Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹5.🌹

Taehyung szemszöge

Miután haza értem a kis sikátoromba, borzasztó boldog voltam, hisz egy anya életében a legnagyobb öröm, ha egészséges a kis magzat, és az én kincsem bizony szépen fejlődik! Szinte már betegesen vigyorogtam egész este, majd kicsattantam a boldogságtól, a képet nézegettem, memorizáltam minden apró szegletét, hátha az éjjel az én kincsemmel álmodok.

Török ülésbe húzva a lábaim csak a combomig takarom be magam, és a picit dudorodó hasam simogatva kezdek énekelni; csak két hónapos korban, a baba születése után derül ki hogy alfa, béta vagy omega lett a gyermek, és egészen addig, imádtak engem a szüleim, a bejárőnő mesélte, aki végül felnevelt engem. Minden este, egy klasszikus altató dalt énekelt nekem az anyukám, amit aztán a bejárőnő vett át, úgy döntöttem, én is azt fogom énekelni a kis drágámnak, minden alvás előtt:

Fehér galamb szállt az ablakomra, apró szemeivel szüntelen kis bölcsőd pásztázva,
kis őrangyalod közelebb lépked, s szárnyát nagyra tárva egyik lábával ringatni kezd;
Féltve őrzi mézédes álmaid, s puha tollaival átölelve védi pihenésed óráit; hogy gyönge lelked ne érje baj, s ne riadj fel, nem érhet semmi zaj. Angyalkák táncolnak, a szoknyáik libbennek, harsognak a trombiták és éles szemek figyelnek; boldogan ébredsz majd, fogatlan mosolyod beragyogja napom, mert te vagy az én kincsem, féltve őrzött angyalom.

Alhasam lágyan becézve fekszek el a lepedőmön, majd jobban magamra húzom a pokrócot, és utoljára a táskámnak támasztott képre pillantva hunyom le a szemeim, hogy aludjak. Pár perc telhetett el azt hiszem, amikor valami hozzá ért a vállamhoz; rögtön eltűnt belőlem az álmosság, és egy dolog lebegett előttem: a baba.

-Gyönyörű hangod van! -Egy férfi guggolt le hozzám, és ahogy jobban megnéztem, ez az az alfa aki megvédett engem a rendelőben... Jungkookie..

-K-Köszönöm a-azt hiszem! - ülök fel és felhúzom a lábaim hogy a baba védve legyen.

-Altatót énekeltél igaz? -ült le mellém, megtartva a tisztes távolságot, aminek igazából örültem, és figyelmesnek tartottam.

-I-Igen! Nem tudtam, hogy kihallatszik... -bár logikusan vissza verik a hangokat a falak, direkt csendben vagyok, és szabályozom az illatom is amennyire csak tudom így terhesen.

-Anyukám is ezt a dalt énekelte nekem meg a bátyámnak mikor kicsik voltunk!

-Tényleg? -csillannak fel szememim, mire válaszul pedig bólintott egyet -É-És ha nem vagyok tolakodó...-kezdtem bele miközben alsó ajkam harapdáltam idegességemben. -Miért vagy kint ilyen későn?

-Őszintén? A bátyám Hyunjin ismeri Baekhyunt a legjobb barátodat ha jól tudom, aki követett téged és megtudta, hogy utcára kerültél! Nekem Hyunjin mondta és mikor megtudtam, hogy rólad van szó meg akartalak találni és hát sikerült is!

-Oh istenem...-A fejemhez kaptam és nagy szemekkel bámultam magam előtt a betont. Nem szabad senkinek tudnia, hogy utcán élek, ez borzasztó! Bár feltűnő lehetett a zuhanyzás a munka helyemen...de akkor is! Elkapja kezeim, és finoman cirógatni kezdte őket, mely egész nyugtató hatással bírt rám.

-Ez nem a te szégyened! Segíteni szeretnék!

-Ugyan erre semmi szükség! -ráztam a fejem hevesen. Nem akarom én itt sajnáltatni magam vagy ilyesmi, nem véletlenül tartottam titokban hogy ilyen helyzetben vagyok!

-Nem hagyhatom, hogy...

-Eddig is megvoltam köszönöm! -húztam ki a kezeim. Most úgy tűnhet mintha...nem is tudom direkt aludnék egy sikátorban hogy figyelmet kapjak.

