Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹13.🌹

Taehyung szemszöge

Azt hittem ott helyben elalszok, olyannyira elfáradtam, pedig nem csináltam semmit csak egyhelyben feküdtem, és vonaglottam, méghozzá kurvákat megszégyenítő módon. Olyan tökéletesen illett a tagom a szájába, nem túl nagy, nem túl kicsi, kényelmes résre nyithatta a száját, és leírhatatlan érzés volt ahogy dolgozott rajtam, zavarban is éreztem magam, és kicsit össze kócoltam a haját miközben bele túrva tépkedtem, a hangom is próbáltam vissza fogni dehát egy alkalmat mondjunk amikor csendben tudtam maradni ha épp kényeztettek.

-Úgy látszik a meglepetésemet már csak holnap láthatod édesem! - Mászik fel hozzám, és mellém könyökölve tartja meg a fejét az oldalára fordulva, miközben szabad kezével az oldalam simogatta.

Miután végre kinyitottam a szemeim és normalizálódott a légzésem, közelebb kúsztam hozzá, de ugyanabban a pózban maradtunk.

-Hát...Erre nem számítottam. - mosolyodok el, amit ő is követ. -Figyi...az van...hogy nagyon kívánom a fagyit. - harapom be alsó ajkam, mire felnevet, és édes nyuszi mosolyát látva csak kiszélesedik a mosolyom. -Jungkook...komolyan mondtad a korábbiakat? -kérdőn húzta fel a szemöldökét az alfa fölöttem, mire megköszörültem a torkom. - Há-hát hogy szépnek tartasz...tényleg így gondolod? - nézek fel szavaim után a szemeibe, amik szinte mosolyognak, olyan szépen csillognak.

-Igen TaeTae, halál komolyan mondtam. Nem tudom miért hiszed magadról hogy kövér vagy, és csúnya, hisz ez nem így van. Gyönyörű, káprázatos omega vagy. Ne hidd el, ha valaki mást mond, mert az mind hazugság. Hallottad, eddig minden ismerősöm milyen gyönyörűnek lát, nem szabad hogy ilyeneket gondolj magadról, rendben? - Húz még közelebb magához, mire én csak mosolyogva bólintok, teljesen elérzékenyülve, így felé fordulok és a mellkasába fúrom a fejem. -Naaa, ha te sírsz, akkor egyedül kell fagyit ennem!  - simogatja a hátam és puszilgat a nyakamba, amikor meghallja hogy szipogok, de rögtön felkapom a fejem a cukorbomba emlegetésére, amin felnevet egyet. - Kéred az egyik pólómat? - simít nedves arcomra mire bólintok egyet, így már ki is mászik az ágyból, és átmegy a saját szobájába, aztán hamarosan vissza tér egy fehér pólóval, amit azonnal felveszek egy kényelmes nadrággal együtt.

Jungkook anyukája vásárolni van el, mi pedig most fagyizni megyünk, aminek én úgy örülök hogy sikítani tudnék! Valamiért eszméletlenül kívánom a narancsot, így azt fogok kérni...meg csokisat, az azért fontos. Jungkookba karolva sétáltunk egymás mellett. Kimentünk a ligetbe, mivel ott kilóméterenként van egy újabb bódé, és több a választék.

-Sziasztok, mit adhatok? - mosolyog ránk egy béta, mire Jungkook hasonló ajak görbülettel néz le rám.

-Mit szeretnél, édesem? - Alsó ajkam beharapva pirulok el, miközben megnézem van-e olyan ízű, amit én szeretnék, és áldom az eget mivel van.

-Egy gombóc narancsot, és egy csokoládét szeretnék. - nyalom meg ajkaim mivel azonnal megkaptam egy kis pohárkában az adagom, és ahogy megéreztem az illatát, össze futott a nyál a számban. 

-Én kettő vaníliát szeretnék. -Bólint Jungkook, mire rá kapom a fejem, de inkább hagyom, és egymás mellett sétálunk tovább. Jungkook tölcsérben kérte, így volt egy szabad keze, amivel átölelte a derekam, és védelmezően húzott magához, ám egy idő után lehajolt hozzám egy kicsit, és a fülembe suttogott:

-Csak nem miattam kívántad meg a narancsot? Hm, angyalom? -Duruzsol a fülembe, mire én elpirulva nézek fel rá, fagyi bajszom alól duzzogva.

