A főnix legendája

15. fejezet

Hinsul sokkal másabb volt, mint Torva. Legalább is ez volt Raelynn első gondolata. A pelani főváros nyitottabbnak tűnt, minden tele volt élettel és örömmel. Nagyon tetszett neki, és úgy tűnt, nem ő az egyetlen, aki így gondolkodik erről. Xavier és Eliana hozzá hasonlóan sokat bámészkodtak, mintha magukba próbálnák szívni az itt terjengő jókedvet. Egy kicsit megértette őket, amiért ezt szerették volna, hiszen a tegnapi balul elsült beszélgetése óta egyikükhöz sem szólt hozzá. Elianát persze szemmel láthatóan nem érdekelte ez, ő csak arra várt, hogy azzal a titokzatos emberrel találkozzon, akit korábban említett neki. Ám Xavier... A férfit azonban egyértelműen zavarta a hidegsége, de Raelynn nem rágta magát emiatt túlságosan. Elege volt belőle, és a számonkérése olaj volt a tűzre.

Raelynn felsóhajtott, és körbenézett, hogy kiverje a fejéből ezeket a gondolatokat. Egy piacszerű helyen voltak, az árusok egymást túlharsogva próbálták értékesíteni a portékájukat, közben pedig kíváncsi, színes, és drága öltözékű polgárok tömege hömpölygött jobbra, balra. Néhol megálltak, és szemlélni kezdték a drágábbnál drágább holmikat, közben pedig bosszankodtak, mintha minden elérhetetlen áron lenne számukra.

- Mi lenne, ha keresnénk egy fogadót, ahol tudnánk aludni éjszaka? – Xavier kérdése kizökkentette két bámészkodó nőtársát, akik azonnal egyetértően bólogatni kezdtek.

- Tudok is egy jó fogadót, a tulaja ismer engem, biztosan elengedi az ár egy részét.

- Az jó lenne, Eliana, mert nagyon fogytán vagyunk a pénznek – rázta meg az oldalán csörgő zacskót, amiben hangra valóban nem lehetett sok.

- Akkor menjünk – indult meg előre a nő, és néhány utcányi gyaloglás után megállt egy látszólag leharcolt kocsma előtt.

- Ez lenne az? – fintorodott el Raelynn.

- Igen. Oh, és ne tévesszen meg a külső. Csak illúzió, hogy a nemkívánatos személyek elkerüljék.

Belépve az épületbe Raelynnt egyből megcsapta a narancstea édes illata. Ahogy körbe nézett egyből beleszeretett a helyiségbe. Az ablakok mozaikjai mozogtak, és színesen szűrték a napfényt, a bent tartózkodók pedig élénk beszélgetéssel és nevetéssel töltötték meg az egészet. Varázslatos volt.

Eliana azonban nem bámészkodott. Mire Xavier és Raelynn feleszméltek, Eliana már egy mosolygós, alacsony, molett nővel beszélgetett, aki a pult mögött állt. Úgy tűnt elég közeli ismerősök lehetnek, mert egy-két percen belül már a szobájukban voltak, ahol három különböző ágy volt. Kettő egyszemélyes, és egy kétszemélyes. Raelynnek nagyon tetszett minden, az egész fogadónak olyan meleg és kedves hangulata volt, hogy ő maga is sokkal jobban érezte magát.

- Ezt már nevezem – rúgta le a csizmáit Xavier és az egyik ágyra ugorva elterült rajta.

- Remélem, tetszik. Gabriella kifejezetten nekünk készítette elő ezt a szobát.

- Kedves tőle – biccentett a tolvaj.

Raelynn leült a másik egyszemélyes ágyra, majd felsóhajtott.

- Tudom, hogy csak most jöttünk, de meddig maradunk itt?

- Hova készülsz, kedvesem? Nem ide akartál jönni?

Raelynn elforgatta a szemét Xavier megjegyzésén.

- Ha tudni szeretnéd, az, hogy idejöjjek a te ötleted volt, nem az enyém.

- De mint kiderült, te vagy a nagy kiválasztott. Fuss Inezaldba, hogy legyőzd a gonoszt.

Ennek az említésére görcsbe rándult a gyomra. Xaviernek semmi köze nem volt ehhez, mégis úgy viselkedett, mintha minden joga meg lett volna hozzá. Raelynn egyszerűen ezt a részét az életének el akarta temetni. Nem akart kiválasztott lenni a legkevésbé sem, nem is tudja véghezvinni ezt. A rengeteg mítosz Főnixről mind azt mondta, hogy nagyhatalmú varázsló volt, neki pedig mágiája sincs. Képtelenség, hogy csak úgy csettintésre legyőzze.