-Kérlek gyere velem! Nem jobb lenne meleg ágyban aludni és ébredni? Meleg ételt enni? Tedd félre a makacsságod és gondolj a picire! -mutatott a kinyomtatott ultrahangképre, és ezzel bele trafált. Talán nagyobb biztonságban lenne a baba egy alfa védelme alatt, és öröm lenne kényelmesebben élni mint egy hideg sikátor sarkában gubbasztani a kemény betonon...Elmerengve gondolkoztam amikor kétségbe esett hangon felszólalt;

-Kérlek! Nem fogod megbánni! Én szívesen vigyázok rátok! - És ezzel teljesen meggyőzött. Máris többes számban beszél rólunk, nem csak engem, az anyukát, a bennem fejlődő ékességem is meg akarja óvni. Halkan felsóhajtva bólintottam egy aprót, mire aranyosan elmosolyodott, és miután felállt, felém nyújtotta a kezét hogy segítsen nekem is. Kezem az övébe csúsztattam, és amikor már én is álltam, ismét feltűnt, hogy minden szempontból nagyobb darab nálam, hisz ő izmos, magas, és egyébként rendkívül jóképű is. Segített nekem össze pakolni a cuccaimat, és amikor az ultra hangos képnél járt, megnézte, így mellé léptem és megmutattan neki mit kell nézni.

-Ott van az én kincsem - helyezem rá a mutató ujjam mosolyogva - Már növekszik a drága...- simítok a hasamra. Mosolyogva figyeli a képet aztán álmodozó arcom is, majd a vállára veszi a táskámat, és a hátamra teríti a pokrócomat hogy ne fázzak amíg úton vagyunk. Néhány ember még mászkált az utcákon, és amikor az alfa is észre vette őket, felerősítette az illatát, erősen vegyítve alfa feromonjaival, melyek olyan nyugtató és védelmező hatással vannak rám, hogy automatikusan kicsit közelebb húzódok hozzá, hogy magamba szívjam az illatát. Narancs és bodza, őrítően finom keveréke. Észre vette hogy közelebb húzódtam, így a derekamra tette a kezét, és hüvelyk ujjával cirógatni kezdett a pokrócon keresztül.

Pár perc séta múlva egy hatalmas házhoz fordultunk be, ahová becsöngetett. Ijedten kaptam rá a tekintetem, hisz ezek szerint nem lakik egyedül, de miattam nem kellene felrázni a házat! Hamarosan egy hozzám hasonlóan alacsony hölgy nyitott ajtót a kis köntösében, és fel is ismertem, mivel ő Jungkookie anyukája, a doktornő. Azonnal meghajoltam, de Jungkookie vissza állított egyenesbe, és rám szólt hogy ne hajolgassak a baba miatt. Máris figyel az ilyen apró részletekre! Behívott minket, a fiát körbe puszilgatta, aztán azt mondta, holnap hétvége, majd akkor beszélünk, egyenlőre zuhanyozzunk le és aludjunk. Jungkookie felvezetett egy szobába, mely tágas volt és igazán modern, az ágyra ült és engem is finoman magával húzott. Kérdőn néztem rá, ő csak nyugtatóan rám mosolygott, olyan nyuszisan ami igazán édesen áll neki.

-Elmeséled, hogyan történt? - Gondolom arra utal, hogy megtudja hogyan kerültem utcára. Felsóhajtva piszkálgattam ujjaimat az ölemben, és azokat figyelve kezdtem nagy vonalakban mesélni.

- A párom nem szerette a gyerekeket, de mégis védekezés nélkül bújt ágyba velem, így terhes lettem a gyerekével. Két hónapja amikor észre vettem a jeleit, csináltattam egy tesztet, ami pozitív lett. Sokáig nem aludtam, hogy átgondoljam hogyan közölhetném vele a jó hírt, de ő nekem jött, megvádolt hogy megcsalom, aztán választanom kellett hogy őt, vagy a babát választom. Megijedtem, hisz a babának szüksége van egy alfa védelmére, mégis gondolkodás nélkül őt választottam. Össze szedtem a dolgaim és eljöttem onnan. - az alfa mellettem figyelmesen hallgat, minden rezzenésemre figyel, bár ez kölcsönös. - Néha sikerült eljutnom a mosodába, a munka helyemen tisztálkodtam, de ételre nagyjából megvolt a pénzem. Aztán kaptam a főnökömtől pénzt amikor sejtette hogy terhes vagyok, így eltudtam belőle menni az orvoshoz, anyukádhoz. Kérlek, ne vedd ezt önsajnáltatásnak, vagy ilyesmi, nem áll szándékomban, egyáltalán! -Emelem jobb kezem hogy megvakargassam kínomban a tarkóm, mire Jungkookie elkapja a másik kezem, és a szájához emeli. Megijedtem, hogy talán meg akar harapni, belém mélyeszteni hegyes szemfogait, de nem; egy elnyújtott, kedves csókkal becézte kézfejem, aztán rám mosolygott. Pírral az arcomon apró, zavart mosolyra húztam ajkaim. -Köszönöm a lehetőséget. Sokat jelent nekem...