A főnix legendája

6. fejezet

- Te meg mégis mit csinálsz?

Ez volt Raelynn első kérdése, ha már a botjával nem tudta fejbe vágni ezt a felettébb arrogáns férfit. Tulajdonképpen nem értette, miért őt próbálta meg kirabolni, elvégre lerítt Raelynnről, hogy egy fityingje sincs, hiszen a lova gebe volt, a ruhája - és ez által ő is - poros volt és büdös, és a parázson kívül semmije sem volt, amivel melegíthetné magát.

- Azt hiszem, ezt nevezik úgy, hogy a tolvaj színre lépett.

Raelynn felemelte a kezében tartott botot, és sikertelenül ismét a férfi felé csapott. - Ezt pedig én úgy hívom, a tolvajt jól elverik.

- Egy szép hölgy ilyen trágárul is tud beszélni?

- Egy tolvaj ilyen könnyedén tud cseverészni? - vágott vissza - Mégis mit akarsz itt? A kirablás nálam teljesen felesleges, ételen kívül egy fityingem sincs, a lovat pedig hiába vinnéd, kanca, azért vajmi kevés pénzt kapnál.

- Minden tolvajt ilyen részletes kielemzéssel látsz el?

- Nem, csak a szemteleneket, akik fiatal hölgyektől akarnak lopni.

- Jól van, elismerem, nem volt szép húzás. - oldalra billentette a fejét. - De mit mondhatnék, kedvesem. A tolvajlás a véremben van.

Raelynn kezdte egyre jobban felhúzni magát. Itt cseverészik egy tolvajjal, ráadásul egy szemtelenebb fajtával, és még mindig nem tudta fejbe vágni azzal a vastag bottal a kezében, mert valahányszor megpróbálta, a férfi mindig elkapta. Egyszerűen nem értette egyáltalán, hogy keveredett bele ebbe a szituációba, főleg, higy az apja régebben rengeteg tanáccsal látta el, hogy elkerülje a kirablásokat. Mindig olyan helyen táborozz le, ahol bármikor fel tudsz kapni egy vastag ágat, hogy leüsd a tolvajt. Rendszerint a holmid áttúrásával fognak foglalkozni, megnézik, hogy a lovad milyen nemű, és hogy mennyit kapnának érte. Neked Raelynn azt tanácsolom, kancával menj, ha egyedül kell lovagolnod, mert azt nem viszik el, pénzt mindig olyan helyen tartsd, ahol nem tudnak átkutatni, és soha, ismétlem, soha ne legyen nálad ételnél és váltóruhánál kívül más. Ezt mondta neki az apja mindig, bár eddig ezt a tudását nem kellett használatba vennie, a kolostorokba a tolvajok ritkán törtek be, hogy elorozzanak bármit is. Most azonban ennél a pimasz tolvajnál igencsak jól jöttek az apja szavai, aki vele ellentétben sűrűn alkalmazta a saját praktikáit. Raelynn azért reménykedett benne, hogy valójában sose használja, de ismerte az apját, és a kereskedő életet.

- Tudok szolgálni egy gyorstalpalóval, hogy miért ne akarj kirabolni - emelte fel a vastag ágat megint, mire az idegen tolvaj felnevetett.

- Ne tedd magad nevetségessé. Tele vagyok tőrökkel, és a csinos kis pofid nem nézne ki jól, ha felszabdalnám.

Raelynn felhorkant, de leengedte a botot. Nem azért, mert megijedt volna ettől a nyámnyila férfitől, aki nőket rabol ki, de ha elhiteti vele, hogy ártalmatlan, akkor előbb elmegy, és remélhetőleg semmit nem visz el tőle.

- Máris jobb -porolta le magát, és hátrébb lépett egyet. - Mellesleg az ilyen csinos lánykák, mint te, nem vastag ággal a kezükben szoktak nekem udvarolni - vezette végig a tekintetét Raelynnen.

- Hé! - fogta meg Raelynn az állát, és feljebb emelte az idegen fejét. - A szemem itt van - mutatott a két ujjával a szemére.

- A szemed annyira nem fogott meg, ellenben... - egy picit lejjebb vándorolt a tekintette és megnyalta az ajkait, mire Raelynn az álára csapott, így a férfi fogai összekoccantak. - Au! Ez fájt.

- Ha ezt még egyszer megcsinálod, kiverem a szemed.

- Akkor hajrá. Próbáld meg kiverni a szemem, és meglátjuk meddig jutunk el.