Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹14.🌹

Jungkook szemszöge:

Mikor meghallottam, hogy Tae meglepetést szervezett nekem életembe nem gondoltam volna, hogy ez lesz... Eszméletlenül boldog voltam és nagyon hálás Taehyungnak, amiért gondolt rám és egy ilyen dologgal állt elő.
Egyre jobban kezdem megszeretni....

Nagyon jól éreztem magam vele, jót beszélgettünk és úgy éreztem vele teljesen önmagam lehetek, nem kell megjátszanom magam és ez azért fura mert ez nálam kevés embernél alakul ki de neki mégis sikerült csupán pár nap alatt.

Nyitottam volna az ajkaimat, hogy elmondjam, mennyire is köszönöm, hogy gondolt rám viszont abban a pillanatban hallottunk meg magunk mellől egy érdes mély hangot, amit bármikor bárhol felismernék. Mindketten a hang irányába fordultunk, Taehyung derekát pedig erősebben kezdtem el szorítani védelmezés gyanánt.

-Jungkook, mi folyik itt? Ugye az ott nem egy férfi az öledben? Szégyen, hogy terhességre képes egy férfi, undorítóak a hím omegák! -kezd el kiabálni miközben többször is végig mér minket közelebb jőve, mögötte két béta fiúval. Éreztem, hogy az ölemben ülő remegni kezd és szorosabban bújik felsőtestemhez. -Ugye nem vagy meleg és az az ember csak rád mászott, igaz fiam? -ekkor pattant el bennem valami és Taehyungot óvatosan felállítom majd kikerülve közelítem meg az apámat és fölé magasodva tartom vele a szemkontaktust, szemeimet vörösre váltva.

-Nem apám képzeld el, hogy ő egy férfi omega és nem is akármilyen! És ha meleg is lennék ahhoz neked semmi közöd nem lenne! Merd még egyszer a szádra venni őt de biztos lehetsz benne, hogy akkor épségben nem hagyod el ezt a helyet!

-Ne fenyegess te engem, hát nem szégyelled magad? A te fattyadat várja? Ha igen saját kezűleg fogom megölni, nem fogsz a családunkra szégyent hozni, hogy egy ilyen szégyentelen undorító lénytől vársz gyereket... -izmaim pattanásig feszültek miközben kezeimmel hatalmasat taszítottam az előttem állón, mire a két béta automatikusan nekem ugrottak volna de vörös szemeimet belefúrtam az övéjükbe minden dominanciámat összeszedve így tudatva, hogy én vagyok az alfa. Méghozzá a legerősebb, egy mozdulattal képes lettem volna szétszedni mind a hármójukat főleg Taehyung miatt! A csomó túl erős kötelék egy omega és egy alfa között, így a ha egy alfa bevésődött omegájáról van szó sokkal intenzívebben reagál mindenre mint jelen esetben én.

Most nem az a Jungkook áll itt aki gyűlöli az apját hanem, az a Jungkook akinek az omegáját megijesztették és porig alázták, így egy cseppet sem tétovázva apám fölé hajoltam és pár ütés után a pólójánál fogva felemeltem, hogy az arca egy szintben legyen az enyémmel.

-Húzz innen vagy kinyírlak! -sziszegtem fogaim közt, mire elmosolyodott véres fogait kivillantva

-A drága kis omegád tudja, hogy milyen ember is vagy te? Hogy miket csinálsz? -nézett a padon ülő szépségre, aki úgy remegett mint a kocsonya miközben könnyes szemeit törölgette.

-Én nem csinálok semmit! Ezt te is jól tudod!

-De fogsz! -lökött le magáról. -Pénteken hatkor a megszokott helyen, vagy baja esik neki is és a benne lévő valaminek is!

-Gyereknek hívják! -lépek egyet felé de feltartva kezeit megállít.

-Lehet egy alfával elbírsz! De a csapatban lévőknek én parancsolok! Szóval csinálod amit mondok, vagy baja esik mindkettőnek! -mondta majd hátat fordult és nem sokkal később eltűntek a sötét utcákon.

Mikor nagyjából lenyugodtam lehunyt szemekkel fordultam Taehyung felé, majd leülve mellé magamhoz húztam és hátát kezdtem simogatni.

-Kérlek Taehyung ne sírj! Nem akarlak így látni!

-Igaza van Kook! -nézett fel rám szipogva, mire én rázni kezdtem a fejem és álla alá nyúltam.

-Hányszor mondjam már el? Nem fogom többször a tudtodra adni szóval jól jegyezd meg amit most mondani fogok! Tökéletes vagy! -suttogtam az utolsó két szót majd össze érintettem ajkainkat és lágyan csókolózni kezdtünk.

-Soha többé nem jövünk este fagyizni! -mondtam mikor már hazafelé sétáltunk. -Szívesebben mutattam volna meg az én meglepetésemet.

-Tényleg de buta vagyok! Most nem mehetünk?

-Ha nem vagy álmos életem, akkor felőlem most is mehetünk de nappal jobban látszana! -simítottam végig hátán de ő csillogó szemekkel fordult felém, amin felnevettem és megfogva kezét a másik irányba fordulva indultam el az új lakásunk felé.
-Remélem, hogy tetszeni fog! -vigyorogtam.

-Szeretem a meglepetéseket! -mondta izgatottan én pedig megálltam mikor megérkeztünk de nem mutattam meg először hogy mi az.

-Itt vagyunk! -mondtam mosolyogva miközben értetlen arcát figyeltem, ahogy össze vissza forog keresve az ajándékot. Megunva értetlenkedését, derekánál fogva magamhoz húzom és megfordítom karjaim közt majd a ház felé lépkedtem vele együtt, közben fejemet vállára helyezem.
-Ez az!

-Kook te most csak hülyéskedsz velem! Ez egy ház! -nevetett fel miközben kibontakozott karjaimból

-Halál komolyan mondom, hogy ez a meglepetésem, nekem, neked és a babának!

-Jungkook! -könnyesedtek be szemei és az alacsony fehér kis kerítésre tette kezeit.
-D-De ezt m-mikor vagy, hogy?

-Ma rendezkedtünk be teljesen miközben te Yoonával voltál, viszont ezt már akkor elterveztem mikor a lázad után kötődni kezdtem hozzád és ezzel akarom biztosítani, hogy biztonságban legyetek!

-Jézusom, hogyan fogom én ezt meghálálni neked? -fordult felém én pedig egy újabb csókot nyomtam ajkaira majd zsebemből elővettem a kis kulcsokat és kinyitva a kaput a bejárati ajtó elé érve átnyújtottam neki.

-Menj és fedezd fel az új otthonunkat!