Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹16.🌹

Jungkook szemszöge:

Nagyon boldog voltam...régen éreztem magam ennyire szeretve és olyan volt mintha Taehyung közelében biztonságban lennék. Még soha senki nem mondott nekem ilyen szépeket, soha nem becsültek meg és nem illettek ilyen szavakkal mint most ő... Úgy érzem tényleg szeret engem és ha kéne az életét adná értem, pedig nem is ismerjük még egymást csak pár napja pontosabban egy hete. A szívemet melegség járta át mikor arcomra simított puha kezeivel de emellett valami mást is éreztem, olyan nyugtató volt! Soha nem szerettem volna, hogy véget érjen ez a pillanat, így akartam maradni és elfelejteni minden bajt, azt akarom, hogy ne létezzen más csak ő és én! El akarok tűnni vele úgy, hogy soha senki ne találjon ránk!

Nagyon izgultam mit fog szólni a meglepetésemhez de látszólag nagyon örült neki és boldog volt, így hát én is az voltam. Végig jártuk az egész lakást, minden egyes kis zugot alaposan szemügyre vett amin magamban jót mosolyogtam. Természetesen a gyerek szoba volt a kedvence és el is sírta magát, ami miatt muszáj volt magamhoz ölelnem őt.

Aztán mikor végzett a felfedezéssel a nappaliba érve a kanapén foglaltunk helyet, ahol elmeséltem neki a dolgokat a családomról aztán megkaptam tőle, hogy milyen csodálatos vagyok amit természetesen nem hittem el neki, talán csak egy pillanatra de nagyon sokat jelentett így könnyes szemekkel próbáltam vissza fogni magam, hogy szavai hallatán ne sírjak fel hangosan, az pedig, hogy magához ölelt csak lapát volt a tűzre.

Derekánál öleltem szorosan magamhoz, ő pedig hajamat simogatta és hatalmas meglepetésemre énekelni kezdett nekem. Csodálatosan zengett tőle az egész nappali és csilingelő hangjára és édes illatára hunytam le pilláimat és lágy simogatására hajtottam álomra fejemet.

———

Reggel nyöszörögve ébredezek miközben szemeimet próbálom eltakarni, hogy a nap ne égesse ki, majd mikor nagyjából megszoktam a fényt felültem. Nos az első éjszakánkat az új házunkban nem a kanapén terveztem tölteni de vissza gondolva a tegnap történtekre kedvem sem lett volna külön aludni, így legalább kiélveztem a helyzetet.

Álmosan kezdem keresni gyönyörű szép omegámat és meg is találom amint a konyhában a hűtőnél keres valamit vagy csak épp kinyitotta nem láttam pontosan. Háta mögé osonok és hirtelen ölelem magamhoz derekánál fogva, mire ijedten egy aprót sikkantva ugrik meg majd nevetve felém fordul. Ajkaira nyomok egy hosszabb csókot, arca pedig azonnal pirosabb színben pompázik.

-Mit keresel szépségem? -cirógatom lágyan arcát.

-Reggelit akartam készíteni neked de rájöttem, hogy a hűtő konkrétan full üres, egyetlen egy sör van benne de az is csak félig! -nyitotta ki ismét az ajtót.

-Nos igen hát tudod a haveroknak akik segítettek kellett... viszont még nem volt időm bevásárolni, ha gondolod elmehetnénk együtt délután! -mondtam miközben egy pohárért nyúltam, hogy vizet töltsek magamnak.

-Rendben úgy is szeretek vásárolni meg hát egy hét múlva kell megint vizsgálatra mennem! Ugye eljössz velem? -nézett rám boci szemekkel.

-Nem fogsz többé egyedül menni! -adtam egy puszit homlokára.

-Köszönöm! Ezt nem győzöm mondani komolyan! -nevetett fel. -Viszont a kisboltba akkor is el kell mennem mert valamit addig ennünk kell!

-Jólvan felöltözök másik ruhába és akkor elmegyek! -mondtam és épp indultam volna de ő megfogta kezeimet ezzel maradásra bírva.

-Majd én elmegyek, nem messze van és szeretek reggel sétálni!

