Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹20.🌹

Jungkook szemszöge:

3 hónappal később:

Épp a nagybevásárlásról jövünk hazafelé Taehyunggal sétálva, mivel ahhoz volt kedvünk az jóidő miatt.

-Kookie várj egy kicsit! -szólalt meg szépséges omegám már majdnem a ház előtt állva.

-Mi a baj édesem? -fordultam felé ijedten.

-Csak nem bírok menni, nagyon elfáradtam! -nézett rám szomorúan, én pedig letettem a földre a táskákat majd arcára simítva öleltem magamhoz, viszont ekkor teljesen megfeszült karjaim közt és hasához kapva kiáltott fel fájdalmasan.

-Tae! -távolodtam el tőle, mire teste összegörnyedt folyamatosan hasát fogva, ekkor pedig hangos trappolást hallottam a hátam mögül és nem sokkal később meg is pillantottam Yoonát.
-Taehyung mi van veled? Mi történik?

-Jungkook hozd már a kurva autót, nemsokára apa leszel! -kiabált a fülembe legjobb barátnőm, én pedig elnyílt ajkakkal futottam a kocsihoz, majd remegő kezekkel nyitottam ki az ajtót és bepattanva eléjük hajtottam. Kiszállva óvatosan nyúltam Tae dereka után és a kocsiba ültettem. Mikor mindhárman a járműben voltunk elindultam a kórház felé a visszapillantó tükörben pedig folyamatosan Taehyungot néztem.

Istenem csak ne legyen semmi baja!

Először fel sem fogtam mi történik körülöttem. Minden olyan gyors volt, hogy nem is emlékszem, hogy, hogy kerültünk a kórházba. Talán csak akkor fogtam fel igazán mikor két orvos lépett ki a szülőszobából hozzánk sietve.

-Doktor úr! -pattantam fel a helyemről. -Taehyung...Taehyung jól van?

-Ne aggódjon Mr.Jeon, Taehyung remekül lesz nemsokára! -nézett rám mosolyogva. -Előkészülünk a műtéthez és egy bő órán belül már itt lesz a kis jövevényünk is! Viszont a műtőbe nem jöhet be, ez nem egy átlagos szülés ugyebár! Sajnáljuk!

-Semmi gond, csak kérem nagyon vigyázzanak rá! -mondtam könnyes szemekkel, Yoona pedig a vállamra tette az egyik kezét.

-Mindent megteszünk ne aggódjon! -mikor elmentek Yoona felé fordultam.

-Jaj Kook ne sírj! Minden rendben lesz! -simított hajamba.

-Tudom de nagyon féltem őt Yoona... Nagyon szeretem, mellette akarok lenni! -szipogtam majd vissza ültünk a a székre.

-Annyira édesek vagytok! Nagyon várom már a picit! Remélem megengeditek, hogy néha néha besegítsek! -kacsintott rám nevetve.

-Szerintem szükségünk lesz rád!

-Na és nem bánt egy kicsit, hogy nem te vagy a vérszerinti apukája? -kérdezte kíváncsian szemeimbe nézve, én pedig zavartan elpillantottam. Hogy zavar e? Igazából szívesen lennék én a vérszerinti apja a babának és most is boldog vagyok, meg nagyon szeretem mindkettőjüket de nagyon szeretném ha egyszer majd az én gyerekemet hordaná a szíve alatt. Úgy érzem Taevel szeretném leélni az életem és ez már biztosan nem fog változni! Vagyis részemről! Szerelmes vagyok belé ez nem kétség, eszméletlen boldog vagyok, hogy a világ legszebb omegája az enyém.

-Figyelj én már az elejétől kezdve úgy kezelem mintha az enyém lenne a baba és ez így is van! Fel fogom nevelni, szeretni fogom és mindenáron megvédem! Mikor elmentünk vizsgálat után baba ruhákat venni, és mikor meg tudtam, hogy kisfiú lesz...elmondani nem tudom milyen boldog voltam! Persze szeretnék majd egy másik gyerkőcöt is... de az még ráér! -mosolyogtam.

-Örülök, hogy végre boldog vagy! Megérdemled ezt, a sok szenvedés után! -ölelt magához, ekkor viszont meghallottunk magunk mellől egy elég férfias torokköszörülést.

