Taehyung szemszöge
Végül örülök hogy meg tudtuk beszélni az újabb nézet eltérésünket, ugyanis már egyikünk sem bírta tovább a másik nélkül, —teljesen össze nőttünk, nagyjából mindent együtt csinálunk, teljesen a másikhoz szoktunk ez alatt a pár hónap alatt, és akármilyen nyálasak is vagyunk, talán a rózsaszín köd még mindig ellepi az agyunkat, szerelmesek vagyunk egymásba, és talán a miénk a legerősebb alfa-omega kapcsolat amiről valaha is hallottam.
A kis irodai incidensünk után Kook parancsba adta a bétáknak hogy figyeljenek Jiminre, és engedjék ki ha elmúlt a heatje, mi pedig elhoztuk JuJut a bölcsiből, és együtt haza mentünk.
Neki álltunk Jungkookkal takarítani, de felváltva szinte percenként rá néztünk Junseora, aki a nappaliban a ringató székéből nézi hatalmas baba szemekkel a kedvenc meséjét, amiben ha vicces dolgot csinálnak a karakterek, a fogatlan mosolyát mutatva felkacag, amitől a takarítás is sokkal színesebbnek tűnik.
- Hogy a fenébe lehet valaki ilyen szívdöglesztő még takarítás közben is? - teszem csípőre a kezeim felháborodottan, miközben az éppen tányérokat pakolgató szerelmem felém pillant, majd szív alakú száját szélesre húzva villantja ki egész fogsorát, miközben szórakozottan rám vigyorog, így én is elmosolyodok, hisz annyira imádni való! Picit el is pirult, és zavarában nem tudta abba hagyni a mosolygást, így én oda mentem hozzá és finoman megcsipkedtem az édes arcát. - Imádlak! - kacsintok neki elvarázsolódva az alfa gyermekies viselkedésén, aztán lehúzom magamhoz a tarkójánál fogva egy rövidke csókra. Szeretem amikor ilyen kisfiúsan viselkedik, olyankor egyszerűen felhőtlen a mosolya, és imádni való, egész nap csak ölelgetni és a pufók pofiját puszilgatni van kedvem!
JuJuval együtt ültünk hárman a nagy kádba és pancsiztunk, a kisfiúnk pedig végig nevetett egy új játék miatt, ugyanis a buborék fújót mindenhová magunkkal visszük, és szinte csodálattal nézi a különböző színű fényeket vissza verő szappanos gömböcskéket, ami annyira kis helyes, nem tudjuk megállni hogy ne bámuljuk a hatalmas, gyönyörű szemeit.
Ezek után én másztam ki Junseoval hogy felöltöztessem, és oda adtam neki az üveget amit ügyesen fogott a karjaimban feküdve, majd miután ügyesen mindent megevett, böfiztettem, és leraktam aludni. Vissza mentem a fürdőbe és a kádnak arra a részére álltam ahol Jungkook mögött lehetek. Nyomtam a kezembe sampont és a fejbőrét lágyan masszírozva kezdtem a haját mosni.
Éjszaka Jungkookkal teljesen egymáshoz simultunk, mindkettőnket csak egy alsó fedett, mert érezni akartuk a másik testét. A takaró csak csípőig fedett minket, én a szerelmem izmos mellkasán pihntettem a fejem és átöleltem, a lábaim össze fonódva terültek el. Minden olyan tökéletes volt, ám megéreztem hogy a kisfiam nem érzi jól magát, így muszáj voltam kimászni Jungkook mellől, és át kommandóztam a másik szerelmem szobájába hogy megtudjam mi nyomja a szívét, ám ekkor egy teljesen új dolgot láttam; az alfa kicsikém szemei vörösen izzottak és nyöszörgött, nyugtalan volt, és abban a pillanatban az én szemeim is elsárgultak; valószínűleg ugyanazt éreztem mint JuJu, az apukával valami gond van! Felébesztettem Jungkookot és mellé fektettem a babát miközben én öltözni kezdtem, muszáj megtudnom mi történt vele, hisz a babának is fáj ami neki, és nem hagyhatom hogy a beképzelt apja miatt szenvedjen!
- Tae, bármi baja is van, nem tartozik rád! És miért nem hagyod hogy veled menjek? Ki tudja mit csinál az az állat! És ha ezúttal ő fog elrabolni? - jön mindenhová utánam frusztráltan a szerelmem, mire az arcára simítok.
- Én is, és Junseo is érezzük amit ő, bár halványan, de a baba érzékenyebb, és addig nem fog aludni amíg az a seggfej bajban van. Felhívtam Hyunjint és Jaebumot is, elkísérnek engem. Azért szeretném hogy otthon maradj, mert JuJut távol kell tartani attól a féregtől, és te vagy az apukája. Te meg tudod nyugtatni, melletted biztonságban érzi magát. Sietek vissza, rendben édesem? - nézek kérlelően a szemeibe, mire felmordulva hozzám hajol egy csókért, aztán bólint egyet.
