Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹23.🌹

Taehyung szemszöge

Csodálatosan alakul az életünk így hárman, van egy gyönyörű szép kisfiam, és egy párom akinél tökéletesebbet nem is találhatnék! Reggel borzasztó kipihent voltam, addig aludhattam ameddig jól esett és talán ez az oka annak, hogy ma feltűnően boldog vagyok. Ez egy szép nap lesz!

Teljesen levetkőztem, aztán csak a fekete selyem köntösöm vettem magamra és a mamuszkám.

-Szép reggelt szerelmeim! - Megyek a nappaliba boldogan mosolyogva a kanapén ücsörgő alfáimhoz, aztán Junseo-hoz hajolok és nyomok egy cuppanós puszikát a baba szájára, majd Jungkooknak egy reggeli csókot.

-Jó reggelt anya! - mosolyog rám a nagyobbik szerelmem, aztán oda adja nekem a babát.

-Elviszem fürdeni, tudnál addig valami reggelit össze dobni? Farkas éhes vagyok. - vicsorítok rá mintha őt akarnám megenni, mire perverz vigyorra húzza a száját, és besimít a köntös alá, aztán meglepődik amikor realizálja, hogy semmi sincs az anyag alatt.

-Oh ma nudizunk? - húzogatja a szemöldökét, miközben a fenekem finoman simogatja.

-Szeretnéd! - nevetem ki aztán adok egy utolsó csókot neki és már indulok is a fürdőbe. Egyébként a vendég szoba Jungkook volt szobába lett mivel mi együtt alszunk, és Junseonak is van egy saját territóriuma.

-Jó reggelt....- Lép ki Yoona az említett szobából, nagyokat ásítva és nyújtózkodva.

-Jó reggelt, Yoona. Hogy aludtál? - nyomok egy puszit barátnőm arcára, aki elmosolyodik aztán megsimogatja Junseo fejét.

-Kurva kényelmes az az ágy! Úgyhogy nem igazán volt kedvem kimászni onnan, egy ideje már gondolkodtam hogy felkeljek vagy ne. - nevet fel, mire én a szabad kezemmel a hátára simítok.

-Nyugodtan feküdj vissza, most úgyis fürödni megyünk. - utalok a kereszt fiára, aztán be is csukom az ajtót magam mögött.

Miután a baba fürdetőben tiszta lett az én kincsem, a gumiba bújtattam a fejecskéjét hogy lubickolhasson, és én is a kádba ültem hogy gyorsan tisztálkodhassak.

-Élvezed a vizet, kicsikém? - simogatom husis pocakját a kisfiamnak, aki lassan vissza alszik, szóval nem is kérdés hogy mennyire élvezi. Gyorsan lemosom a sampont magamról is, és hagyom még Junseot pancsolni amíg én megtörölközök. A tükör elé állva megnézem magam; a terhesség miatt felszaladt pár kiló, így a combjaim is vastagabbak lettek, és a fenekem is jobban dudorodik. A császár metszés helye az alhasamon eléggé virít hisz még nem gyógyult meg teljesen, és a bőrömön a nyúlás jelei megtalálhatók. Úgyis megígértem Jungkooknak az első vele együtt töltött heat előtt hogy edzeni fogok, úgyhogy amint begyógyult a seb, neki is állok.

Kivettem a kincsem is a kádból, levettem a gumit a buksijáról, aztán beolajoztam és tiszta pelenkát adtam rá. Egy body és egy édes kis nadrág, meg a sapkája és kész is van. Szeptember van és elég hűvös az idő, hiába van fűtés, a babákra ilyenkor nagyon oda kell figyelni. A kereszt anyukájának át is adom Junseot aki azonnal etetni kezdi a falánk kis szívemet, Jungkook kezét pedig megfogom, és behúzom a szobába.

-Valami baj van szerelmem? - húzza fel jobb szemöldökét kérdőn, de én csak felé fordulok, és ledobom a köntösöm, ami így halk huppanással ért földet a lábaim körül. Jungkook azonnal a mostmár meztelen testemre vezette a tekintetét.

-Nem tudom. - válaszolok a kérdésére. -Szerinted van? - nézek fel félve a szemeibe, majd szaggatottan fújom ki a bent tartott levegőm. Jungkook szó nélkül térdel le elém, majd az alhasamon lévő vízszintes hegre csókol, miközben az oldalaimon a csíkokat simogatja.

-Igen van. - kezd bele, miközben a köldököm fölé is nyom egy csókot, aztán feláll. - Túlságosan gyönyörű anyuka vagy. -simít az arcomra. - Figyelj ide édesem. A heg...olyan mint egy tetoválás, egy emlék, a kicsi szerelmünk jele, legyél rá büszke, hogy van egy gyönyörű kisfiad, aki ráadásul alfa, így a pocakod nagyobb volt mint más babáknál, és természetes hogy kinyúlt a bőröd. Igazi tigris vagy.- simít le az oldalamon, majd fenekemről a combomra simít. -Nem is láttalak még pocak nélkül...Egy igazi szépség vagy. - mosolyog rám, aztán a nyakamba nyom egy csókot. - Ne foglalkozz senkivel, nekem higyj. Okés? - ölel finoman magához, mire én bólogatok néhányat.

