Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹6.🌹

Jungkook szemszöge:

Mikor Taehyung belement, hogy eljön velem nagyon boldog voltam mert segíthettem neki, na meg persze felkeltette az érdeklődésem. Otthon anya szerencsére nagyon jól fogadta, hogy oda mentünk de azt mondta, hogy a részleteket majd holnap beszéljük meg, így Taehyungot felkísértem egy vendégszobába, ahol mindketten helyet foglaltunk a puha franciaágyon.

Megkértem, hogy mesélje el, hogy hogyan került az utcára és, hogy mi történt az alfájával, aki igazából már nem is az. Miközben mesélte nagyot dobbant a szívem mert Taehyung egyáltalán nem ezt érdemli! Nem ismerem, nem tudok róla semmit, de ahogy a babájáról beszél tudom, hogy jó ember. Nem értem, hogy egy ilyen omegát hogyan tudott kidobni az a barom de én magamban eldöntöttem, hogy segíteni fogok neki, hiszen ha a helyében lennék én is örülnék ha valaki törődne velem. Itt leszek és vigyázni fogok rájuk!

-Nem vagy éhes? -köszörültem meg a torkom pár perc csend után, mire félve tekintett rám és egy aprót bólintott.

-Remek akkor gyere velem, anyukám istenien főz és biztos van valami a hűtőben! Csak csendben mert már biztos pihen, holnap csak délig lesz bent a rendelőben! -suttogtam miközben kinyitottam előtte az ajtót és magam elé engedtem.

Lementünk a lépcsőn majd a konyhába osontunk, ahol Tae leült az asztalhoz én pedig kinyitottam a hűtőt meglesve mivel tudok szolgálni a gyönyörűségnek.

-Tae gyere válasz te! Van itt minden! -mosolyodtam el, majd mikor mellém ért automatikusan nyúlt a csokis sütikkel megpakolt tálcáért, amiből már rögtön szedtem is egy tányérra.

-Jaj ne! -szólalt meg halkan. -Cs-Csak egyet! -mutatott a sütikre.

-De ezek kis szeletek! Ne szégyenlősködj TaeTae, annyit eszel amennyit csak szeretnél! -mondtam, majd még négy szeletet a tányérra raktam. Épp csuktam volna be a hűtő ajtót mikor is Tae benyúlt és kivette a savanyú uborkát.
-Uborka? -vontam fel egyik szemöldököm.

-M-Megkívántam e-ezt is! -pillantott félre, piros pozsgás arccal mire felnevettem majd egy másik kis tányérra szedtem abból is.

Vissza mentünk a szobába és Tae enni kezdett.

-És... ha már így alakult... mesélsz magadról te is? -ült hozzám közelebb, mire elmosolyodva fordultam felé.

-Jeon Jungkook a teljes nevem, 22 éves vagyok és nagy álmom, hogy énekes legyek!

-Jeon? -kérdezte mire bólintottam.
-Akkor biztos nagyon gazdagok lehettek! Apukád a Jeon cég tulajdonosa, igaz? -szegénykém ha tudná...

-Volt igen! Csődbe ment a cég és most apám hát... eléggé lecsúszott de ne is beszéljünk erről.

-Ne haragudj! -nézett rám boci szemekkel, mire legyintettem egyet jelezve, hogy semmi baj.
Mikor Taehyung megette az ételt, levittem a tányérokat és elmosva a helyükre tettem.

Felérve gyorsan megágyaztam az omegának és kölcsön adtam neki egy alsót, ami természetesen neki rövidnadrágként fog szolgálni, meg egy fekete pólót. Én is átmentem a saját szobámba és én is kényelmesebb ruhába öltöztem. Még utoljára bementem Taehyunghoz elköszönni tőle de arra nem számítottam, hogy ilyen jól fog kinézni az én ruháimban....

