Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹34.🌹

Jungkook szemszöge:

Egész éjszaka forgolódtam az ágyban és csak arra tudtam gondolni, hogy már megint megbántottam a számomra legfontosabb embert a világon. Én mindig próbálok jó alfa lenni és egyben jó apuka is, de ezek szerint mindig elcseszek valamit, pedig soha nem akartam, hogy Tae valaha is sírjon miattam. Nem direkt csinálom és sajnos nem is veszem észre magam, pedig sokszor megbántom, főleg szavakkal. A mai napra vissza gondolva tényleg nem figyeltem rá eléggé de sok munka volt és időben kész akartam lenni vele.
Aztán vacsoránál is durva voltam! Hogyan is várhatnám el, hogy elmondja nekem a gondjait ha ilyen agresszív és bunkó vagyok?

Rossz volt, hogy nem volt mellettem, a szívem majd szét szakadt a fájdalomtól, hogy így viselkedtem vele. Hatalmas ürességet éreztem! Magamhoz akartam ölelni, magamba szívni édes illatát, érezni vékony testét, hogy biztonságban van a karjaimban.

Soha nem hagynám el! Nem találnék még egy olyan embert mint amilyen Taehyung és a feltételezést sem értem, hogy mégis miért gondolja azt, hogy mást választanék helyette. Meg sem fordult ilyen a fejemben mert számomra ő a tökéletes és vele akarom leélni az életemet! Szerelmes vagyok belé és eszméletlen boldog vagyok, hogy Taehyung az enyém!

Reggel azzal az elhatározással keltem ki a puha ágyból, hogy bocsánatot kérek TaeTaetől és megbeszélem vele a dolgokat. Viszont került engem! Hamarabb felkelt, csinált nekem reggelit csak, hogy semmiképp se üljünk együtt az asztalnál. Sürgött forgott, ezért nem volt alkalmam, hogy beszéljek vele útközben, az autóban pedig nem akartam mert feleslegesnek éreztem. Haragszik rám!

A céghez érve szintén nem szólt hozzám csak leült az asztalához és neki kezdett a tegnap félbe maradt papírmunkának. Nagyot sóhajtva mentem én is a helyemre, ahol Jimin is épp bele volt merülve a munkába.

-Szisztok! Bocsi nem hallottam, hogy megérkeztetek! -pillantott fel, szemüvegét feljebb tolva. Taehyung köszönésképp bólintott, én pedig felé fordulva a szokásos ölelésünkben részesítettem.

Nem nagyon beszélgettünk, nekem elég rossz kedvem volt és folyamatosan Taet bámultam, hogy mit csinál, hogy rám néz e de sajnos nem nagyon érdeklődött felőlem még csak egy pillantást sem vetett rám. Délután volt már mikor hallottam, hogy Tae felállt és szó nélkül kisétált az irodából. Legszívesebben utána mentem volna, mivel nem ismeri annyira ezt a helyet és féltem, hogy valamelyik idióta bántaná. Hiába én vagyok a felettesük képesek kikezdeni a párommal!

Nem sokkal később vissza jött két tálcával a kezében mire mosolyra húzódtak ajkaim, ugyanis arra gondoltam, hogy ezt megbocsátás gyanánt hozta de el kellett, hogy szomorodjak mert mikor próbáltam vele felvenni a szemkontaktust kerülte tekintetem és újra elhagyta az irodát.

-Összevesztetek? -hallottam meg pár perc csend után Chim hangját, mire nagyot sóhajtva fordultam felé.

-Mindig bántom őt! Pedig nem ezt érdemli!

-Mi történt? -gurult közelebb hozzám és kezeimre fogott.

-Semmi, csak durva voltam vele tegnap! Furcsán viselkedik mióta megjelöltem és finoman kellett volna a dologra rákérdeznem, de én bunkón viselkedtem! Nem figyelek rá eléggé... -nem sok kellett volna ahhoz, hogy elsírjam magam, olyan érzésem volt mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből...

