Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹15.🌹

Taehyung szemszöge

Azt hittem kiszakad a szívem a helyéről amikor Jungkook össze verekedett az apukájával, ugyanis éreztem amit ő, és igenis fájt neki hogy így viselkedik a tulajdon apja. Teljesen meg tudom érteni őt, és borzasztóan sajnálom, hogy ezt kell nap mint nap átélnie. De mostmár nem lesz egyedül, ahogy ő segít nekem, úgy én is fogok neki, mellette leszek hogy ne érezze magát rosszul. Tapasztalatból mondom hogy nem jó érzés ha az apukád nem szeret, de őt még basztatja is a sajátja, így nekem kell lépnem helyette, ráadásul mostmár miattam fogják ki tudja mikbe bele rángatni, és azt már tényleg nem hagyhatom annyiban!

-Itt vagyunk! -Néz le rám mosolyogva amikor megérkeztünk elvileg a meglepetésemhez, de hiába forgolódok, nem látok semmit. Bambulásom egy idő múlva megunja, és magához húzva hátulról átölel, a vállamra hajtva az állát, és a fülembe suttog, egy ház felé mutatva.
-Ez az!

-Kook te most csak hülyéskedsz velem! Ez egy ház! -nevettem fel hitetlenül miközben megfordultam a karjaiban.

-Halál komolyan mondom, hogy ez a meglepetésem, nekem, neked és a babának!

-Jungkook! -könnyesednek be a szemeim és az alacsony fehér kis kerítésre tettem kezeim, amik gyönyörűen körbe állják a házat és a kertet is. -D-De ezt m-mikor vagy, hogy?

-Ma rendezkedtünk be teljesen miközben te Yoonával voltál, viszont ezt már akkor elterveztem mikor a lázad után kötődni kezdtem hozzád és ezzel akarom biztosítani, hogy biztonságban legyetek!

-Jézusom, hogyan fogom én ezt meghálálni neked? -kapom szám elé a kezeim, de ő elveszi azokat onnan, és nyom egy csókot a számra, ami annyira nagyon jól esik! Kinyitja a kaput, aztán a ház előtt megállunk, és a kezembe nyomja a vékony kulcscsomót:

-Menj és fedezd fel az új otthonunkat!- mosolyogva nyitok be az életünk egy újabb fázisába, miközben a boldogságtól potyognak a könnyeim. Szó nélkül megyek körbe a házikóban, melyben minden tökéletes. Hatalmas konyha van amiben élmény lesz főzőcskézni, a szürke a fekete és a fehér színei dominálnak legfőképp, így szépen letisztult és modern a hangulata. A nappali is jó nagy, a fő fal közepén egy nagy kandalló van, mellette két oldalán egy-egy fotel, és szemben vele a borzasztóan kényelmes és nagy kanapé, ami a kandalló fölé felszerelt tévére néz. Van egy udvar is, nem túl nagy, nem túl kicsi, tökéletes a mérete, és már látom ahogy a picikém itt szaladgál és játszik. Felmentem az emeletre, Jungkookkal a hátam mögött. Benyitottam a tágas fürdőszobába, ahol a pult mellett egy nagy fürdőkád terült el, mellette pedig egy csodaszép zuhany kabin álldogált. Külön helyiségben foglalt helyet a vécé, aztán velük szemben egymás mellett a három szoba. Az első Jungkooké lesz, már elkezdte behordani a cuccait, a második az enyém, a harmadik pedig a babáé.

Könnyes szemekkel megyek beljebb és ujjaim végig húzom a babaágy matracán, ahova oda is képzeltem ahogy az apróságom össze kuporodva alszik. Másik kezemmel a pocakomra simítottam, mire Jungkook is mögém állt, egyik kezét a pocakomon lévő kezemre, másikat a matracon lévőre fektetve. Megható, idili pillanatok voltak ezek, és hihetetlenül boldognak éreztem magam, a babámmal, és az alfámmal.

-Köszönöm, Jungkook. Mindent. - suttogom magam elé, aztán oldalra fordítom a fejem hogy megcsókolhassam, amit az alfa örömmel viszonoz.

Pár percig így álltunk, majd a kanapéra ültünk egymás mellé, és szorosan hozzá bújtam.

- Nem muszáj, ha nem akarod, de elmeséled miben utazik a családod? Nem hagyom, hogy miattam bele rángassanak akármibe is, ugye tudod? - nézek fel az arcára, mire halványan elmosolyodik.

- Nem vagyok rá büszke, de a családját nem tudja megválogatni az ember. A rokonaim nagyrésze bankrablásból él, és engem leginkább fiókok feltörésére szoktak behívni, mert nem értenek a tűzfalakhoz a többiek. Eddig sem akartam ezt, ezután már főleg nem, de azt hiszem, muszáj leszek, hogy megvédjelek titeket. - sóhajt fel gondterhelten, mire én feljebb tornázom magam, hogy mutassam; minden figyelmem neki szentelem. - Anya okos volt, már az elején kiszállt ebből az egészből, hisz alapból is orvosnak tanult, de apám ragaszkodott hozzá, hogy vele maradjak. - Amikor úgy éreztem, már nincs mit mondania, átöleltem a nyakánál, és a fejét a mellkasomhoz húztam, ő pedig a derekamnál ölelt szorosan magához.

-Nem kaptál annyi szeretetet, mint amennyit megérdemelnél. Hatalmas szíved van, imádni való, erős, határozott alfa vagy, mint lelkileg, mint testileg. Az apád túl elfogult, nem látja milyen fantasztikus fia van, és hogy akármilyen hatalmas alfa is legyél, neked is szükséged van a szeretetre. - Simogatom a tarkóját körkörös mozdulatokkal. - De mostmár én itt vagyok neked, és segítek amiben csak tudok, mert tudd; bármit csinálsz, én mindig büszke leszek rád, és melletted leszek. - Egy pillanatra megrázkódtak az alfa vállai, és szipogni kezdett. Elengedtem, hogy a gyönyörű szép, könnyes szemeibe tudjak nézni. Szerintem nem az hatotta meg amit mondtam, hanem hogy rá világítottam az igazságra. -Majd én szeretni foglak, és vigyázok a törékeny szívedre, jó? - simítok lágyan puha, fehér arcára, mire bólint egyet, majd a tenyerem az szájához húzza, és nyom bele egy csókot.

Eldőlök a kanapén és magammal húzom Jungkookot is, akinek puha hajába puszilva hagyom hogy a mellkasomon pihentesse a fejét, és átölelje a derekam a pocakom felett. Izmos, védelmező karját simogatom hosszú ívekkel, míg másik kezemmel fejbőrét cirógattam, és hagytam hogy álomba ringassa magát könnyeivel, miközben énekelni kezdtem neki, hogy, megnyugtassam, folyamatosan simogatva őt, ott ahol csak értem.

He looks like a blue parrot
Would you come fly to me?
I want some good day, good day, good day
Good day, good day
Looks like a winter bear
You sleep so happily
I wish you a good night, good night, good night
Good night, good night

Imagine your face, say hello to me
Then all the bad days, they're nothing to me
With you, ooh, ooh, ooh, ooh

Winter bear
Ooh, ooh, ooh
Sleep like a winter bear
Ooh, ooh, ooh
Sleep like a winter bear

-Álmodj szépeket, kedvesem. - Csókolok a hajába.