A főnix legendája

25. fejezet

A király mellette lélegzett. Lassan, számítóan. Brielle olyannak találta Robert királyt, mint egy prédájára vadászó párducot. Kivéve, hogy ez az ember, még annál is rosszabb volt. Ő uralkodott egész Inezald felett, és mindent a markában tartott. Hatalommánia tette azzá az emberré, aki ma volt. Minden az övé volt Athiában, és ez hamarosan a fiára száll.

Most is érezte magán a király tekintetét. Nem tudott megszabadulni attól az érzéstől, amit az első pillanattól érzett, valahányszor Robert király hosszabban nézett rá. Brielle ijedten állt a herceg trónja mellett, és a király légzését számolta, miközben rá nézett, egyáltalán nem foglalkozva a bállal, és annak pezsgésével. 1, 2, 3, 4, 5, 6. Mély levegőt vett, majd elfordította a tekintetét róla, és odafordult a fiához.

- Miért vele jöttél egy nemes hölgy helyett?

- Apám... - Michael zavartan elfordult, de indokot nem adott.

- Én csak azt mondom, hogy bárkivel jöhettél volna, és mégis ezzel jöttél – undorral az arcán húzódott el a koronahercegtől.

Brielle azt kívánta, bárcsak elnyelné őt a föld. Nem akart ennyire közel állni a királyhoz, nem akart mások figyelme középpontjában lenni, az Istennő nyílára, hiszen ő csak egy cseléd volt. Hol volt a herceg esze, amikor őt kérte fel párjának? Madame Audrey szavai azonban megakadályozták attól, hogy elmenjen. Habár gyámja nem volt itt jelenleg, ő maga mégis kémkedett a király után, amennyire csak tehette.

- Táncolunk, Brielle kisasszony?

Michael herceg előtte állt, a kezét kinyújtotta felé, és fejet hajtott.

- Örömmel – mosolyodott el halványan, és óvatosan megfogta a felé nyújtott kezet.

A koronaherceg brilliánsan táncolt, és vezette őt, hiszen cselédként nem volt tisztában egyetlen egy udvari tánccal sem. Állandóan a herceg lábára lépett, de mintha Michaelt nem zavarta volna. Próbált egyébként jó pofát vágni a helyzethez, mert legalább nem kellett a király mellett állnia. Végre szabad volt, és mégsem volt az. Pontosan tudta, hogy szemmel tartja őt Robert király, és ez volt a legijesztőbb az egészben.

Emellett azonban élvezte a koronaherceg közelségét. Valahányszor egy újabb forgás, vagy lépést elhibázott a herceg csak nevetett, és óvatosan kisegítette őt, hogy ne essen el, közben semmiségekről mesélt. Brielle elveszett a bál forgatagában, és azt is elfelejtette, mit kellene most valójában csinálnia. Információk Madame Audreynek, ez lenne a dolga. Most mégis inkább elengedte a kötelességet, és igyekezett felvenni Michael tempóját.

- Nagyon hálás vagyok önnek, tényleg – mosolygott rá kedvesen Michael herceg, és megpörgette.

Brielle elmosolyodott, és fejet hajtott óvatosan.

- Ugyan, hercegem. Én érzem magam megtisztelve.

Tovább folytatták a táncolást, és szép lassan Brielle belejött teljesen. Már nem lépett rá a koronaherceg lábára, és borzasztóan élvezte a zene ritmusát. A zene ekkor véget ért, Michael herceg mellett pedig megállt egy gyönyörű szőke hajú udvarhölgy.

- Felkérhetem a következő táncra, hercegem? – Pukedlizett.

Michael egy pillanatra Briellére nézett, ám Brielle engedően bólintott, és a kert felé mutatott. A herceg biccentett, és a nő felé fordult.

- Természetesen – és kézen fogta az ifjú hölgyet.

Brielle tehát megindult a kert felé.

Az erkélyről lépcső vezetett le a kivilágított szökőkutas kertbe. Rózsabokrok, egyenesre vágott sövények, és kaviccsal felszórt utak vezettek kacskaringósan körbe, Brielle azonban leült a bokor melletti kőpadra, ami közvetlenül az erkély alatt helyezkedett el. Nem volt kedve ugyanis egyedül mászkálni, különösen, hogy a cipőben amúgy is fájt a lába.

Csendben élvezte az estét. Igyekezett nem megborzongani, valahányszor arra gondolt, hogy a király valószínűleg gyűlöli őt. Nem kellene, hogy számítson, elvégre Madame Audrey meg fogja védeni, bármit is akarna ellene tenni. Ameddig szeme és füle természetesen a nőnek, elvégre feladattal látták el őt.

És mégis otthagyta a koronaherceget egy idegen udvarhölggyel.

Nem számít, nyugtatta magát Brielle.

Ekkor lépéseket hallott az erkélyről, és azonnal elbújt a bokorban. Nem akart feltűnést kelteni, plusz hátha értékes információk birtokába kerülhet.

Két férfi beszélgetett, viszonylag tompán, Brielle nagyon igyekezett kihallani miről is van szó. Az egyik férfi hirtelen hangosabban kezdett beszélni, és rögtön felismerte a hang tulajdonosát. Robert király. De mégis mit keres idekint, és mégis mikről beszél? Brielle a lélegzetvételét is visszafojtotta.

- A terveim hamarosan életbe lépnek. Már csak egy valami hiányzik ahhoz, hogy végre feltámasszam Főnixet, és akkor végre az enyém lehet minden, amire vágyom.

Brielle kétségbeesetten a szája elé kapta a kezét, és rémülten meredt maga elé. Tehát tényleg ez a terve, hogy feltámassza Főnixet, a leghatalmasabb, és leggonoszabb varázslót, aki ezen a földön élt. Nem is értette, hogy lehetséges ez. Miért akarná Robert király, aki az egész világot a markában tartja, feléleszteni

- Ha jól értem, már a nevét is tudja?

- Nem kell hozzá. Csak egy őszinte áldozat egy csepp vére kell, a gyűrűje, és egy varázsige. Amint megtalálom Főnix gyűrűjét, felélesztem, és ráveszem, hogy segítsen engem a terveim elérésében.

- Világos. Habár nem értem, mi kellhet oly nagyon Önnek, felség, de tudja, hogy maximálisan támogatom Önt.

- Természetesen. Már csak a fiam párjától kell megszabadulnom, és minden úgy lesz, ahogy akarom.

Ezután már csak a távolodó lépéseiket hallotta, Brielle pedig kimászott a bokorból, ami az erkély alatt volt.

Ezt azonnal jelentenie kell.