-Szeretlek édesem. - suttogom.

-

Kikerestem Jaebum számát aki Jungkook nagyon régi haverja, és itt volt a baba váró bulin is, aztán felhívtam hogy segítsen nekem. Yoona elment dolgozni, Mrs.Jeon is a munka helyén van egész nap, Hyunjint pedig az apja ugráltatja mindenhová, így ő az egyetlen alfa segítségem.

-Jungkook, Jaebum elkísér engem boltba, de sietünk vissza! - Nyomok egy csókot a szájára, aztán a baba fejére is, és már indulok is, és beszállok az említett alfa kocsijába. Jungkooknak holnap van a szülinapja, és meghívtam a szeretteit hogy megünnepeljük, de előtte én hármasban akartam felköszönteni őt a mai napon. Csináltunk neki Junseoval egy nagy kollázst, amiben rólunk vannak képek, mint például másolat az ultra hangos képekről, a születésről, van olyan amin csak a baba van, és olyan is amin ketten vagyunk, illetve egy hónapos kép, ahol a pocakom van lefotózva. Junseo kezecskéjét meg a lábát is festék lenyomatoztuk díszétésnek a hatalmas lapra, valamint még idézetek is vannak rajta, fő címnek középen: "A világ legcsodálatosabb apukája". Egy boríték van még amit oda szeretnék neki adni, amiben a belépője van egy ének versenyre, ugyanis erre most mindenképp el fog jutni!

A tortát is felvettük vissza felé a cukrászdából, aztán Jaebum kitett a ház előtt, és el is hajtott. A becsomagolt ajándékot és a tortát is a konyha pultra tettem, aztán azonnal szaladtam is fel az emeletre, ugyanis Junseo úgy bömbölt mint még soha!

-Kicsikém! Ne sírj, itt vagyok! Hol van apa? - veszem kézbe azonnal, ám feltűnik mennyire piros az apróság, és forró. Belázasodott? Mennyi ideig sírhatott szegénykém? -Jeon! Hol a francban vagy?! - megyek körbe a házban de sehol senki. Leültem gyorsan és etetni kezdtem éhes kisfiam, bár nagyon ideges voltam hisz egyedül hagyott egy kisbabát! Ekkor megjelent az alfa, tűz piros szemei világítottak, miközben maga után hangosan becsapta az ajtót. - Hol az Istenben voltál Jeon Jeongguk?! Junseo belázasodott annyira sírt! - állok fel és elé állok, az én szemeim arany színben ragyognak a dühtől.

-Mit csináltatok ilyen sokáig azzal az alfával? Hol voltatok? - áll hozzám még közelebb szinte már fújtatva.

-Megmondtam hogy vásárolni kísért el! De te hol voltál? A gyerek úgy bömbölt mint akit emésztenek Jeon! -ordítozok a méregtől ami a síró babának egyáltalán nem tetszik.

-Utánatok mentem! Taehyung te csak az enyém vagy! Nem hagyhatom hogy megfektessen az az idióta! - erre hitetlenük felnevettem.

-Ezt majd később megbeszéljük, most azt mond meg, hogy neked teljesen elment az eszed?! Egyedül hagytad a kisbabádat egy hatalmas házban! - dobbantok egyet mérgesen hogy fogja már fel mi itt a legfontosabb, de ezúttal az eddigieknél is hangosabban felkiabál:

-Ő nem is az én gyerekem!

Megszeppentem, és a szívembe hatalmas fájdalom nyílalt, mire Junseo a karjaimban elhallgatott. Megérezhette ő is a fájdalmam, hisz a mellkasához kapta a kezét, és ijedté vált a tekintete. Talán most esett le neki, mit mondott. Folyamatosan a szemeit vizslattam, aztán szó nélkül mentem fel és pakoltam ruhát magamnak, meg Junseo dolgai nagyrészét is elraktam.

-Taehyung most mit csinálsz? - jön utánam kétségbe esetten és finoman a karomra fog, de én borzasztó mérgesen ellököm őt, így két lépést hátrál a lendülettől.

-Ne merészelj hozzám érni! - szűröm ki fogaim közül, aztán felkapom a táskát a vállamra, és leviharzok.

-Taehyung! Most hova mentek? - szalad ismét utánam az alfa, így én az ajtóból felé fordulok.

- Ha Junseo nem a te fiad...- kezdenek lefolyni a könnyeim miközben egyenesen a szemébe nézek. - akkor én sem vagyok a te omegád. - jelentem ki nagyon erős fájdalmak közepette, aztán a zsebemből kiveszem az utolsó ajándékát ami a boríték, és hozzá vágom. -Boldog szülinapot. - szipogok, aztán magam után becsapom az ajtót. Elsétáltunk szépen Mrs.Jeon házához. Nála fogunk lakni.