A főnix legendája

2. fejezet

A halvány hajnali fény Raelynn szemébe sütött. Az oldalára fordult, de az ágya másik oldalán állt valaki. Hunyorogva mérte végig az illetőt, és lassan realizálta, hogy Penelope az. A barátnője folyamatosan lökdöste a vállait, de ebből csak most érzékelt valamit.

- Kelj fel, Rae! – Suttogta idegesen.

- Mi történt?

Penelope a kezét tördelve válaszolt: - Hívat minket Helena főnővér.

Raelynnben megállt az ütő. Kitörölte a szeméből az álmot, és igyekezett ráncba szedni a szapora szívverését. Ötlete sem volt, miért hívathatta őt kora reggel a főnővér, de csak reménykedett benne, hogy nem fontos dolog miatt. Hogy a kora reggeli éhségre egy ilyen hír kell, bosszankodott azért magában, és ismét végigmérte Penelopét. A barátnője arcvonásait a szokott nyugalom helyett félelem torzította el.

- Mégis miért? – Kérdezett vissza néhány pillanattal később, amikor valamelyest nyugodtabb hangszínt tudott kipréselni magából.

- Szerintem a tegnap este miatt. Elvégre más miatt nem nagyon hívathat minket.

- Ebben biztos vagy?

- Igen – bólintott.

Felült az ágyon, és nekilátott összeszedni magát.

Raelynn életében nem készült el ennyire gyorsan. Persze segítségére volt a barátnője is, aki minden tőle telhető módon igyekezett könnyíteni a készülődését. Penelope ügyes keze könnyedén elkészítette a kontyát, illetve amíg ő maga mosakodott, barátnője előszedte az egyenruháját az ágya előtt található ládából.

Ezután együtt indultak meg a főépületbe, ahol a nővér irodája volt. Ahogy a hajnali fényben végigszaladtak a boltíves folyosón, Raelynn azon tanakodott, hogy más körülmények között megcsodálta volna a reggel szépségét. Ám most ezt nem tehette meg, és csak csalódott mosollyal az arcán igyekezett lépést tartani Penelopéval.

Amikor Helena főnővér irodájának ajtaja elé értek, egy pillanatra megtorpantak. Raelynn szinte émelygett, és igyekezett lenyelni a torkában növekvő gombócot. Végül Penelopéra nézett, aki bátorítóan rámosolygott, és végül bekopogott.

- Szabad!

A főnővér irodájában a hajnali levegő tapintható volt. Mindennek papír és tömjén illata volt, amitől Raelynn kénytelen volt elfintorodni.

Maga a helyiség egyszerűen nézett ki. Egy sötét fenyőfa íróasztal állt bent, ami mögött egy hatalmas boltíves üvegablak szórta a reggeli fényt. A por táncolt a napfényben, az íróasztalra helyezett papírlapok szétszórtan hevertek mindenfele. A sötétszínű bútoron három viaszgyertya volt elhelyezve, mind különböző nagyságúak voltak, és úgy tűnt nem rég fújták el őket. Az asztal mellett baloldalon volt egy könyves szekrény is, de leginkább agyonnyűtt kódexek és néhány megtépázott imakönyv volt elhelyezve rajta.

Raelynnt meglepte a rendetlenség, hiszen járt már itt egy párszor, de akkor az iroda mindig rendezett volt.

Lopva rásandított Penelopéra, aki elremegett egy pár imát a Vörös Istennőnek, amitől Raelynn furcsán rosszul érezte magát. Talán csak az aggodalom miatt, gondolta magában, és halkan sóhajtott egyet.

Végül Raelynn barátnőjéről átvezette a tekintetét a főnővér felé. Helena főnővér ugyanis háttal állt nekik, a szokásos fehér öltözékében, és az ablakon bámult kifelé, mintha már ezzel is büntetni szerette volna a két lányt. Elcsigázott lassúsággal fordult meg, és végigmérte őket.