Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹32.🌹

Jungkook szemszöge:

-Kook biztos jó ötlet ez? Én nagyon félek! -járkált fel alá a szobában TaeTae, miközben én Junseot öltöztettem.

Ma van az első nap, hogy Seot bölcsibe visszük ugyanis már 4 hónapos és eldöntöttük, hogy amíg mi elmegyünk dolgozni Seonak jó helye lesz ott. Nekem a munkám, amit eddig csak itthon csináltam elég komolyra fordult mert előléptettek mikor egy üzleti úton voltunk és ott jól teljesítettem. Ma már saját irodám van és saját asszisztensem. Tae pedig itthon volt Seoval de sokat nyavalygott, hogy egyedül érzi magát ebben a nagy házban, amit meg is értettem, így elintéztem neki egy asszisztensi állást a cégnél. Ő is velem lesz mert elég sok munka van és könnyebb három embernek.

Neki is ma lesz az első munkanapja, így nem csak Seoért hanem az új hely miatt is aggódik amit nem értek hisz csodálatos és tudom, hogy mindenki imádni fogja. Már meséltem is róla, szóval én már nagyon vártam, hogy ott legyen velem.

-Szerelmem kérlek nyugodj meg! -fogtam meg csuklóját hirtelen mert már idegesített, hogy fel alá járkál. -A bölcsibe biztos nem lesz semmi baja Seonak mert sok baba van ott és beszéltem a nővel is aki ott lesz, eszméletlen aranyos és megbízható!

-Jó de akkor is! Ő az életem! Fura lesz, hogy máshol fogja tölteni a napjait és nem lesz velem egész nap! -nézett rám lebiggyesztett ajkakkal, mire elmosolyodva húztam közelebb magamhoz.

-Nem lesz semmi baj szívem! Délután négyre ott vagyunk érte! -pusziltam homlokára. -Amúgy igazán jól nézel ki! -mértem végig teljes valóját, miközben végig nyaltam alsó ajkamon.

-Te mindig ilyen ruhákba jártál el, szóval csak hallgass! -bújt mellkasomba aranyosan.

Ezután gyorsan elkészültünk majd el is indultunk a közeli bölcsi felé, ahol nagyon kedvesen fogadtak minket és Seoval is nagyon jól bántak. Tae látszólag megnyugodott mikor beszélt pár szót a dajkával és felszabadultan léptünk ki a hangulatos épületből, hogy vissza menjünk az autóhoz.

-Na mostmár csak az új hely miatt kell aggódnom! -mondta lehajtott fejjel és nyelt egy nagyot.

-Taehyung tegnap megbeszéltük! Ott leszel velem, meg amúgy sem fog szólni senki! Majd megismered Jimint ő a másik asszisztensem és omega, biztos barátok lesztek!

-Ő is omega? -kapta rám tekintetét mire bólintottam. -Ezt eddig egyáltalán nem említetted!

-Kellett volna? -húztam fel egyik szemöldököm de választ már nem kaptam.

Ebben a pár hónapban Taevel sokkal szorosabb lett a kapcsolatunk aminek nagyon örülök természetesen, de a vacsorás eset óta sehova nem megyünk, fél mindentől és ha sétálni is megyünk, olyan közel bújik hozzám, hogy szerintem egy papír sem férne el köztünk. Ezt már akkor is tapasztaltam mikor megjelöltem de úgy voltam vele, hogy biztos csak jobban kötődik hozzám. Aggódok érte de remélem, hogy jól fogja itt érezni magát.

Megérkezve leparkoltam a már megszokott helyemre, majd kiszállva megkerültem a kocsit, hogy kinyissam Taenek az ajtót. Összekulcsolva kezeinket mentünk a bejárat felé, majd bent a recepciós lány boldogan köszöntött minket.

-Szia, biztos te vagy Taehyung! Már nagyon vártunk! -mosolygott rá a szépségemre.

-Köszönöm, én is vártam már, hogy itt legyek! -hajolt meg enyhén.

-Kook tényleg meseszép omegád van! -vigyorgott rám, Tae pedig rám pillantott pirulva.

-Mondtam! -vontam meg büszkén vállamat, majd elindultunk az irodám felé.

A rengeteg ember miatt Tae ismét csak a karomat ölelve jött mellettem ezért eldöntöttem magamban, hogy ha haza értünk rákérdezek a dologra.

