Piros Virág (Taekook ff - mpreg)

🌹18.🌹

Jungkook szemszöge:

Miután elmondtam Taehyungnak az érzéseimet nagyon izgultam, hogy mit fog mondani és már lélekben felkészültem minden lehetséges válaszra de mélyen reménykedtem benne, hogy viszonozni fogja az érzéseimet.
Aztán mikor kimondta azt az egyetlen kis szócskát, ami olyan egyszerűen hangzik és oly sokszor használják az emberek, én mégis mikor meghallottam boldogság járta át testem minden porcikáját.

“Én is szeretlek Jungkookie!”

Csak ez hangzott vissza a fejemben minden egyes nap mióta az eset megtörtént. Sosem voltam még ennyire boldog mint most, hisz mellettem van a világ legszépségesebb omegája és nagyon büszke vagyok magamra, hogy elnyertem a szívét.
Nap mint nap mosolyogva kelek fel az ő illatára és gyönyörű arcát csodálhatom teljesen addig amíg fel nem ébred!

Ennek már lassan 4 hónapja!

Igaz sokszor összekapunk érdektelen kicsi dolgokon mert hát minél nagyobb pocakja, az omegám annál érzékenyebb is amit persze megértek és ahhoz képest, hogy az első kapcsolatom nagyon jól kezelem.

Apámmal sajnos még mindig nem tudtam dűlőre jutni és, hogy megvédjem az életem értelmét muszáj azt csinálnom amit mond de ebbe már kezdtem beletörődni én is és Taehyung is. Arról is volt szó, hogy eltűnünk innen mindent otthagyva de mindkettőnk szíve ehhez a helyhez húz, hisz annyi minden történt itt, hogy nem lehet csak úgy elmenni.

Épp egy laza ebédet próbáltam összeütni mire Tae hazaér, mivel most elment a munkahelyére aminek természetesen először nem örültem és engedni sem akartam neki de találkoztam a főnökével, aki a szavát adta, hogy figyel rá így hát belementem a dologba. Meg persze amúgy sem csinál semmi megterhelőt.

Leraktam a meleg gőzölgő ételt az ebédlőben lévő asztalunkra és pont ekkor nyílt a bejárati ajtó mire én hatalmas mosollyal az arcomon szaladtam elé, hogy egy üdvözlő csókban részesítsem.

-Mi a baj? -távolodtam el tőle, mikor megéreztem, hogy arcán néhány könnycsepp folyik le.

-S-Semmi fontos! -szipogott. -Nagyon finom illatokat érzek! -húzta mosolyra ajkait és elindult az asztal felé viszont én óvatosan karjára fogtam és magam felé fordítottam.

-Taehyung! -simítottam puha arcára. -Miért sírtál? Bántott valaki?

-Nem Kookie... -sóhajtott fel. -Csak tudod vannak nagyon goromba emberek és ma nem is egy ilyen érdeklődő volt ugye, akik felhívtak és én túlreagáltam az egészet! A terhesség miatt van! Elegem van, hogy mindig csak hisztizek sajnálom! -sírta el magát ismét, én pedig nem szóltam semmit csak szorosan magamhoz öleltem miközben nyugtatóan simogattam hátát.

-Semmi baj Tae baba, ez egy ilyen időszak majd vége lesz! A buta emberekkel meg ne foglalkozz, ők nem tudják olyan boldogan élni az életüket ahogyan mi! Én itt vagyok melletted és nagyon szeretlek! Legyen ennyi elég! Két hónap múlva, pedig már itt lesz velünk a kis picúr! -nyomtam egy puszit a homlokára, majd szemeibe néztem amik hálásan csillogtak.

-Nagyon szeretlek! -karolta át nyakamat kezeivel és egy szerelmes csókban részesített.

-Én is szeretlek életem viszont kihűl az ebéd! -mutattam kuncogva az asztal felé mire büszkén pillantott rám majd mindketten leültünk enni.

Mivel én is találtam rendes állást amit itthonról is végezhetek délután azzal foglaltam el magam, miközben Tae a kedvenc sorozatát nézte. Este pedig csináltam fürdővizet jól felhabosítva, ahogy a szerelmem szereti.

-Gyere fürdeni szépségem! -suttogtam füléhez hajolva mire nevetve állt fel, majd vissza mentünk az előbb említett helységbe

Levetkőzve ültünk mindketten a forró vízbe, én hátra Taehyung pedig elém így kényelmesen hátra tudtunk dőlni mindketten és én hasát kezdtem simogatni miközben ő szemeit lehunyva élvezte érintésemet.
Eszembe jutott a gondolat, hogy mi lesz ha már itt lesz a kicsi, hisz egy baba nagyon nagy felelősség. Taehyung csodálatos anyuka lesz azt már most látom viszont magammal szemben már nem vagyok ilyen magabiztos! Taehyung előtt csak futókalandjaim voltak, ő az első igaz szerelmem és az utolsó is! Sosem kaptam az apámtól szeretet így félek, hogy én is elfogom valahol rontani az egészet és ezt nagyon nem akarom.
Tudom, hogy nem én vagyok az igazi apja a babának de szeretném ha úgy tekintene rám és szeretne.

Taehyung gondolom megérezte aggodalmasságom mert feljebb tornázva magát feküdt a mellkasomra miközben arcomra simított.

-Min gondolkodsz? -kérdezte nyugtató mély hangján, amin elmosolyodtam kezeimet pedig végig vezettem hátán.

-Csak azon, hogy jó apa leszek e! Aggódok, hogy valamit nem jól fogok csinálni vagy ha eljön a szülés ideje akkor tudni fogom e mit kell tenni vagy, hogy veled minden rendben lesz e közben! -néztem mélyen szemeibe, ő pedig felnevetett.

-Jungkook, hogy ne lennél már jó apa, mikor még meg sem született de az életed adnád érte? Megvédtél minket, ami már épp elég ahhoz, hogy tudjam nagyszerű leszel! Imádni fog! -csókolt ajkaimra.

-Köszönöm Tae, hogy értelmet adtál az életemnek!

-Ezt nekem kéne mondanom! Sosem gondoltam volna, hogy valaha ennyire boldog leszek! -nézett fel rám miközben végig simított felsőtestemen. -Na meg persze azt sem, hogy egy ilyen szexi alfa engem akar majd! -vigyorogta.

-Mióta terhes vagy nagyon perverz lettél! -fogtam állára egyik kezemmel.

-Én nem! Én csak tőled tanultam! -emelte fel egyik kezét, amit elkaptam és ajkaimhoz emelve leheltem rá egy apró csókot.

Tudom mi a terve...ingerelni akar de tudja, hogy nem feküdhetünk le már egymással... de majd eljön az én időm, még biztos vissza fogja kapni amiért ilyen szemtelen velem és direkt kínozni próbál...