Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹33.🌹

Taehyung szemszöge

Tényleg nem direkt drámázok folyamatosan, nem én akarok ilyen érzékeny lenni, vagy hogy folyton kicsapom a hisztit, de a jelölésnek van sötét oldala is, és én félek, hogyha elhagy valamelyik hibám miatt, nem csak hogy én bele halok, de szegény Junseo... Másik anyuka lesz mellette és én a halálom után is bele halnék a fájdalomba amit ezzel okozok a kicsikémnek!

Valóban mindenki nagyon kedves volt, és szívesen fogadtak a cégnél, de határozottan nem tetszik nekem, hogy a párom asszisztense egy omega, aki ráadásul gyönyörű szép, finoman izmos is, és egy gramm felesleg sincs rajta! Hát mi ez ha nem vetélytárs? Ráadásul a párom amikor meglátta, az én kezem szinte eldobta, csak hogy meg tudja ölelgetni a másik omegát, aki boldogan bújt hozzá. Lehet hogy kedves volt velem és közvetlen, egy szavam nem lehet rá, de az már kevésbé esett jól hogy utána engem szó szerint leszart az alfa, hisz miután megkaptam a papírokat, helyet foglaltam a szoba másik végében fekvő asztalkánál, és szinte megsemmisültem. Nem szóltak hozzám, nem néztek rám, de én sem szóltam érte semmit, — híre menne hogy a cég vezetője omegája egy hiszti gép, és nem csak rám, de Kookra is rossz fényt vetne, hisz az arrogáns, nagyképű, még mindig középkorban élő alfák azonnal pletykálkodni kezdenének egymás között, miszerint nem vagyok megnevelve, hogy a jelöléstől sem jött meg az eszem, és a többi marhaság, amiknek nincs is valóság alapjuk, ráadásul megalázó, és ahogy ismerem a szerelmemnek sem tetszene hogy így beszélnek rólam, róla, rólunk.

Lehet hogy Jiminnel csak üzletről beszéltek, de közben mégiscsak nevetgéltek, elsütöttek belsős poénokat amiket csak ők érthetnek, és itt-ott csipkelődtek egymással.

Igen, rettenetesen féltékeny vagyok!

Azért az is a levegőben lógó, közismert tény volt és állítás, hogy ő ölelgethet egy másik omegát, de ha én egy alfával barátkoznék, világháború mértékű hisztit csapna ki, rögtön jönne a "nem bízok benned, félek hogy megcsalsz" szövegével, ami még mindig fáj, hisz azt hittem megbízható vagyok -és ha esetleg azért félne hogy találok jobb alfát, jobb apukát Seonak, akkor bezárnám egy szobába a gondolataival és a lelki ismeretével, ugyanis ezerszer elmondtam neki hogy számomra tökéletes -, de ezek szerint kinézi belőlem.

Nem volt elég a stressz hogy az alfám más omegával nevetgél amíg én egyedül gubbasztok egy papír halom fölött és próbálta. megérteni mit is jelentenek a sorok, a kisfiamért is aggódtam, hiszen ez volt az első napja teljesen idegen felnőttek és gyerekek társaságában. Ügyes volt mindig a mamájánál is, Baekhyunt és Hyunjint is szívesen fogadta, de mindig látott minket is, tudta hogy biztonságban lehet. Ahoz képest nagyon ügyes volt, a dadusa szerint ügyes baba és szépen viselkedett, ízig-vérig egy bátor alfa, és egy okos omega szüleménye; bár én még korainak tartottam a bőlcsödét, láttam hogy jó kezekben van, és így legalább megkereshetem a saját pénzem, ugyanis nem volt elég amit az előző munkahelyemen kaptam, így onnan sajnos el kellett jönnöm. Könnyes búcsút vettünk Baekhyunnal, nem fogom minden nap a fáradt fejét látni, és ez az egyetlen dolog talán ami hiányzik arról a helyről.

Nem féltem hogy Jungkookot elszeretik előlem -bár a szőkeségnek elég nagy esélye volt-, inkább azon aggódtam hogy az alfa fog kiszeretni belőlem, hogy túl nagyra nő majd valamelyik hibám a szemében, hisz naponta lát valami szebbet, valami tökéleteset, méghozzá az asszisztense személyében, aki hála finom izmainak, már kevésbé tűnt gyengének és elesettnek mint én.

