A főnix legendája

32. fejezet

A Miss Haley Különleges Hacukái rettentően érdekes bolt volt. Különböző méretű és színű ruhák lógtak mindenhonnan, a két árus, Miss Haley és Snow, kedvesen körbevezették Raelynnéket. Tulajdonképpen teljes mértékben a rendelkezésükre álltak, mert senki más nem volt a boltban rajtuk kívül. Raelynn Elianával jött el ide, mert érdekelte hely, főleg ahogy az árus ajánlotta nekik. Igazából nem bánta meg. Rettentően szépen volt berendezve. Ízléses fa bútorok, kényelmes, zöld színű székek és próbafülkék fogadták a két lányt. A bolt legérdekesebb része mégis a csillár volt, amin a nap fénye úgy szűrődött át, mintha a vízen sütne át, ezzel is mágikus hangulatot teremtve bent.

Eliana is boldognak tűnt bent. Talán elevennek mondta volna még őt Raelynn, minden ruha, ami csak a kezébe akadt, megtetszett neki. A boszorkány különösen sok csont fehér, vörös, és mélykék estélyit halmozott fel a kezében, Miss Haley alig bírt segíteni neki.

Raelynn tekintette teljesen elveszett a ruhák végtele színforgatagában. A kék, rózsaszín, zöld, sárga és egyéb mókás színű ruhadarabok furcsa varázslattal töltötték meg a helyet és a szívét is. Egyszer csak megakadt a pillantása egy árván lógó naplemente rózsaszín színű ruhán, amely furcsán vonzotta őt.

- Sikerült választani? – Kérdezte egy elegáns mosollyal Snow.

- Annyi szép ruha van, lehetetlen – sóhajtott fel mellette Eliana, majd a kezébe vett egy újabb tengerészkék ruhát. – Raelynn?

- Én azt a naplemente rózsaszínt szeretném felpróbálni – mutatott rá végül az előbb észrevett magányos ruhára.

Snow azonnal érte nyúlt, és egy próbafülkébe terelte, ahol segített neki felvenni a ruhát.

Ahogy Raelynn a tükörbe nézett, elámult az estélyi szépségétől. Felül egy szellősebb kellemes narancsszínű anyag fedte a nyakától a csuklójáig, és erre az anyagra volt rávarrva egy gyönyörű halványrózsaszín fűző, aminek szív alakú dekoltázsa volt, és csodaszép fényes fehér szalag fűzte elől össze. Lefelé a rózsaszín erős naplemente árnyalatba kúszott át, és a szoknya rész csillogott, mint a tenger vízén tündöklő lemenő napfény. Gyönyörű és puha tüll anyaga szép uszályos szoknyát eredményezett.

- Nagyon jól áll, kisasszony – mosolygott rá Snow bátorítóan.

Raelynn is így érezte, azonban a ruha mégsem volt az igazi.

- Köszönöm – viszonozta halványan, majd végigmérte magát még egyszer a tükörben, és sóhajtva intett Snownak, hogy mégsem ez lesz az.

- Hozzak más ruhát? – Kérdezte, miközben ügyes ujjaival percek alatt kioldotta a fűzőt.

- Az jó lenne, igen.

- Tudok is egyet, ami tetszeni fog, kisasszony – lépett el mellőle, amikor kiszabadította a naplemente színű ruha fogságából.

Ezután hosszú óráig különböző fazonú és színű ruhát próbált fel Snow segítségével. Az árus lelkesen segített neki, minden egyes ruhában megdicsérte Raelynnt. A fagyos szürkéskéktől a napsárgáig minden egyes árnyalatból felvett egy ruhadarabot. Igazság szerint, rettentően élvezte a procedúrát, ahogy egyik ruhából a másikba varázsolják őt. Néha még Eliana is benézett hozzá, mindig hatalmas mosollyal az arcán, és teljesen más fazonú ruhában. A boszorkány végül döntött egy A-vonalú levendulalila estélyi mellett, ami kiemelte a fekete haját, és a mágikusan szép arcát.

- Na, és ez esetleg, kisasszony?

Snow kezében egy vörös ruha volt, ami azonnal megfogta a tekintetét. Szatén anyaga volt, A-vonalú szoknyája, és semmilyen csicsás csipke vagy csillám nem díszítette a ruhát. Raelynn izgatottan nézett tükörbe, amikor végre rajta volt az estélyi, azonnal elámult magától. Nem az az igazi piros volt, mint a kiontott vér, inkább rubintvörös volt, és a fehér bőrével tökéletes kontrasztban volt. A ruha szabadon hagyta a hátát, és egy elegáns hasítéka is volt, amitől merészebbnek tűnt.