Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹17.🌹

Sziasztok drágák!🥰 Mielőtt elolvasnátok a részt, szeretnénk felhívni valami fontos dologra a figyelmeteket, de kérünk titeket, akire ez nem vonatkozik, ne vegye magára! Szóval az a helyzet, hogy egyre több negatív kommentet látok ezen a profilon és más könyvek alatt is. Kérlek titeket, ha valami nem tetszik ne kommenteljetek hülyeségeket és tegyétek tönkre az ember napját, vagy mondjátok meg hogyan kellene írnia, csak hagyjátok ott a könyvet a francba, ezt miért nem lehet megtenni? Az építő jellegű kritika és a negatív, rossz temperamentumú komment teljesen egymás ellentétei. Kérünk titeket, akárhová kommenteltek, gondoljátok át, nem sok-e vagy sértő! Köszönjük, kellemes olvasást! 🥰❤️

Taehyung szemszöge

Jungkook boldogan ébredt és talán ezért is indult olyan szépen az én napom is,  elvégre mosolygott, és ez nekem mindennél többet jelent. Ahogyan megijesztett és magához ölelt, az arcomra simított, és az ő szépségének nevezett teljesen megőrített, szinte már úgy érzem magam mintha egy boldog párkapcsolatban lennénk, én valóban az ő omegája, ő pedig az én alfám lenne. Nem ismerem még, csak annyit tudok amennyi dicsérő szóval illettem este, és eddig biztosra állíthatom, hogy a hirtelen haragán kívül semmi rossz tulajdonsággal nem találkoztam. Elragadó az egész alfa úgy ahogy van. Imádom, hogy random csak megcsókoljuk egymást, pedig nem is vagyunk együtt, mégis olyan érzelemmel teli, varázslatos gesztus, amire nincsenek szavaim.

Miután rávettem Jungkookot hogy elmehessek én reggeliért, boldog voltam, mert ez is annyit jelentett hogy megbízik bennem, és ez nagyon sokat jelentett nekem, ám nem számítottam rá, hogy követni fog az apja, bár így gondolom tud az új házunkról, ami már kevésbé tetszik mint a nap előbbi része.

Arra ébredek hogy össze rezzenek egy szúró érzésre így azonnal felkaromhoz kapok, és lassan képes leszek a szemem is kinyitni.

-Taehyung? TaeTae? Életem, jól vagy? Fáj valamid? - Jungkook aggódó arcával találkozok először, miközben meglátom Yoonát is mögötte, ahogy az arcomba hajolnak és úgy vizslatják az arcom. Megpróbáltam felülni így segítettek nekem, és a kanapé táblájához döntöttek hogy ne dőljek vissza, és Jungkook adott néhány megkönnyebbült puszit az arcomra.

-Um...azt hiszem, bevertem a fejem...- kapok oda és a hajamba túrok. Egyszer csak Jungkook pólóját megmarkolva húzogatni és rángatni kezdtem. - Ju-Jungkook valamit a vállamra szúrtak, mi...mi van ha..ha árt a babának? - hatalmasra nyílt szemekkel tátogok miközben őt figyelem. - Orvos...Jungkook, vigyél el orvoshoz, gyorsan! Nem halhat meg! - sírok fel és egyszerre kapunk Jungkookkal a szívünkhöz, hisz az enyém rettenetesen fájni kezdett, és az alfa pedig tükröződően érzi amit én. -Kérlek, Nem halhat megh! - Nyújtom sírva az alfa irányába a karjaim, aki így finoman az ölébe vesz, vigyázva hogy ne nyomja a pocakom, és sietünk is a kocsi felé. Engem hátra ültetnek, Yoona mellettem foglal helyet és magához ölel, vígasztaló szavakat suttog a fülembe, amíg Jungkook szélsebesen a gázra tapos és elég hamar el is értük a kórházat, ahol ismét felvett a karjaiba, és besiettünk. Sajnos még elég kába vagyok ahoz hogy rendesen járni tudjak így egy tolószékbe ültettek, és vittek is egy gyógyászhoz. Jungkook velem jött be, Yoona kint maradt.

-Jól van, először is nyugodjon meg, a baba szíve is fáj ha maga pityereg. - szól rám az orvos, így mély levegőket veszek, és erősen, remegve szorítom Jungkook kezét miközben felfekszem az ágyra, és felhúzom a pólóm hogy szabadon maradjon a pocakom. Bekeni az orvos a hideg zselével, és miközben rá helyezi az eszközét, kérdezget. - Hány hetes korában van? - nyeltem egyet hogy meg tudjak szólalni, és a félelemtől valamint a sírástól elmélyült hangon szólaltam fel.

-T-Tíz. kérem, mo-mondja hogy nincs baja! - Talán ennyire még sosem féltem semmitől, minthogy a kicsi babám életét elvesztem egy megbolondult alfa miatt.