Nem akartam Jungkookkal aludni, haragudtam rá a mai nap miatt, hogy ha én nem kérdezek rá, mit is kell tennem akkor levegőnek néz és elfelejt, és jelölés ide vagy oda, ezt azért mégsem nézhetem csak úgy el! Hiányzott hogy éjszaka a meleget árasztó, izmos testéhez simuljak, hogy össze fonódjanak a lábaink, és védelmező, erős karjai között nyugodt álomra hajthassam a fejem, de talán ez nekem is büntetés volt az élettől, Kooknak pedig az én részemről. Remélem az éjszaka sikerült átgondolnia, és a helyembe képzelnie magát!

Másnap egyenlőre nem kívántam hozzá szólni, angolosan; csendben végeztem a dolgom, megetettem JuJut, aki már ügyesen egyedül fogja az üvegét, és fel is öltöztettem. A bölcsi előtt leparkolva átadtam a daduskának, aztán a cég felé vettük az irányt. Szó nélkül vettem el Jimintől az újabb kupac papírt, amit csak alá kell írogatnom és pecsételgetnem. A páromon végig látszott hogy rágódik valamin, keresi a megfelelő szavakat hogy mit is mondhatna, de végül sosem szólalt meg, így az a levegőben lógva maradt, képlékenyen.

Délután kettő óra felé járt az idő amikor végre lementem ebédelni, és gondoltam kedves leszek a szőke omegával és a párommal is; nekik is vittem fel egy-egy tálcán, hamár együtt dolgozunk, nem árt ha jó kapcsolatot ápolunk -habár talán kettejük között már kicsit túlságosan is vastag volt az a bizonyos kapocs -, meg szerettem volna mutatni hogy nekem is van szívem.

- Hoztam nektek is ebédet! - lépek be egy halvány mosollyal az irodába az arcomon, mire a papírok fölül rám kapják a szemüket a kollégáim, és mosolyogva nézik végig ahogy oda adom nekik a tálcákat. - Jó étvágyat. - biccentek, aztán gondoltam egy kicsit kimegyek a levegőre, de ekkor megcsapott valami idegen aroma.  Jimin felől érkezett, így illedelmesen félre hívtam, próbálva nem grimalszolni az erő teljes kókusz illatától, és suttogtam neki a szoba másik végéből.

- Nem szedsz erre valami szagelnyomót,vagy hormon szabályozót? Heated lesz? Sok az alfa a cégnél, veszélyben leszel ha így, szabadon illatozol! - nézek rá aggódva, mire mosolyogva magához ölel:

-Csak a jövő héten lesz heatem, de köszönöm hogy szóltál, veszek be egy tablettát. -bólint egyet, aztán vissza tér az ebédjéhez.

Kimentem a hátsó kertbe hogy az agyam jusson egy kis friss oxigénhez, hisz a sok szám és adat miatt szinte teljesen megbolindultam, és a szemeim is kezdtek jojózni, így jól esett az a pár perc, ami még az ebéd szünetemből maradt vissza.

Vissza mentem az irodába, és magam mögött komótsan becsuktam az ajtót, ám Jungkook hangja ütötte meg a füleim, amire felkaptam a fejem.

-Ji-jiminh, neh...- a szavaiba sóhajtott így rögtön feléjük fordultam; Jimin a szerelmem ölében ülve kellette magát, kigombolta az ingjét, és tekergette a csípőjét, még Jungkook az orrát befogva próbálta finoman letolni magáról a valószínűleg lázban égő szőkeséget. Jimin kókusz illata lengte be az egész teret, szabadjára engedve az alfák számára csábító omega feromonjait is, nekem pedig tűzben égett a testem. Szinte viharzottam az asztal felé, amit Jungkook ködös szemekkel végig nézett, aztán elkapva Jimint a hajánál fogta húztam ki az irodából, és botladozva jött utánam, hangosan fájlalva a hajhagymáiban keltett fájdalmat. Gyorsan lerángattam a pincébe az éhes alfák orra elől, és rá zártam az ajtót -gyorsan egy egész levél tablettával megdobtam-,  a kulcsot pedig a zsebem mélyébe süllyesztettem. Most megmentettem Jimint, és egy csomó alfát is, ezek után egy szavuk sem lehet rám! Vissza mentem az irodába és hamar ablakokat nyitottam hogy szellőzzön az omega feromonoktól bűzlő szoba, majd Jungkookra pillantottam, akinek elvörösödtek a szemei, fel volt izgulva. Nem tehet róla, tudom, a farkasa irányítja ilyenkor, ő maga is próbálta ellökni magától a tüzelő asszisztensét, így nem lehetek mérges rá, egy szó nélkül térdeltem elé, és húztam térdig a nadrágjait.