Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹2.🌹

Jungkook szemszöge:

-Jungkook szedjed már a lábad basszus, megsülök olyan melegem van! -kiabált rám Yoona, amitől szó szerint majdnem kiszakadt a dobhártyám.

-Inkább élvezd, hogy süt a nap és nem fagyunk meg! Muszáj neked mindenért hisztizned?- lépkedtem legjobb barátnőm mellé és tovább mentünk.

Csak egy kis sétára vágytam mert ahhoz képest, hogy március van nagyon jó az idő és imádom mikor a nap sugarai égetik a bőröm, de persze Yoonával ezt szinte lehetetlen. Ahány bétát ismerek mindegyikőjük ilyen arrogáns természettel rendelkezik.

-Kapd be! -forgatta meg a szemeit amin felnevettem. -Apáddal mizu?

-Ugyan az a sztori még mindig és kár próbálkoznom nem állhatok neki ellen hisz az apám és a családom is egyben! Hova mennék utána? Még azt is kinézem belőle, hogy megölet valakivel csakhogy ki ne derüljön a szervezet. Fel kell adnom az álmom Yoona! Nem lehetek énekes soha...csak hobbiként űzhetem ezt a szakmát!

-Kook milyen hülyeségeket hordasz te össze? Bocs, hogy felhozom de nézd meg anyukádat! Kiszállt otthagyta ezt az egészet és valóra váltotta az álmait! Sikerült neki? Igen mert életeket ment! Szóval ne legyél ilyen idióta alfa létedre! Állj a sarkadra, emeld fel azt a nagy segged és hagyd ott őket!

-Pénzem sincs rá! Ezt te nem értheted! Mint mondtam apám képes megöletni vagy ha azt nem is, keresztbe tenni nekem! -feleslegesnek érzem szembe szállni vele... nincs elég motivációm, se erőm.

-Ott van anyud! -vetette fel ötletét, amin ismét csak nevetni tudtam.

-Álljak elé, hogy "héj szia anya, adj már egy kis pénzt mert el akarok jönni apámtól és énekes szeretnék lenni?" Nem gondolod ezt önző dolognak? -álltam meg mikor a hatalmas vaskapu elé érkeztünk.

-Szeret téged Kook, a fia vagy! Gondolkozz egy kicsit, én melletted vagyok és hiszek benned! -ugrott hirtelen a nyakamba és szorosan magához ölelt, amit mosolyogva viszonoztam. Melegség járta át a szívem amiért ilyen barátom lehet mint Yoona! Képes lenne értem meghalni és ez fordítva is így van!

-Köszönöm! Holnap találkozunk, addig is béta létedre jó lenne ha nem erőszakolnának meg!

-Ugyan már! -nézett rám csípőre tett kezekkel. -Nem érhet hozzám egyetlen egy kanos alfa sem! -vigyorogni kezdtem, majd mutató ujjamat selymes arcához érintettem.

-Most félnem kéne? -húzogattam szemöldököm, az előttem álló pedig elcsapta a kezem.

-Várj, tartalak csak, hogy el ne szállj Jeon! Kerítek én neked valakit ha akarod de engem hagyj! Amúgy is a szőkék jönnek be! -kacsintott majd egy utolsó ölelés után elment.

Sóhajtva mentem az udvaron keresztül egyenesen a bejárati ajtóhoz, amin mikor beléptem újra elfogott a hányinger.

Utálok itt lenni...

Itt állok 22 évesen bezárva ebbe a hatalmas házba úgy, hogy alig éltem! Nem élhetek úgy ahogy szeretnék, nem csinálhatom azt amit szeretnék és még egyetemre sem mehettem, pedig szívesen tanultam volna tovább.
És ez mind a családomnak köszönhető! Apám vezeti ezt az egészet és anyán kívül az egész család benne van.
Bankrablás!
Ezzel foglalkozik az az ember akire kiskoromban felnéztem és a példaképem volt. Ez mind 15 éves koromban kezdődött mikor is apa cége csődbe ment a sok felvett hitel miatt amit természetesen visszafizetni már nem tudott.
Mikor felhozta ezt az ötletet a cég többi férfi dolgozója is csatlakozott és persze a két unokatestvéremnek, Jisungnak és Youngjaenek is megtetszett. Aztán vagyok én és a bátyám Hyunjin. Ő az egyetlen, aki még normális de belement ebbe az egészbe mondván, hogy ő is azért csinálja, hogy utána külföldre mehessen családot alapítani. Ezt is megértem de nem jobb lenne tisztességesen megdolgozni érte?