-És neked nem volt elég az én vaníliám? Hm? Kedvesem. - Gúnyolódok, mire hirtelen a fenekemre csap.

-Kis szemtelen, akkor többet nem csinálom...-sóhajt fel drámaian, így én úgy csináltam mintha nem érdekelne, pedig nagyon megijedtem, hisz nagyon is szeretném, hogy ismét az ajkai közé vegyen! -Ennyire ne ijedj meg, nem a fagyid ettem meg előled. - kuncog fel édesen, aztán kaptam egy puszit a hajamba, ami kompenzálta is a bánatom.

Még nem fogyott el a fagyim, amikor leültünk egy padra, ám Jungkook az egyik combjára ültetett, arra hivatkozva hogy hideg a pad, és fel ne fázzak, mert az most nagyon nem lenne előnyös a baba miatt főleg! Letettem a fagyit magunk mellé egy pillanatra, és elő vettem a telefonom.

- Ami azt illeti, nekem is van egy meglepim neked. - harapom be izgatottan az alsó ajkam, aztán gyorsan kikerestem a megfelelő email-t, és megköszörültem a torkom, hogy felolvashassam neki amivel készültem, de persze Jungkook nem igazán figyel, hisz jobban el van foglalva a számmal, amiről lenyalogatja a ragadós fagyi maradékokat, melytől teljesen piros lesz az arcom, és zavarba jövök, bár tetszik is amit csinál, azt nem vitatom.

Jelentkezését elfogadtuk!

Kedves Taehyung! 

A műsorunk igazi fiatal tehetségek után kutat, akik nyers energiával és lelki erővel hajlandóak felkészülni minden megpróbáltatásra, és képesek tisztán és szépen énekelni. A mellékelt videót meghallgattuk, és szívesen várjuk a barátodat, Jeon Jeongguk-ot meghallgatásra, Augusztus 18.-án du. 3 órára, a központi szabadtéri színpadhoz. A bejelentkezés érdekében hamarabb jelenjen meg, ahol leadja a kért alap dalt, és megkapja a sorszámát. Szeretettel várjuk!

Fejezem be az olvasást, aztán felnézek a telefonomból hogy lássam az alfa reakcióját: lefagyott, ám ugyanakkor kissé értetlen is a tekintete, és meg van zavarodva. Aranyos reakcióján felnevetve nyomok egy hosszú, fagyis puszit az arcára, és átölelem a nyakát. 

-Azt mondtad az az álmod, hogy énekes lehess. Hát, én segítek neked megvalósítani, amúgy is nagy tehetség vagy, kár lenne eltitkolni a hangod a világ elől. Tudod...semmit sem szabad elkiabálni, de ne érts félre. Szóval, iszonyú hálás vagyok neked amiért befogadták a saját otthonodba, megosztod velem amid van, és sok törődést és szeretetet kapok. Illetve, kapunk. A kis krapek is borzasztóan boldog, mióta veled vagyunk. -kuncogok fel halkan. -Ez édes kevés ahoz képest amit én kapok, de gondoltam, okozhatok neked is egy kis örömet az életedbe azzal, hogy segítek neked énekessé válni. Tudod, egyszer levideóztam ahogy vacsi készítés közben énekelsz, bár nem vettél észre, elküldtem ennek a csillag kereső cégnek, és tetszel nekik. -Mosolygok rá, és már nyitná a száját hogy mondjon valamit, amikor egy mély orgánum csendül fel, nem messze tőlünk, így mindketten oda kapjuk a fejünket:

-Jungkook? Mi folyik itt? Ugye az ott nem egy férfi az öledben? Szégyen, hogy terhességre képes egy férfi, undorítóak a hím omegák!  - Gyorsan veszem a levegőt, és felerősödik az illatom, miközben automatikusan simulok jobban Jungkookhoz, és a hasamra kapom az egyik kezem, hogy védjem a babát. -Ugye nem vagy meleg, és az az ember csak rád mászott, igaz, fiam? - kezd egyre mérgesebbé válni az ember.

Várjunk...fiam?