízhatunk a másikban...

-Szakítani akarsz? -remegett meg a hangja, így, már muszáj voltam rá nézni.

-Időt kérek! -jelentem ki mindenféle hezitálás nélkül.

-Mennyi időt? Én nem tudok nélküled élni! Taehyung szükségem van rád kérlek! Szeretlek! -közelebb csúszott hozzám a padon, így én inkább felálltam Junseoval a kezemben.

-Jungkook, nem tudom elfelejteni amit tegnap előtt tettél! Soroljam? Egyedül hagytad a pár hónapos kisfiamat...

-Fiunkat! -vágott a szavakba, mire hitetlenül felhorkantottam. Nem elég hogy hirtelen az ő fia is, ezzel egyáltalán nem segített a helyzeten, hisz az csak nagyobb baj ha a saját babáját keveri bajba!

-Tegnap nem ezt mondtad! De hagy fejezzem be! Féltékeny voltál nem bíztál bennem! Tudod ez mennyire fáj? Nem akarok szakítani veled! De kérlek adj egy kis időt és vissza fogunk menni! Szeretlek! -léptem hozzá közelebb hogy megnyugtassam, és miután gyönyörűséges és férfias arcára simítottam, nyomtam rá egy puszit is, aztán meg sem várva a válaszát mentem haza JuJuval. Nem hazudtam, valóban vissza fogunk menni hozzá, hisz mindketten kötődünk az alfához, talán már van is ötletem, hogyan tudnánk nyugodtan élni.

Miután haza tértünk Junseo furcsán viselkedett, ma még nem sírt, nem csinált semmit, csak nézett a hatalmas baba szemeivel és az ujját szopizta. A mellkasomra fektettem amikor kezdtek leragadni a szemei és az apró hátát simogattam, de fél óra múlva sem aludt el, csak nyugisan gyűrögette rövid ujjaival a felsőm a feje mellett, és a cumiját szopizta.

- Hát beléd még mi ütött egyetlenem? - ülök fel és fektetem a lábaimra a babát, akinek kezd erősödni az illata. -Beteg leszel kicsikém? - értetlenül kopogtam át vele Aera szobájába, hogy nézzen rá ő is orvosi szemmel.

-Itt a kisunokám! - nyit mosolyogva ajtót így én az is adnám neki, de ekkor nyöszörgni kezd, így vissza húzom a mellkasomhoz, és azonnal elhallgat.

-Nem tudom Aera, olyan furcsán viselkedik...ma még nem is sírt, aludni sem akar, csak nézi a világot egy nyikkanás nélkül. - puszilok a baba kobakjára mire csak jobban nekem dörgöli az arcát, a mamája pedig mosolyogva terelgetett vissza a szobámba.

-Alfa kisfiad van Taehyung. A vérükben van hogy megvédik az omegákat akik fontosak a számukra. A babák érzik amit az anyukájuk és az apukájuk is, így most pontosan tudja hogy szomorú vagy, így nem hajlandó addig aludni, amíg te sem. Feküdj le szépen, ha most az egyszer hamarabb elalszol nem lesz baj belőle, ráadásul a baba miatt muszáj lesz. Alszok én is és akkor nyugi lesz a házban. - simít az arcomra miközben mutogat hogy feküdjünk le szépen, így én szokásosan magam mellé fektetem a csöppségem és felé fordulva védelmezem a karjaimmal, miközben nyomok egy puszit a fejecskéjére.

- Úgy szeretlek kis pelusos hősöm. - takargatom be apró valóját boldogan mosolyogva, mire ő is felém mutatja fogatlan mosolyát, így muszáj a baba szájára nyomnom egy puszit. Kis édesem...

Kizártam minden gondolatom, csak Junseo körül kavarogtak az érzéseim is, és kimondhatatlanul boldognak éreztem magam. Elénekeltem az altatóját, aztán én is elaludtam a végére.

Úgy döntöttem másnap, hogy meghívom Baekhyunt egy ebédre, ő még úgysem találkozott Junseoval, pedig jóformán neki köszönhetem hogy egyáltalán egészséges a babám. Nem volt szívem felébreszteni az angyalkám, így elhívtam magunkhoz a barátom Aera engedélyével, JuJut pedig a baba ringatóba fektettem hogy szem előtt legyen amíg ebédet főzök és amíg Baekhyun itt lesz nálunk.

Át is jött a barátom, aki némán eljátszva hogy pityereg - bámulta meg a fiam alvás közben, és elmondta hogy milyen szépséges ez a baba, és hogy valóban igazi alfa, még ő maga is érzi az alfa feromonjait béta létére, pedig még csak egy pár hetes babáról van szó. Röviden, tömören elmeséltem neki mindent, a kezdetektől hogy Seungho kidobott amikor megtudta hogy terhes vagyok, egészen a mai napig, aztán sűrűn köszöngettem amiért követett abba a sikátorba, amit régebben kettő hónapig az otthonomnak neveztem. Utána ő következett, elmondása szerint találkozott egy béta lánnyal, akivel nagyon egy húron pendülnek, így megkértem hogy amint lehet, menjünk el egy dupla randira, így én megismerhetem a szerencsés hölgyet, Baekhyun pedig Hyunjin öcsikéjét, aki történetesen az én bolond fejű, ám tökéletes alfám, akit olyannyira szeretek. Jelenleg amolyan szünetben vagyunk, de nem tudhatjuk mit hoz a jövő.

Baekhyun épp az egyik nemrég történt munkahelyi incidensről mesélt, mikor is ő is egy igen bunkó vevőbe botlott, amikor a kicsikém felébredt és rögtön követelte az enni valóját. Baek nem győzte dícsérni a fiam gyönyörű nagy szemeit. Utána késő volt, a béta haza ment, mi pedig megfürödtünk JuJuval, és lefeküdtünk aludni.

-

Talán az éjszaka közepe lehetett, amikor éreztem hogy Junseot elveszik mellőlem az ágyról, így rögtön felébredtem, bár borzasztó álmos voltam így alig fogtam fel mi történik, és megfogtam Aera kezét, ám ekkor Jungkook rontott be a szobába és rögtön felém mászott. Ijedten kapkodtam a tekintetem, éreztem Jungkook borzasztó erős illatát, a feromonjai pár másodperc alatt betelítették az egész szobát. A szemei skarlát vörösen izzottak, és kidagadtak a karjain az erei.

Jungkooknak láza van?