A pólóm 3 számmal biztos nagyobb volt rá és vékony kreol bőrű combjai épp, hogy kilátszottak. Rátett egy lapáttal a dudorodó pocakja is, ami még aranyosabbá tette. Egyetlen egy szóval tudnám leírni...Gyönyörű!

-Öhm csak meg akartam nézni még utoljára, hogy minden rendben van e...-simítottam tarkómra mikor megláttam kérdő tekintetét.

-Rendben van minden! Nagyon hálás vagyok neked! Köszönöm! -mondta, majd közelebb lépve hozzám, óvatosan megölelt de pár pillanat múlva el is engedett, ami megmosolyogtatott.

-Semmi szükség megköszönnöd! Szívesen teszem! Aludj jól, ha bármi van csak szólj! -mondtam mosolyogva, majd hátat fordítva vissza mentem én is és izgatottan feküdtem el a puha ágyon.

---

Reggel a telefon hangos csörgésére ébredek mire idegesen nyúltam a készülékért, hogy kinyomjam de mikor megláttam apám nevét a kijelzőn megforgatva szemeimet nyomtam a zöld gombra.

-Igen? -szólaltam meg reggeli rekedtes hangon.

-Hol aludtál? -kezdett el ordibálni mire muszáj volt elemelnem a fülemtől a telefont.

-Anyánál! Mit szeretnél? -morogtam álmosan.

-Haza kéne jönnöd gyorsan, fel kéne törni egy fiókot a következő rabláshoz és nincs kifogás mert te értesz ezekhez a legjobban! Utána oda mész ahova akarsz! Hyunjin mondta a költözést is! Nem érdekel mit csinálsz de ha szólok te ugrani fogsz, mint ahogy most is, vagy tudod, hogy megbánod! -ezzel le is tette, én pedig fogaim összeszorítva ültem fel az ágyon és idegesen a hajamba túrtam.

Kiszálltam az ágyból, majd felöltöztem normálisan és a konyhába mentem ahol anya épp a reggeli kávéját itta.

-Jó reggelt kisfiam! -mosolygott szelíden, ami rögtön jobb kedvre derített.

-Jó reggelt anya! El kell mennem apámnak segíteni! Hagynál egy levelet Taehyungnak az asztalon, hogy nemsokára jövök?

-Persze ha elárulod, hogy ki ő neked! -vigyorodott el. -A rendelőbe nem úgy tűnt mintha ismernétek egymást, utána meg ide állítasz vele? Csak nem megtetszett és követted?

-Nem anya...csak megtudtam, hogy az utcán él, az alfája kidobta én pedig csak segítek neki! Röviden ennyi! De most tényleg mennem kell! -nyomtam egy puszit az arcára majd magamra kapva a cipőmet indultam haza.

Otthon megcsináltam amit apám kért, utána természetesen belém kötött de most semmi sem tudott érdekelni csak vissza akartam menni Taehyunghoz. Összeszedtem a cuccaimat, egyenlőre még csak a legfontosabbakat, majd már vissza is indultam anya házához ami mostantól az otthonom.
Belül azért rosszul éreztem magam amiért már megint belerángattak ebbe az egészbe és az agyam ezerrel kattogott, hogy mégis mit tegyek, hogy ki tudjak szállni ebből.

A táskámat csak lehajítottam az ágyamra mondván, majd később kipakolok belőle és megindultam Taehyung szobája felé, kezemben egy csomag chipssel amit még apám házából hoztam el.
Kinyitottam az ajtót és nagy meglepetésemre Taehyung nem volt ott, így ijedten fordultam meg és kétségbeesetten nyitottam be a fürdőbe de arra nem számítottam, hogy a szépség pont akkor fogja ledobni magáról a fehér köntöst, ami halk huppanással érkezett a kőre.

A szám tátva maradt a kezemben lévő sós finomság pedig kiesett a kezemből hangot adva jelenlétemnek, így az omega ijedten realizálta, hogy nincs egyedül.

Illatom erősödni kezdett és másra sem tudtam gondolni csak, hogy milyen tökéletes...