-Szó sem lehet róla! -ráztam meg nemlegesen a fejem és szigorúan néztem Taehyung barma szemeibe.

-Jungkook! -tette csípőre kezeit. -Nem lesz semmi baj nem fognak elrabolni, csak a boltba megyek! Ne legyél ilyen! Ne feledd, hogy az utcán éltem 2 hónapig! -lépett hozzám közelebb és megölelt. Megadóan felsóhajtva egyeztem bele majd én vissza is mentem a nappaliba, hogy nézzek addig valamit a tévében amíg vissza nem jön.

Magamban ismét gondolkodni kezdtem a tegnap történteken először apám jutott eszembe, hogy mennyire szemét módon viselkedett és, hogy hogyan beszélt Taehyungról és a babáról. Undorító patkány! Mást sem tudok rá mondani, aztán az meg más tészta, hogy még meg is fenyegetett velük!
Ekkor kipattantak a szemeim és felálltam a kanapéról majd idegesen kezdtem fel alá járkálni miközben a fejemben már ezernyi teóriát gyártottam, hogy mi történhet Taehyunggal ezalatt a kis út alatt.

Ijedten nyúltam a telefonért mikor az pár perc csend után hangosan csörögni kezdett.

-Igen? Yoona? -szóltam bele a készülékbe de pár percig csak hangos lihegést hallottam.

-Jungkookh hol vagyh?

-Itthon az új házunkban! Miért te hol vagy és miért futsz?

-Taehyungh veled van? -kérdezte bizonytalanul mire a szívem rögtön hevesen verdesett mellkasomban és rögtön apám jutott eszembe.

-Yoona, hol vagy?

-A-Azt hi-hiszem, hogy Taehyungot berángatták egy autóba és valami szert adtak be neki! E-Esküszöm nem láttam jól csak messziről d-de rögtön hívtalak! -szipogott hangja pedig meg-megremegett. -P-pont hozzátok akartam menni!

-Nem ez nem lehet...-ráztam meg fejem és idegesen a hajamba túrtam. Könnyes szemekkel szaladtam a bejárati ajtóhoz és remegő kezekkel húztam magamra mindkét cipőmet.
-Nem érzem őt! Yoona! Milyen színű volt az autó?

-Fekete vagy sötétkék, nem tudom! De várj itt vagyok! -rakta le a telefont, majd a kapunál meg is láttam!

-Jungkook annyira sajnálom! -sírt fel mire magamhoz öleltem.

-Ez nem a te hibád! Tudom ki keze van a dologban! -mondtam idegesen majd apámat kezdtem hívni.

-Jungkook! Már vártam, hogy keress! -szólalt meg nyájas hangom amitől hányni tudtam volna.

-Ha Taebyungnak bármi baja esik, esküszöm neked, hogy saját kezűleg öllek meg te rohadék! Miért csinálod ezt? Ártott ő neked? Velem van bajod bazdmeg, akkor velem rendezd le ne egy ártatlan terhes omegát bánts! 

-Jungkookie miket gondolsz te rólam? Nem fogom bántani sem a ribancodat, sem pedig a fattyadat csak egy kis ízelítőt kaptál a tegnapi miatt! Jól jegyezd meg ez volt az utolsó figyelmeztetésem! -mondta majd lerakta.

Már épp indulni akartam, hogy felkeressem viszont ekkor egy fekete furgon állt meg a házunk előtt, Yoona pedig ijedten nézett rám így már tudtam, hogy ezzel rabolták el a szépségemet.

Kiszállt belőle két alfa majd az egyik a hátsó üléshez ment és kinyitva az ajtót kivette Taehyungot a járműből.
Levegőt visszafojtva néztem az alfa minden egyes mozdulatát mert ha egy ujjal is akár hozzáér úgy, képes leszek ájulásig verni!

-Add ide! Most! -szólalt meg belső farkasom mire a másik alfa morogva adta át nekem az ájult omegát.
Többet nem is foglalkoztam velük, rögtön vissza mentem a házba és Taehyungot letettem a kanapéra.

Kérlek istenem csak mondd, hogy nem lett semmi baja...