-Semmi baj, kincsem, minden rendben lesz. - Simogat szabad kezével Jungkook majd félre söpri a hajam, és nyom a homlokomra egy elnyújtott, hosszú csókot, de azért az félelmet az ő hangjában is felfedeztem. Lehunyom a szemeim, és úgy szorongatom a másik kezét, ám egyszer csak valami mélytengerhez hasonló hangot hallok meg. Felnyitom a szemeim, mire az orvos felém fordítja a monitort.

Jungkook az ágy mellé térdel, és finoman átkarol a fejemnél, miközben elmosolyodik, és én is követem. Látom a hatalmas kobakját melynek ebben az időszakban érdekes formája van, és az imádni való, baba pocakját, amit össze vissza fogok csókolgatni, miután megszületett. És hogy mi volt az a furcsa, gyors ütemes dallam? A kisbabám szívhangja.

-Nyomtathatnánk egy képet róla? - Hallom meg Jungkook örömteli, boldog hangját, miközben egy újabb puszit nyom ezúttal az arcomra, én pedig szélesen mosolyogva karolok a nyakába, és húzom le magamhoz egy rendes, érzelemmel teli, hosszú csókra.

-Jól van a baba Kook...nincs baja, egészséges. - suttogom boldogan nevetve a szájára, mire hasonlóképpen dönti össze a homlokunkat, így behunyom a szemem.

-Úgy aggódtam értetek...- suttogja vissza, aztán még egy puszit nyom a számra. Segített letörölni a zselét a hasamról, aztán nyomott rá egy hosszú csókot, én pedig hihetetlenül boldog voltam, így simítottam mosolyogva puha fekete tincsei közé.

-Na végre, azt hittem kinő a szakállam! Mi van a babával? Jól van?? - Pattan fel azonnal a béta lány a váróban, mire mosolyogva szaladok és megölelem. -Tae? - ölel vissza Yoona, mire elengedem, és Jungkook megmutatja neki a második képet az én kincsemről.

-Minden rendben, egészséges. Csak Taenek több vitamint kell bevennie minden nap, és vettek vért a másik szobában hogy elküldjék megvizsgálni a szer miatt amit kapott.

-Jaj de szép! Én leszek a keresztanyja, stipi-stopi! - sikít fel Yoona aranyosan. Boldogan, nevetve bújtam Jungkook mellkasába és jól magamba szívtam az illatát, és alfa feromonjait is, amik tökéletesen nyugtató hatással bírnak felém. Immár nyugodtabban tértünk haza, mindenki a saját otthonába. Össze pakoltuk a dolgainkat, és megígértük telefonon Mrs.Jeonnak, hogy vacsorára vissza jövünk hogy mindent megbeszéljünk, és elmeséljünk neki.

Együtt mentünk el vásárolni, ami szintén a lehető legromantikusabban sikerült; végig egymáshoz bújtunk, ott simogattuk a másikat ahol csak értük, és random érzelmes csókok csattantak el. Volt, hogy amíg elolvastam egy-egy termék hátulját, ő hátulról átölelve simogatta a pocakom, és éreztette mindenkivel a környezetünkben: én az övé vagyok, én pedig nagyon is büszke voltam rá.

Otthon együtt láttunk neki az ebéd elkészítésének, ám egy idő múlva az alfa feltűnően csendes lett, már a kész étel fogyasztása közben.

-Minden...rendben van? - Fogok az asztalon pihenő kezére, mire rám kapja a tekintetét, aztán elmosolyodik, és össze kulcsolja az ujjainkat.

-Tudod, Taehyung, nagyon sokat gondolkodtam azon, amit most mondani fogok neked. Már ott anya rendelőjében is megfogott az ártatlan kisugárzásod, de ahogy múlik az idő, egyre inkább csak leszek biztos az érzéseimben. Olyan érzelmeket csaltál elő belőlem ez alatt a rövid idő alatt is, amiknek nem hittem a bennem rejlő létezéséről sem. Szeretnék örökké a tiéd lenni, és szeretném, hogy örökké az enyém legyél. Páratlan omega vagy, egészen különleges, és én hihetetlenül boldog vagyok, hogy vigyázhatok rád és a babára, de...nekem több kell. Mármint ...ha viszonzod az érzéseim, ugyanis Taehyung, visszavonhatatlanul beléd szerettem. - húzza a kezem a szájához és nyom rá egy csókot. Lesokkolva pislogok nagyokat, aztán pár perc csend múlva lesüti a szemeit, és már nyitná a száját, de én hamarabb cselekszem; felállok, és egyenesen az ölében foglalok helyet, és a lehető legtöbb érzelemmel fogom közre arcát, és megcsókolom. Ez az eddigi leghosszabb, legszerelmesebb csókunk, hisz igen, elmondhatom magamról, hogy tagahatatlanul; és visszavonhatatlanul bele szerettem ebbe az alfába.

-Szeretlek Jungkook. - suttogom a szájára, majd átölelem a nyakát miközben közelebb csúszok hozzá, így a testünk teljesen össze simul, és ismét, hosszasan megcsókolom. Sosem akarom, hogy vége legyen.