-Figyelj Kook, szerintem te tökéletes alfa vagy! Megbecsülöd őt és szereted! Mindenkinek van hibája, úgy ahogy neked, neki is! -mondta biztatóan majd felállt. -Kimegyek szívni egy kis friss levegőt! -sétált el mellettem, ekkor pedig orromba kúszott erőteljes illata, amit eddig csak enyhén éreztem.

-Köszönöm Jimin! -mosolyogtam rá és miután magamra hagyott elkezdtem össze rendezni a dolgaimat, ugyanis mára végeztünk mindennel.

Háttal álltam az ajtónak mikor is az hangosan kicsapódott, majd utána be. Ijedten fordultam hátra és megpillantottam Jimin kipirult arcát miközben sárgán világító szemeivel közeledni kezdett felém. Tudtam mi a helyzet így rögtön megoldást akartam találni de időm sem volt gondolkodni, egy egyszerű mozdulattal a székbe lökött és az ölembe ült.

-Kookieh dugj mehg kérlekh! -nézett rám vágy ittas szemekkel és csípőjét rögtön mozgatni kezdte.

-Ji-Jiminh, neh...! -nyögtem fel, mikor éreztem keményedő férfiasságom.

Észre sem vettem, hogy Taehyung is vissza jött csak akkor realizáltam, mikor Jimint a hajánál fogva rángatta ki az ölemből majd az irodából is. Nagyot nyelve próbáltam a farkasomat vissza fogni és folyamatosan Taehyungra gondoltam és az ő vanília illatára. Izzadtam, nem is kicsit és melegem is volt, a nadrágomon pedig egy hatalmas dudor éktelenkedett ami miatt lelkiismeret furdalásom lett. Taehyung biztosan megutált! Ha eddig nem, most biztosan.

Könnyeim lassan folytak le arcomon, miközben még mindig felizgult állapotban voltam de nem sokkal később hallottam az ajtó nyitódását. Taehyung volt az, aki rögtön az ablakokhoz ment amiket teljesen ki is nyitott, majd felém fordult és közelebb lépkedve, elém térdelt és egy egyszerű mozdulattal lehúzta rólam a nadrágom.

Hevesen vettem a levegőt, miközben végig néztem, ahogy Tae kiszabadítja álló farkam az alsónadrágból és rögtön a szájába is veszi azt, mire jólesően felnyögve vezetem egyik kezem puha hajába.

Nem voltam durva, úgy csinálta ahogy neki jól esett, én csak élveztem amit tesz velem. Viszont egy egy idő után elengedte tagomat és felállva folyamatosan szemeimbe bámult, amitől nagyot nyeltem, főleg mikor lehúzta magáról is nadrágját.

Nem tétlenkedett, rögtön az ölembe foglalt helyet majd óvatosan tagomra ereszkedett.

-Taeh! -fogtam meg hirtelen derekát, és jobban magamra húztam, ezzel eltalálva érzékeny pontját. Először lassan, majd egyre gyorsabban ugrált fel le, néha körkörös mozdulatokat téve amitől megbolondultam és nem kellett sok, hogy egyenesen belé élvezzek.

Ez volt az első olyan együttlétünk, amikor szó szerint tényleg csak dugtunk!

Lemászott rólam és mint aki jól végezte dolgát vissza felöltözött, mire én is így tettem.

-Kérlek ne haragudj rám! -simítottam arcára. -A farkasom..

-Tudom Kook! Ez nem a te hibád volt! Semmi baj! Sőt én kérek bocsánatot amiért ilyen sokat hisztizek!

-Nem! Tényleg fasz voltam veled! Te vagy az életem! Soha nem akarom, hogy szomorú legyél miattam! -mondtam, majd egy szerelmes csókban részesítettem.

Ezek után haza indultunk és én végre újra boldog voltam!