Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹7.🌹

Taehyung szemszöge

A késői vacsora igazán jót tett nekem, még azt is éreztem hogy cseperedő kis angyalom is hálás volt, az ubis-sütiért amit ettem. Nem is tudom, a csoki mindig is vonzott -habár Seungho elmondta hogy látszik-, az uborka pedig olyan hívogató volt, azt akartam hogy ropogjon a fogaim között amikor bele harapok, míg a finom sütemény olvadjon el a számban. Tökéletes kombináció.

Utána a ruhák iszonyú kényelmesek voltak a méretük miatt, imádtam ahogy lógnak rajtam, szabadnak éreztem magam, ugyanakkor tudtam hogy mindenem elvan takarva, és így tökéletesen éreztem magam. Kicsit, éreztem olyan fajta törődést mintha az alfám lenne, és én az ő omegája, ami persze képtelenség, hisz nem is ismerjük egymást, vagy ilyesmi, de mégis, már az hogy hordhatom a ruháit, ad egyfajta védelem érzetet, és sokkal jobban aludtam tőle, sőt, reggel nagyon sokáig aludtam, a végtelen kényelemben és tisztaságban. Este amikor bejött hozzám és végig mért, kicsit zavarban voltam, hisz nem leplezte mit figyel rajtam éppen, de amikor megöleltem, azt nem csak hálám jeléül tettem, hanem titokban magamba szippantottam az illatát.

Reggel -igazából délben- amikor felébredtem, üres volt az egész ház, ám találtam egy cetlit a konyha pulton, ami annyit írt, hogy Jungkooknak dolgoznia kell, de hamarosan haza ér. Picit fájt az alhasam, nem tudtam miért, és talán rá paráztam, hisz a fájdalom csak erősödött. Úgy döntöttem, bele ülök egy kád forró vízbe, és ellazulok, hátha a hasamon is segít a finom meleg, és csak remélni mertem, hogy nem a babával van a baj.

Eszembe jutott, hogy rég volt heatem, de olyankor nem szokott ennyire erősen fájni a hasam, csak egy kicsit, amolyan jelként, így szerintem ez más lesz, majd ha haza ér Mrs.Jeon, megkérem hogy mondja el mit gondol.

Ledobáltam magamról a finom illatú ruháim, amik sajnos az este folyamán kezdték átvenni az én aromám, majd valahogy megoldom hogy Jungkookéban tudjak aludni.

Felvettem egy köntöst amit este kaptam, és magammal vittem a törölközőm is, meg az új samponom, amit nemrég vettem magamnak.

A megtelt kád előtt kioldottam a köntös övét, hirtelen viszont valami hang ütötte meg füleimet. Hátra néztem, de semmi nem volt ott, így betudtam paranoiának az idegen környezet miatt. Ledobtam a köntösöm, ami vállaimról lecsúszva végig simított bőrömön, és halk huppanással ért földet, ám ekkor valami zörögve koppant, közvetlenül mögöttem. Azonnal száznyolcvan fokos fordulatot vettem saját tengelyem körül, és ijedten meredtem a zaj forrására: Jungkook állt a fürdőszoba másik végében, a chipes zacskóját a földre ejtette, a szája tátva, és érzem, hogy egyre jobban erősödik az illata.

A szívem ezerrel kezdett verni mellkasomban, ahogy egyenesen egy idegen alfával szemeztem meztelenül, szemeim arany színüre váltottak, és gyorsan magamra kaptam a köntösöm, és erősen meghúztam a pocakom felett.

-Sajnálom....- mondok ennyit, a lehető leghalkabban, de csak úgy, hogy az alfa mindenképp hallja. Ahogy közelebb érek hozzá, egyre inkább érzem a narancs, és a bodza isteni egyvelegét alkotó illatát, miközben leguggolok hogy felszedjem a kiömlött chipset, amit valószínűleg miattam ejtett el. Hát persze, a látványomtól csoda, hogy nem estek ki a szemei, vagy minimum a retinája kiéghetett volna. Érzem, hogy a szemem arany ragyogása mellé, erősödik az illatom is, hisz félek, hogy mit fog reagálni az alfa, valamint a testem válaszol neki. De miért? Ennyire megőrítene az aromája?

