Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹3.🌹

Taehyung szemszöge

Pontosan kettő hónapja hogy elköltöztem Seunghotól, és a kiválasztott sikátorban élek a növekvő babámmal. A munka helyemen szerencsére továbbra is maradhattam, hisz irodai munkát végzek, így semmi megerőltetőről nincs szó, csak telefonos segítséget adok a cég weboldaláról a vevőknek a termékekről, amiknek részletesebben utána szeretnének nézni. Örülök, mivel az érdeklődők nagyobb része udvarias és kedves, míg van egy amolyan sötét oldal, akik bele ordítanak a mikrofonba, avagy trágárul beszélve mindennek lehordanak engem, és a céget is, vagy csak egyszerűen képtelenek kultúráltan beszélni egy idegennel. Szépen össze hajtogattam a plédem és a pokrócom, gyorsan átöltöztem, aztán indultam is dolgozni. A munka helyemen tudok tisztálkodni, mivel régebben az udvaron állt egy foci pálya, és itt rendezték a versenyeket, így zuhanyzók is vannak arra, nagy szerencsémre. Néhány utca múlva gyorsan vissza pattanok a fal mögé, amikor az utca végében meglátom Seungot, ahogy a háza előtt szenvedélyesen csókolózik egy karcsú, formás, fiatal lánnyal. Finoman simogatja az íves derekát, majd amikor elválnak egymástól, pillangó puszikkal lepi el a lány szép arcát, aki kuncogva hagyja magát. Mellkasomat mérhetetlen fájdalom lepi el, miközben reflexből simítok le a picit dudorodó hasamra. Tudtam én mindig is, hogy nem vagyok neki elég, az utóbbi időben még a terhesség előtti hónapokban is sokat mondta, hogy elhíztam, és el kéne járnom futni, pedig pontosan tudja, hogy omegaként nem bírnék valami sokat edzeni, hamarabb elfáradok mint kelle, ráadásul sosem szerettem a hasonló testmozgásokat. Szemeimbe könnyek gyűlnek ahogy végig nézem a jelenetet. Talán nekem nem adódott meg, hogy egy szép, kerek családom legyen, nem vagyok elég jó, elég szép, elég engedelmes. Egy kövér disznó vagyok, akinek még a gyermekét sem hajlandó felnevelni. Azt mindig is tudtam hogy nem szereti a gyerekeket, de hogy a sajátját szó szerint letagadja, az már felháborító. Hagyom hogy könnyeim utat törjenek maguknak és felszántsák az arcomat, remélhetőleg magukban hordozva a fájdalmaim is, és magukkal viszik, messzire tőlem. nem emlékszem mikor sírtam utoljára, talán amikor elkezdte a szidásom a külsőmmel kapcsolatban, de most már látom, mi való a fogára, ennek a lánynak a személyében. Ennyire csúnya lennék? Ökleim emelve dörzsölöm meg szemeimet és adok hangot fájdalmamnak, miközben leguggolok, és térdeim átölelve itatom az egereket. Borzasztó érzés tudni, hogy az ártatlan kisbabámnak azért nem lesz apukája, mert az anyukája túl csúnya...

-

A táskámat az asztalom mellett hagyom a boxomban, amíg gyorsan munka idő előtt elszaladok a törölközőmmel, és váltás ruhával tisztálkodni. Sosem szerettem koszos lenni, esetleg izzadni, jobban preferálom a tisztaságot, és amikor illatozom. Mézes-vaníliás illatommal egyező aromájú tusfürdőm már sajnos a végét járja, így majd munka után el kell mennem bevásárolni, amúgy is kell valamit ennem a nap vége felé, hogy a kicsikém is szépen tudjon fejlődni, ráadásul vigyáznom kell rá, és magamra is, így erősnek kell lennem, érte.

-Szia, Tae! - Ölel át hátulról legjobb barátom, Baekhyun, miután helyet foglaltam a székemben. Egy hamiskás mosolyt magamra varázsoltam, mivel elvem hogy ha esetlegesen nekem rossz kedvem van, másokét még nem kell elrontanom. Karjaira simítok, melyek vállaim felett ölelnek körbe. -Ajjajj. Mi a baj Tae? A mosolyod hamisabb mint az 50 százalékos akció a Guccinál. Még mindig hiányzik? - Lágyul meg a hangja azonnal, mire vállat rántok.

-Csupán a törődés, amit az elején kaptam tőle. De mindegy is. - Ekkor beérkezett egy hívás mely a jelenlegi helyzetben a megmentőmként szolgált, így barátomat -aki semmit nem tud arról hogy utcán élek-, elhesegettem, és fogadom is a panaszkodását egy idősebb hölgynek. Szemem sarkából még látom hogy Baek nagyon méreget, de nem épp foglalkozok vele.