-Hyunjin? -álltam fel hirtelen.

-Szia Kook! Csak azért jöttem mert... mert meg akartalak nézni titeket! -harapdálta alsó ajkát. Nos igen, azóta az elrablós eset óta nem beszéltem sokat Hyunjinnal.

-Honnan tudtad, hogy itt vagyunk? Apánk küldött?

-Nem nyugi! Vagyis tőle tudom igen... de nem ő küldött! Gondoltam eljövök mert ez fontos dolog az életedben és támogatni akarlak! -lépett hozzám közelebb.

-És apátok honnan tudja? -állt fel végül Yoona is karba tett kezekkel.

-Azt nem tudom! De nem nagyon érdekelte szóval ne aggódjatok! Tudtok már valamit?

-Nem, még bent van! -sóhajtottam egy nagyot miközben a hajamba túrtam.

-Jungkook jön az orvos! -kiáltott fel Yoona mikor kinyílt az ajtó.

-Mr.Jeon, Taehyung túl van a műtéten, még alszik de ha gondolja bemehet hozzá! -mutatott az orvos a kis szobába, én pedig semmi szó nélkül mentem be magam után becsukva az ajtót.

-Édesem! -simítottam puha arcára. Majd lapos pocakjára pillantottam, ami takaróval volt betakarva.

Furcsa volt őt így látni...

-Nagyon ügyes voltál! -hajoltam le hozzá és egy csókot nyomtam puha ajkaira mire szempillái megremegtek és lassan kinyitotta csokoládébarna szemeit, amik álmosan csillogtak.
-Szia TaeTae! -simogattam folyamatosan.

-Jungkookie...-nyöszörögte miközben óvatosan feljebb tornázta magát.
-A baba... -mondta és ekkor ismét nyílt az ajtó majd az orvos és egy nővér lépett be a pici szobába, mire megpillantottam a lány kezében a kisbabát.

-Istenem... -sóhajtottam fel hitetlenkedve majd végig néztem, ahogy a nővér Tae kezébe adja a csöppséget.

-Kisfiú lett és alfa! Gratulálunk nektek! -szólalt meg végül az orvos, én pedig büszkén néztem le a két szerelmemre és a kórházi ágy szélére ülve simítottam a pici arcára.

-Jungkook annyira gyönyörű! -nézett fel rám könnyes szemekkel.

-Csak mint te! Biztos meg fogja védeni az anyukáját! Pár év múlva nem is lesz rám szükség! -nevettem fel.

-Rád mindig szükségem lesz! -komolyodott el, én pedig egy hosszú csókban részesítettem majd elővettem a telefonomat, azon belül pedig bekapcsoltam a kamerát.

-Mosolyogjatok! -vigyorogtam majd lőttem pár képet kettejükről majd olyat is csináltunk amin hárman vagyunk.

Nem sokkal később bejött Yoona és Hyunjin is akik szintén már az első perctől imádták a kis csöppséget.

-Na és mi lesz a neve azt kitaláltátok már? -kérdezte Hyunjin, Taevel pedig egymásra néztünk.

-Jeon JunSeo! -mondtuk egyszerre mosolyogva.

-Tökéletes! -tapsikolt Yoona, ekkor viszont bejött az orvos.

-Nem akarom megzavarni ezt a csodálatos pillanatot, viszont pár vizsgálat még hátra van a babának és az anyukának is pihennie kell! -mondta mosolyogva, mire bólintottunk és Tae átnyújtotta a babát a nővérkének majd mindenki kiment engem kivéve.

-Itt leszek! Nem megyek el! -pusziltam homlokára.

-Pihenned is kéne! Én meg leszek! -kulcsolta össze kezeinket, amit mosolyogva néztem.

-Majd azt én eldöntöm! Te viszont tényleg pihenj! Később beszélünk! -adtam egy csókot ajkaira, majd én is kiléptem a kis szobából.

-Jungkook... -hallottam meg Hyunjin hangját.

-Igen? -fordultam felé mosolyogva.

-Valami Seungho keresi Taehyungot!

-Seungho?