-Szia Jimin! -nyitottam ki irodám ajtaját, majd elengedve Taet öleltem magamhoz az alacsony szőke hajú fiút.
Nagyon jóban vagyunk Chimmel, rengeteget beszélgettünk így megismertük egymást, szinte már barátoknak is mondhatnám magunkat. Nagyon szép férfi omega ő is és sokszor fordult már elő olyan, hogy nekem kellett megvédenem az itteni barom alfáktól. Tae meg Jimin eléggé különböznek egymástól. Tae magas és karcsú akár csak egy modell, Jimin pedig alacsony és ahhoz képest, hogy omega enyhén izmos is.

-Jiminie, bemutatom neked Taehyungot a páromat! -mosolyogtam, majd boldogan néztem szerelmemre, aki kényelmetlenül ácsorgott az ajtóban.

-Úristen! Végre! Alig vártam, hogy megismerjelek! -ugrott hozzá Chim és egy szoros ölelésbe vonta amit a barna hajú kipattant szemekkel nézett végig, mivel eléggé meglepődött a másik omega közvetlenségén.

-Sz-Szia! -mosolyodott el. -Kook nem sokat mesélt rólad csak annyit, hogy nagyon kedves vagy szóval legalább megismerhetjük egymást. -simított tarkójára zavartan, a szőke hajú pedig bólogatni kezdett.

-Remek! -csaptam össze tenyerem mosolyogva majd az asztalomhoz mentem.

-Kook...

-Jimin, légyszi gyere már egy percre mert meg kéne nézned valamit a gépen! -mondtam, mire a szőke már pattant is.

-Jungkook! -hallottam meg Tae hangját. -Én hová üljek?

-Jaj hát persze! -csaptam homlokom magam. -Nézd ide, mert Jiminnel muszáj egy asztalnál ülnünk mivel egy projectben segít, neked pedig egyenlőre csak ezeket kéne alá írni és lepecsételni! -tettem elé egy kötet papírt, majd arcára simítottam de ő kissé elfordult és maga elé húzta az iratokat.

A nap elég gyorsan eltelt és el is fáradtam, így másra sem vágytam csak, hogy végre hazaérjünk. Már a kocsiban ültünk Seoval együtt mikor észre vettem, hogy Tae elég szomorú.

-Mi a baj édes?

-Nincs semmi! Fáradt vagyok! -mondta halkan de már ismerem annyira, hogy tudjam igen is van valami.

Az úton további részében nem is faggattam mert otthon akartam ezt megbeszélni nem az autóban.

Nagyon feszült volt köztünk a hangulat ezért mikor este kész lett a vacsora és Seo is elaludt nem bírtam tovább nézni a duzzogását ezért rákérdeztem.

-Elmondod mi a baj, vagy kisgyereket fogsz játszani? -kulcsoltam össze kezeimet az asztalon, miközben evett.

-Mondtam, hogy csak elfáradtam! Semmi bajom tényleg!

-Aha értem, és elárulod, hogy akárhányszor megyünk valahová és elmegy mellettünk valaki miért bújsz hozzám annyira?

-Baj? -kérdezte de nem nézett rám.

-Nem, azért kérdezem mert ezt nem csináltad ezelőtt, csak mióta megjelöltelek! Nem vagyok gondolat olvasó! Ha nem mondod el mi a baj, hogy segítsek? -mondtam kissé idegesen. Egyáltalán nem haragszom rá, csak nem szeretem mikor ezt csinálja! Aggódom érte!

-Jungkook nem érted meg, hogy nincs semmi bajom? Ha ennyire baj akkor még a kezedet sem fogom megfogni! Én csak félek, hogy elhagysz engem! -állt fel hirtelen sírva. -Ma szartál a fejemre! Szerinted mosolyognom kéne? -csapott az asztalra.

-Mi? -néztem rá értetlenül, miközben én is felálltam és épp nyúltam volna kezeiért de elrántotta.

-Ma szeretnék külön aludni! És légyszíves ne gyere utánam! Inkább gondolj vissza a mai napra! -mondta könnyes szemekkel, majd a másik szobába trappolt és bezárta maga után az ajtót.

Csak az az egyetlen egy mondott vízhangzott fejemben...

“Félek, hogy elhagysz engem”

Mégis mit rontottam el?