Munka idő végén megkeresett a főnököm aki adott egy kis pénzt, hogy menjek el megvizsgáltatni a kicsikém, amit sűrű hajolgatások közepetette köszöntem meg, így boldogan indultam a táskám felkapva a legközelebbi boltba. Vettem magamnak sampont, meg egy jó nagy, tele pakolt szendvicset is, amit elnyammogtam úton az orvos felé.

Ahogy olvasom, a doktor nőnek hamarosan lejár az ideje, így bekopogtam és megkérdeztem az asszisztensét, hogy van-e rám még egy kis idő, és szerencsére bele egyeztek, és engem még elvállalnak. Megköszönve ültem le a helyemre, amikor egy alfa törte be az ajtót a folyosóra, maga mögött a kis omegáját ráncigálva, aki nagyon előkelően van kiöltözve, szinte már túlságosan is egy orvoshoz. azonnal felpattantam amikor mentek volna be az orvoshoz.

-Elnézést, de én vagyok a soros! - Dobok egyet táskám pántján, mire mindketten felerősítik az illatukat. Terhes omegaként nagyon érzékeny vagyok az illatokra, és szagokra, így csak mérgesebb lettem. Az alfa az arcomba mászott, rendesen felfújva izmos mellkasát, amitől az én illatom is megerősödött, hisz féltem, hogy kárt tesz a babában.

-Az omegám fontosabb, mint te! Szégyen, hogy férfi létedre terhes vagy. - Néz le rám ugyanolyan undorral ahogy azt Seungo tette két hónappal ezelőtt, és éreztem, nem kell sok hogy ismét könnyekben törjek ki, amikor valaki a bal vállamra tette a kezét, és éreztem az alfa feromonjait amik belőle áradnak. Megremegtem egy pillanatra ahogy értetlenül néztem fel a magas férfire, ő viszont kemény tekintettel vizslatta a másik alfát.

-Valami gond van? - Hangja mély és kissé karcos, mely reflexből idéz elő egy kisebb megremegést testemből. Csend telepedett a helyiségre, de aztán a másik alfa megköszörülte a torkát:

-Ez a szégyentelen férfi omega miatt nem tudom megvizsgáltatni az én kedvesemet. - Fogja vissza a hangját, mire lesütöm a szemeim. Elnyomás. az egyetlen dolog ami a férfi omegáknak jár ezen a világon.

-Tanulj meg hazudni, mielőtt élesben próbálkozol vele. Mindent hallottam, tudom az igazságot. - Egy pillanatra elcsendesült, aztán minden eddiginél ijesztőbb hangon szólalt fel: - Az én omegámat fogják megvizsgálni, ő volt itt előbb. - Fog a derekamra és finoman közelebb húz magához. - Fogd az omegád, és hagyd el a rendelőt, amíg szépen mondom. Vagy mutassam meg, merre van a kijárat? - húzza fel egyik szemöldökét, mely részemről szexin hat, míg a másik alfa inkább morgolódva húzza ki az omegáját a rendelőből. Az arcom teljesen ég, miközben elenged a megmentőm, én pedig mélyen meghajolok.

-Köszönöm szépen...- Nézek fel a végén szemeibe, de aztán elkapom a tekintetem helyes arcáról, hisz épp engem méreget.

-Szívesen. Miért nem az alfáddal jöttél? Ki tudja mire vetemedik az a barom, ha nem vagyok itt! - Lép egyet hátra, és kíváncsian vizslatja az arcom. bal kezemmel jobb könyököm támasztom miközben szemeimmel a folyosó padlózatát vizslatom:

- Nem ért rá...Dolga akadt. - Nézek néha rá egy pillanatra, de mindig elkapom róla a tekintetem. Ekkor kijön a nővérke és meglepetésemre mindkettőnket behív.

-Jungkookie! - Ragyok fel a doktornő ahogy puszilgatni kezdi az alfa arcát. -Taehyung, kérlek feküdj fel az ágyra, és húzd fel a pólódat. - Mosolyog rám, mire bólintok és így teszek. Folyamatosan beszélgettek, így megtudtam hogy "Jungkookie" a doktornő fia.

-Taehyung, egészséges a magzat! -Teljesen kivirultam, megnyugodva sóhajtottam fel. Letöröltem a gélt a hasamról, és szintre szárnyaltam haza felé, az első képet szorongatva a kisbabámról. Út közben úgy éreztem valaki követ, de sosem volt senki mögöttem, így betudtam paranoinának. Boldog vagyok, és jelenleg ezt semmi nem tudja elrontani!