-Ha végig veled lesznek a fiúk, akkor rendben. - egyezik bele, mire én rohanok is ki, ugyanis megérkezett a két alfa hogy elinduljunk.
Seungho szemszöge
Elkúrtam, tudom. Már rájöttem akkor, amikor megéreztem hogy a gyerekem a világra jött, azonnal szaladtam a kórházba, és lehet hogy megérdemeltem amit kaptam, mindenki követ el hibákat nemde? Mindannyian hozunk rossz döntéseket az életünk során, ettől vagyunk emberek. Az én legnagyobb hibám az volt, hogy Taehyungot annak a nagyképű alfának a karjai közé terelgettem, dehát mi a francot csinálhattam volna? Nem akartam még gyereket, és az omegáknak van arra egy csomó bogyója, hogy elkerüljük a nemkívánatos terhesség következményeit, így ha úgy vesszük, ez csakis a barna tincses hibája volt.
Azóta sok omega lány volt az életemben, de senki sem volt jó, senki nem volt tenyéren hordozható és olyan házias mint Taehyung, és idegesített hogy folyton ugráltatnak; igenis az asszony dolga hogy rendbe tartsa a házat, talán ez vajmi kevés kérés és nem megterhelő amíg az alfa dolgozik, ennyit igazán meg lehet értük tenni, és akiket én kifogtam lányok, ezt nem igazán gondolták hasonlóan. Úgy döntöttem, hogy vissza fogom magamnak szerezni Taehyungot, és ha mellé jön egy gyerek is, nem bánom. Legalább lesz kivel megvitatnom a férfias témáimat!
-Figyelsz te rám egyáltalán? - akad ki a mellettem ülő, hosszú hajú omega lány, kinek kiszőkített tincsei szinte egy vékonyabb pokrócként terülnek csontos vállaira.
-Csak rád figyelek. - forgatom meg a szemeim a volán mögül, aztán egy sóhajtás kíséretében befordultam a fő útra.
-Ismételd meg amit mondtam. - kulcsolja össze vékony karjait hatalmas mellei előtt sértetten.
-Passz. Túl sokat locsogsz. A kezed is így jár takarítás közben? - pillantok rá egy másodperc erejéig, mire kitör belőlem a röhögés, fancsali és meglepett grimaszát látva.
-Ha neked csak holmi szolgának kellek, többé ne is keress! - húzza ki karcsú hátát duzzogva, mire én felsóhajtok.
-Hála az égnek!
-Hogy mivan? - akad ki teljesen, aztán felém kap és elrántja a kormányt, így én a felé eső kezemmel az ülésébe nyomom.
-Megvesztél? Itt akarsz meghalni, a kurva életbe is! - csattanok fel, ám ő megharapja a karom és megint a kormány felé nyúl, ám ezúttal teljesen elforgatja, így egyenesen a mellettünk száguldó autósnak ütközünk, és a félelmet csak jobban táplálta a végtelen sötétség az éjszaka kellős közepén.
—
Kurva idegesítő gépek zúgnak és sípolnak valahol a környezetemben, és ha éppenséggel meg tudnék mozdulni, azonnal kihajítanám az ablakon azt a gyászos akármit! Lassan kezdem nyitogatni a szemeim, ám az nehezen megy a fejembe nyílaló fájdalom miatt. Észre veszek valakit az ablak előtt állni, ahogy kitekint a kórház udvarára, és mikor végre kitisztul a látásom, felcsillannak a szemeim.
-Taeh...- szólitom meg az én egyetlen asszonykám, mire rám kapja gyönyörű szemeit, és mellém érve aggódva, de dühösen néz le rám. Szóval még mindig utál...
- Mit csináltál magaddal az éjszaka közepén? Nem hagyod Junseot aludni! - fonja össze kerek mellkasa előtt a karjait, mire én egy mosolyra húzom a szám; sosem változik.
- Autó baleset...hosszú. - sóhajtok egy aprót, amikor is bekukkant egy nővérke. Miután körbe vizsgálatot hozott nekem ételt, és ekkor eszembe jutott, hogyan nyerhetném el az omega társaságát, hogy vissza csábíthassam magamhoz:
-Tae... Egyedül élek. A cselédeket elbocsátottam, és... Nem tudok főzni...- pillantok fel rá, próbálva a lehető legelesettebben és ártatlanabbul nézni szemeibe, mire enyhül a testtartása, és látom ahogy kattog, ugyanis megsajnált. Ismerlek Kim Taehyung, tudom hogy megesett rajtam a vaj szíved, simán vissza foglak szerezni!
YOU ARE READING
Piros Virág (Taekook ff - mpreg)
FanfictionKim Taehyung egy omega, aki párjával teljesen normális életet él, egészen amíg egy teszt meg nem állapítja, hogy az omega babát vár az alfájától. Párja a gyerek utálatáról híres kigyúrt alak azonnal utcára dobja őt, hisz tisztában volt vele hogy a s...
