Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹38.🌹

Jungkook szemszöge:

-Jó reggelt szépségem! -simítottam szerelmem arcára, aki mosolyogva nyújtózkodott, majd átkarolva nyakamat egy hosszas reggeli csókban részesített. Már egy hónapja minden reggelem így indul és eszméletlen boldog vagyok.
Taehyung végre megtanulta, hogy előttem nincs értelme titkolóznia és én is rájöttem, hogy felesleges a féltékenykedésem mert a szíve és lelke is az enyém! 

Mindketten járunk dolgozni ugyan úgy, mert Jimin meg Taehyung megbeszélték a dolgokat és mindkettőnktől bocsánatot kért a szőke omega. Igazán jó barátok lettek aminek örültem, mert Taenek nincs valami sok barátja és Jimin jó hatással van rá. Junseo bölcsibe jár és mindig munka után megyünk érte, szóval az életünk most tökéletes.

-Jó reggelt Jungkookie! -vigyorgott majd egy utolsó csókot nyomott ajkaimra és kiszálltunk az ágyból, mivel hallottunk, hogy Seo is felébredt.

Amíg Tae a kisfiunkat rendezte, én szokás szerint a konyhába mentem egy gyors reggelit készíteni, ami mikor elkészült az asztalra tettem és elkezdtünk enni.

-Ah Kook nagyon rosszul érzem magam... -sóhajtott fel szerelmem az asztalnál mikor végeztünk. Aggódva álltam fel és mellé siettem. Először homlokára tettem a kezem, hogy nem e lett lázas de semmi jelét nem láttam.

-Hol fáj édesem? -simogattam combját, mire megrázta fejét és gyorsan felpattanva a mosdóba sietett. Rögtön mentem utána és a hátát simogattam, miközben ő kiürítette gyomra tartalmát.

-Nem tudom, eddig nem volt ilyen! -nézett fel rám könnyes szemekkel majd segítettem neki felállni, hogy megmoshassa az arcát.
-Szerinted nem...?

-Akkor érezném az illatát! Én előbb tudnám mint te! Lehet csak elrontottad valamivel a gyomrod! Bár én lennék a legboldogabb ha tényleg így lenne! Ma maradj itthon, pihend ki magad, aztán ha végeztem veszek egy tesztet! -mondtam, majd homlokára pusziltam.

-Kook! Seot hagyd itthon! -vette el tőlem mosolyogva a kis sózsákot.

-De pihenned kéne... -sóhajtottam fel.

-Nyugi Kook, el leszünk! Várunk haza! -simított arcomra, mire mosolyogva csókoltam meg és hagytam el a házat.

Kissé izgatott lettem, ugyanis Tae nem evett olyasmit amivel elrontotta volna a hasát viszont ha tényleg várandós lenne az én gyermekemmel érezném az illatát. Nagyon boldog lennék ha egy saját babám is lenne Taetől...

Beérve a céghez a megszokott módon üdvözöltem Chimet, majd neki is álltam dolgozni.

A nap hamar eltelt és mikor mentem ebédelni pont akkor kaptam egy üzenetet. Taehyung volt az, aki egy fényképet küldött magáról és a fiunkról, ahogy az ágyon fekszenek és mesét néznek. Vissza írtam, hogy mennyire gyönyörűek mindketten és már épp tettem volna el a készüléket a zsebembe, de ekkor jött még egy üzenetem, ez pedig már apám volt. Eleinte nem akartam megnyitni de túl nagy volt bennem a kíváncsiság.

Apa: Szervusz fiam! Rég beszéltünk már! Lenne számodra egy feladatom, ami neked is a hasznodra válhat.

Én: Mondtam, hogy engem nem érdekelnek a szarjaid! Nekem ott a családom, nincs szükségem arra, hogy a rendőrségre járjak majd ha lebuksz! Dolgozom, van elég pénzünk de kössz, hogy ennyire aggódsz!

Apa: Talán elfelejtetted, hogy mi volt akkor mikor ellenem voltál? Most már nem csak az omegádnak de a fiadnak is árthatok! Azt csinálod amit mondok! Megmondtam!

Én: Miért nem tudsz leszállni rólunk? Mit akarsz?

Apa: Ma este hatra gyere a házam elé és onnan indulunk, nem kell hoznod semmit! Ennyi! Ha nem jössz tudod mi lesz!

Erre már nem írtam semmit csak idegesen raktam vissza a helyére a telefonom majd vissza mentem az irodámba. Egész délután ezen agyaltam, hogy mégis, hogy szabaduljak meg apámtól és a fenyegetéseitől... nem akarom, hogy miattam Taenek vagy Seonak is baja legyen, ezért muszáj elmennem mert képes bántani őket! Annak az embernek nincs szíve!

-Minden rendben Jungkook? -kérdezte Jimin aggódva, mikor már az iroda ajtóban álltunk.

-Persze Chim! Csak az apám felbosszantott de semmi komoly! -mondtam mosolyogva, mire bólintott és mindketten elindultunk.

A parkolóban a kocsimhoz mentem, majd beülve gyorsan felhívtam Taet, hogy bent maradok túlórázni. Tudom azt mondtuk mindig elmondunk mindent egymásnak de felesleges, mert csak aggódna amire most pont nincs szüksége.
A ház elé hajtva már meg is láttam apámat és még pár embert akiken maszk és kesztyű volt. Kiszálltam majd idegesen lépkedtem elé, mire arcán egy önelégült mosoly terült el.

-Okos vagy Jungkook! -bólogatott végig mérve.

-Na mit kell csinálnom? Siethetnél mert engem otthon várnak!

-Hát ma este nem igen mész haza! -nevetett fel. -Bankot rablunk!

-Hogy mi? -remegett meg a hangom, mivel erre végképp nem számítottam. Nem akartam részt venni ebben de a szemem előtt csak Tae és Junseo lebegett.

-Bizony! És te fogsz segíteni a riasztókat kikapcsolni! Szóval indulás mert már sötétedik. -mondta vigyorogva de valami nem stimmelt. Olyan mintha valamit titkolna és még Hyunjin sincs itt, sőt a családból senki!

Beültünk a kisebb busz szerűségbe, majd el is indultunk fogalmam sincs, hogy hova. Már a városból is kiértünk és nem láttam mást csak fákat.

Errefelé nincs semmilyen bank!

Felálltam, hogy megkérdezzem drága édesapámat, hogy mégis hova az istenbe megyünk de ekkor hátulról valaki egy erős tompa tárgyal fejbe vert, ami miatt a földre estem. Nem ájultam el, még magamnál voltam de a látásom kissé homályos lett. A szívem hevesen vert és próbáltam felállni de ekkor az orrom elé raktak egy kendőt és mindenki aki ott volt lefogott. Nem kaptam levegőt így muszáj volt bele szippantanom az altatóval áztatott kendőbe, ami miatt a világ teljesen elsötétült előttem.

———

Hatalmas fájdalom nyílalt a fejembe mikor lassan nyitogatni próbáltam szemeimet és mikor végre sikerült semmit sem láttam csak a sötétséget. Éreztem, hogy a kezem össze van kötözve és a szám is le van ragasztva.
Rángatózni kezdtem ami miatt a láncok zörögni kezdtek és hirtelen kapcsolódott fel a lámpa, majd a szemem elé tárult, hogy hol is vagyok valójában,

-Remélem tetszik a hely Kookie! Egy ideig biztos itt leszel... pontosabban addig míg meg nem tanulod, hogy ami az enyém, az az enyém!

-Seungho?