Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹36.🌹

Jungkook szemszöge:

-Taehyung amúgy merre van? -kérdezte legjobb barátnőm, miközben a nappaliban játszottunk Junseoval.

-Nem tudom! Azt mondta dolga van! -sóhajtottam fel, majd ajkaimat összepréselve fogtam meg JuJu egyik játékát amit piszkálni kezdtem.

Nem is tudom pontosan mióta megy ez így de ha jól számolom akkor 4 vagy 5 napja! Mióta Junseonak fájdalmai voltak az apja miatt és Tae, Jaebummal és Hyunjinnal elmentek hozzá, azóta minden nap elmegy itthonról és csak annyit mond, hogy dolga van. Iszonyat zavaró és egyben csalódott is vagyok, hogy nem mondja el hova megy minden egyes nap és azt is észre vettem, hogy amikor ebédet készít egy adaggal mindig többet csinál. Nem akarok teóriákat gyártani és ugyan azt a hibát elkövetni mint múltkor de mégis mi másra gondolhatnék, mikor elmegy szó nélkül és titokzatosan viselkedik?
Rákérdezni nem akarok mert felesleges, úgy is ugyan azt a választ kapnám mint mindig!

-Dolga? Miféle dolga? -vonta fel egyik szemöldökét, mire megvontam vállaimat.

-Fogalmam sincs! Nem mondja el, én pedig nem is kérdezem... szinte minden nap elmegy itthonról!

-Lehet valami meglepetésre készül! -mondta izgatottan miközben felállt. Inkább nem mondom Yoonának, hogy mégis mire gyanakszom mert nem akarom, hogy aggódjon vagy, hogy lekiabáljon, hogy már megint hülye vagyok!

-Igen az is lehet! -mosolyogtam hamisan, majd magamhoz öleltem ugyanis mennie kellett. Mikor csapódott a bejárati ajtó kettesben maradtam Seoval, akit az ölembe vettem, majd a szobája felé vettük az irányt, hogy elkezdhesse a délutáni pihenőjét.

-Mi a baj életem? -simítottam hátára mikor elkezdett sírni és pici fejecskéjét nyakhajlatomba fúrta, illatát pedig felerősítette.
Érezte, hogy szomorú vagyok...
A szemeimbe könnyek gyűltek és nem tudtam, hogy most nevessek vagy sírjak... Érzi amit én, és aggódik értem! Ennél szebb dolog nincs a világon és eszméletlen érzés.

Junseo az én kisfiam és szeret engem!

-Minden rendben lesz kincsem! Apa jól van csak egy kicsit szomorú anya miatt! -suttogtam miközben lefektettem a kiságyába. Apró kezeit felemelve nyúlt az arcomhoz és édes mosolyát megmutatva nevetett fel, ezzel az én ajkaimra is egy apró ajakgörbületet csalt.
Mancsára nyomtam egy puszit majd kedvenc altatóját kezdtem énekelni, amitől hamar álomba is szenderült. Pár percig még gyönyörködtem benne, majd halkan kiosontam a szobából és bezártam az ajtót, hogy még véletlenül se ébredjen fel.

A konyhába mentem, hogy egyek valamit de mikor kinyitottam a hűtőt realizáltam, hogy bizony a tegnapi ebédből már nincs! Idegesen csaptam be az ajtaját és magamban eldöntöttem, hogy ha hazaér drága szerelmem beszélni fogok vele és nem érdekel az sem, ha veszekedés lesz a vége!

Seungho szemszöge:

Beharapott ajkakkal néztem, ahogy szorgos kis omegám épp a nappalit takarítja miközben én a kanapén élvezhetem a látványát. Elértem amit akartam, mert már lassan egy hete minden nap eljön hozzám és hiába dacol, ha nem lennék neki fontos nem lenne itt! El fogom venni attól a beképzelt fasztól és majd én is úgy fogok a képébe röhögni, ahogy ő tette a kórházba.

Nem tudom, hogy lehettem ekkora idióta, hogy eldobjam magamtól ezt a csodát de már megbántam és nyert ügyem van, érzem!

-Taehyung! -szólítottam meg nyájas hangon mire rögtön felém fordult. -Mit szólnál ha ma itt töltenéd az éjszakát velem? -sétáltam hozzá közelebb.

-Ha nem tudnád, engem otthon vár az alfám és kisfiam! -tette csípőre kezeit.

-Ha nem tudnád én vagyok az alfád és az én fiam! -morogtam idegesen, majd gyengéden derekára simítottam. -Ezt a harapás nyomot simán elfedhetném az enyémmel édesem! Nem akadály, ha csak emiatt vagy még azzal az idiótával! -toltam a mögötte lévő szekrénynek, ami miatt tekintete ijedté vált és illata is jelezte számomra, hogy fél.

-M-Meg ne próbáld! Többet nem jövök, ha nem engedsz el most azonnal! -nézett fel szemeimbe, én pedig végig simítottam arcán és állánál fogva kényszerítettem, hogy folyamatosan engem nézzen. -Miért vagy ennyire makacs? Arany életed lenne mellettem!

-Seungho! Engedj el! -csapta el kezem idegesen majd ellökött magától. -Jungkook a szerelmem és te már számomra egy senki vagy! Csak azért vagyok itt, hogy segítsek mert még arra sem vagy képes, hogy eltartsd magad! -mondta, majd össze szedve a cuccait a bejárati ajtóhoz rohant de én még gyorsan elkaptam karját.

-Sajnálom! Csak annyira gyönyörű vagy, hogy nem tudtam magam kontrollálni! Nem akartalak megsérteni!

-Már késő! -nézett végig rajtam lenézően.

-Holnap hozd el nekem a fiamat! Had lássam!

-Junseo, apja Jungkook! Úgy tekint rá és nem fogom szegényt össze zavarni! Sosem fog ismerni téged! Holnap nem jövök, majd csak utána! Szia! -kirántotta karját kezeim közül és már el is ment.

Jungkook szemszöge:

Idegesen doboltam lábaimmal mikor hallottam, hogy Taehyung megérkezett. Vártam, hogy bejöjjön majd mikor ez megtörtént mosolyogva hajolt hozzám egy csókra de ekkor orromat megcsapta valami más illat az övén kívűl.

-Szia Kookie! Seo alszik? -ült az ölembe boldogan.

-Igen alszik! Én viszont beszélni szeretnék veled! -néztem rá halál komoly fejjel.

-Valami baj van? -pislogott nagyokat, mire idegesen felnevettem.

-Hát azt mondd meg te! Hol voltál? -kérdeztem mire teste megfeszült.

-Jaj Kook nem hagyhatnának ezt? Én egészen másra gondoltam. -karolta át nyakamat és egy apró nedves csókot nyomort az említett területre.

-Taehyung! Kérlek! -toltam el magamtól, mire felsóhajtott.

-Takarítani voltam!

-Takarítani? -kérdeztem nevetve. -Miért és hol? -tudom, hogy hol volt! Érzem annak a féregnek az illatát csak kíváncsi vagyok, meg mondja e magától.

-Már úgy is tudod... Akkor miért kérdezed? -nyelt egy nagyot, majd ki akart szállni az ölemből de én csípőjébe marva tartottam egyhelyben szemeim pedig vörössé váltak.

-Nem mondod komolyan, hogy te Seunghonál takarítgatsz minden kibaszott nap?