Végre kapcsolt ő is, és leguggolva elém a kezeimre fogott:

-Hagyd, én sajnálom. Csak annyira megijedtem hogy nem találtalak a szobádban, hogy kopogni is elfelejtettem. - Simogatja hüvelyk ujjával kézfejem, és kedvesen néz szemeimbe, de én erántom a kezem. Érzem hogy erős az illata, ami fokozódik az enyém miatt. - Taehyung, érzem hogy félsz. Miért? Tőlem? - vizslat folyamatosan aggódó tekintetével, de én csak lehajtom a fejem, és felállok, hogy a szobámba szaladjak. Hát őt is látta, amit nem kellett volna... Könnyeim potyogni kezdenek, miközben az ágyra mászom, és a térdeimre ülök. Ha nem is fog kidobni, mert egy ilyen csúnya és kövér omegával van dolga viszont kisbabát várok, biztosan nagy ívben el fog kerülni, hogy látnia se kelljen. Ökleim összeszorítva dörzsölgetem nedves szemeim, és hangot adok fájdalmaimnak. Hirtelen két kar ölel körbe hátulról, és ha jól érzem, kaptam egy puszit a hajamba.

-Sajnálom, Jungkook, nem akartam hogy lásd! - görnyedek be, ugyanis a hasam egyre jobban kezd fájni, a szívemmel együtt.

-Taehyung, mégis miről beszélsz? Tudom hogy babát vársz, aranyos kis pocakod van! - Simít le az említett felületre, amiben érintése után csak megnő a fájdalom.

Szipogva, megremegő ajkakkal fordítom felé a fejem, és nézek semeibe:

-Tudom hogy csúnya vagyok és dagi, de kérlek, ne dobj ki ezért! - Teljesen megtörtem, hamár a kényelemért és friss ételért könyörgöm. Jungkook szemei a kétszeresére nőnek. -Majd...Majd edzek ha megszületett a baba, megígérem, hogy szép omega leszek, de kérlek, ne utálj meg te is...- Sütöm le a szemeim hüppögve, és inkább vissza emelem ökleim hogy a szemeim dörzsölgessem.

Ahasamhoz kapok, égető érzés lengi körbe alfelem. Eldőlök az ágyon, és szenvedve tekergek, nem tudom mi ez az érzés, bár korábbi sanda gyanúm beigazolódik, amikor érzem, hogy a fenekem nedvesedni kezd, ami rá folyik a köntösömre. Szemeim egyre intenzívebben ragyognak arany árnyalatukban, és érzem milyen édessé válik az illatom. Elvesztem az eszem, és észlelem hogy a könnyeim szüntelenül csordogálnak az arcomon.

-Ahm... Jungkookh...-Sóhajtok a szóba, miközben reflexből nyúlok a köntösömért és oldom ki azt, folyamatosan tekeregve, és mocorogva az ágyon. Oldalra nézek az említettre, aki kikerekedett szemekkel néz rajtam többször is végig, még a száját is megnyalja miközben vizslat. Illatomra reagél a teste, elvörösödnek a szemei, gyönyörűen foszforeszkálnak, miközben az orra elé kapja a kezét,hogy ne érezze a feromonjaimat, és kiszalad, én viszont kívánom őt. Veszettül. Direkt erősítek édeskésebb illatomon, így a szobát belengi az aromám.

-Akharlakh...- Suttogom magam elé, egyre inkább lefejtve felforrósodott testemről a puha anyagot és a földre dobom, mire hallom hogy az alfa vissza trappol a szobába. Kicsapja a szobám ajtaját, én már képtelen vagyok gondolkodni, csakis az ösztöneim vezérlik a tetteimet: Amint meglátom ahogy a vörös szemű, csapzott Jungkook éhesen figyel, a lehető legkéjesebb pillantásaim vetem rá, miközben őrítően lassan, ám hatásosan nyitom széles terpeszbe a lábaim.

- Tégy a magadévá, Jhungkookh! - Mélyül el a hangom.