Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹39.🌹

Taehyung szemszöge

Úgy hiszem, terhes vagyok, méghozzá Jungkook vérszerinti babájával. Mivel én hamar hozzá szokok az illatához, Jungkook tud róla hamarabb megbizonyosodni, mert érzi ha a hármunk illatán kívül valaki másé is ránk tapad.

Itthon jól éreztem magam Junseoval, imádom ezt a kisfiút, már most olyan okos és értelmes! Komolyan úgy nézi a mesét mint aki mindent ért belőle, főleg hogy amikor kérdeznék valamit, esetleg számolni kell, maga elé tartja az apró ujjait és azokat nézve nyitogatja fel a markából hogy megszámolja amit kell.

- Milyen okos nagyfiú vagy, JuJu! - dícsérem meg kisebbik szerelmem, aki minden alkalommal kacagva néz rám, és büszkén. El se tudná hinni az ember, hiába kicsi még, már érzem az alfa feromonjait, amik ugyan nem durvák, de ott vannak körülötte a levegőben, és én eszméletlenül büszke vagyok rá, hogy ilyen okos, erős és imádni való fiam van. Ugyan alfákkal kicsit nehezebb a terhesség, mivel nagyobbra nőnek a pocakban, valamint erősebben rúgnak és nehezebbek, de mindenképp megéri kivárni, ugyanis nincs annál szebb pillanat, mint amikor először a karjaidban tarthatod a gyermeked.

Jungkook hívott, miszerint túlórázni bent marad, amit nem igazán értettem, hiszen azt mondta még reggel hogy siet haza hozzánk, és vesz nekem egy terhességi tesztet is, de mivel ez nem jött össze, így elmentem én a boltba és vettem egy tetszet a kisherceggel együtt, aki a kezemet fogta és ügyesen lépdelt mellettem.

Pozitív.

Este éppen JuJut fürdettem amikor valami erős fájdalom nyílalt a szívembe és JuJu is érezhette amit én, ugyanis először csak nyöszörögni kezdett, a kis száját lefelé konyította, majd felsírt. Ő is aggódik az apukájáért. Miután felöltöztettem gondoltam felhívom az alfát hogy megtudjuk minden rendben van-e, és hogy JuJu megnyugodjon a hangjától...

De nem vette fel.

Már nagyon aggódtam, Jimint is felhívtam, de ő azt mondta normális időben hagyta el a céget délután, ő nem tud semmilyen túlóráról, így az idegességem csak egyre jobban nőtt, amit sajnos a baba is érzett. Próbáltam nyugtatni, dehát nekem is szükségem lett volna valakire, így nem igazán ment, ám egyszer csak szó szerint betörte valaki az ajtót. JuJut gyorsan felvittem a szobájába és bezártam az ajtaját, majd lesettenkedtem a konyhába. Nem hagyom hogy bántsák a fiamat, akárki is az! Elő vettem a legnagyobb hús vágó kést, és magam elé tartva kommandóztam az előszoba felé. Mély levegőt vettem, és kiugrottam a fal mögül, ám mielőtt még az illető koponyájába szúrtam volna az éles, vágó eszközt, megláttam Hyunjint, aki szó szerint felsikított.

- Hyunjin, majdnem megöltelek! - szidom le a kezem a szívemen hagyva hogy megnyugodjak. - Minek kellett betörni azt a szerencsétlen ajtót? A csengő meg a kopogás már nem divat? - teszem le a kést vissza a helyére, hogy senkiben ne tegyünk kárt.

- Taehyung! Jungkook bajban van! - rövid ám annál jelentőség teljesebb szavaira ezerrel kezdett verni a szívem, levert a víz, és hirtelen muszáj volt megtámaszkodnom a cipős szekrény oldalának, hogy ne essek össze, ugyanis komolyan mondom szédülni kezdtem, és a hasamhoz kaptam. - Hé, jól érzed magad? - kap felém azonnal a szőke hajú, kisebbik Jeon, mire picit megrázom a fejem, aztán szaladok is a mosdóba, hogy kihányjam az ebédem.

- Ah...Hyunjin, mond el mi van vele! Meg kell találnunk, segítenünk kell! - kezdek pityeregni miután kiöblítettem a szám - Nem élném túl, ha elveszítem... - motyogok lehajtva a fejem, így a szemem sarkából még látom hogy Hyunjin hezitálva magához ölel, és a hátam kezdi kínosan paskolgatni. Terhes vagyok, sokkal érzékenyebb, el kell fogadni.

- Hallottam apám tervét, elvitték valahova az isten háta mögé, mert az a hogy is hívják...az exed akart vele valamit csinálni! - mondja feldúltan, mire nekem szinte elapadnak a könnycsatornáim.