-Fiam végre hazaértél! Beszédem van veled! -gondolatmenetemből apám hangja zökkentett ki, mire idegesen a hajamba túrva fordultam felé.

-Szerintem tudod, hogy nem érdekel semmi amit mondani akarsz! -mondtam ki egyszerűen majd elmentem mellette vállaimmal meglökve. Illata erősödni kezdett ami jelezte, hogy nem úszom meg veszekedés nélkül.

-Pedig meg fogsz hallgatni mert az apád vagyok és amíg ebben az isten verte házban vagy azt csinálod amit én mondok! Egy semmirekellő vagy! Nem is értem, hogy lehetsz a fiam! Méghozzá egy alfa!

-Sajnálom, hogy nem vagyok olyan féreg mint te! És ha ennyire utálsz akkor dobj ki! Nem fogsz hiányozni hidd el! -szívem kezdett gyorsabban verni mellkasomban és izmaim is megfeszültek. Mikor az előttem álló megérezte erősen áramló illatomat, a félelem csepp szikráját láttam meg vörös szemeiben. Tudja hogy erősebb vagyok nála! Ha még egyszer megszólal nem tudom képes leszek e vissza fogni magam!

Igaz vérű alfa vagyok, anya tiszta omega, apám pedig tiszta alfa! Ezért különleges a mi családunk mert a vérvonalunk egy.

-Szaladj csak anyádhoz! Azért vagy ilyen puhány mert mindig a kis szoknyája mögé bújtál! Ha nem csatlakozol hozzánk te leszel a család szégyene! És garantálom neked nagyon megfogod bánni!

-Anyát te csak ne vedd a szádra! -fújtattam idegesen de ekkor megéreztem egy kezet a vállamon és orromba kúszott fivérem fahéjas narancs illata.

-Fejezzétek be! Apa kérlek hagyd! Majd én beszélek vele! -szólalt meg nyugodtan Hyunjin, mire apám még utoljára végig mért majd hangos trappolással elviharzott.

-Utoljára húztalak ki a szarból! -ültünk le a nappaliban lévő kanapéra.

-Ezt már sokszor hallottam! -nevettem fel. -Kössz! -préseltem össze ajkaimat.

-Semmi értelme annak amit csináltok! Azt se tudod mit akart, akkor miért álltál neki?

-Mert nem érdekel semmi ami vele kapcsolatos! És szóba hozta anyát is! Most meg is látogatom, ha jól tudom még dolgozik!

-Menj! -állt fel helyéről majd a lépcső felé indult.

-Te nem jössz?

-Nem Kook dolgom van! Mondd meg neki, hogy szeretem! -mondtam utoljára vissza fordulva.

Telefonomat elővéve néztem meg a pontos időt miközben újra elhagytam a házat és mivel a kórház kicsit messzebb van, kocsival mentem. Gyakran látogatom meg anyát és ha lehet be is segítek neki amiben tudok.

Leparkolva egy tetszőleges helyre szálltam ki a járműből, majd a bejárat felé lépkedtem, ahol intettem egyet a recepciós lánynak és a lift felé indultam. Beszállva megnyomtam a 4-es gombot és vártam, hogy az adott emeletre érjek. Kinyílt előttem az ajtó majd balra fordulva mentem volna a kórteremhez ahol anya van, de megláttam egy nálam alacsonyabb, vékony testalkatú fiút, göndör barna hajjal amint épp veszekszik valakivel, és látszólag az alfa elég erőszakos, így nem tétovázok tovább, a fiú segítségére sietek!

Közelebb érve hozzájuk az alacsony fiú vállára helyezem egyik kezem mire kicsit megugrik a hirtelen érintésre, majd értetlenül néz rám de én szemeimet a másik személyre vezetem, aki szintén felvont szemöldökkel méregetett.

-Valami gond van? -szólaltam meg mély hangon és a kis folyosóra teljes csend telepedett.