A főnix legendája

21. fejezet

Valaki kopogott az ajtón.

Raelynn szinte azonnal felült, és magára húzta a takarót. Akárki állt az ajtó túloldalán, engedélyre várt, hogy bejöhessen. Ami azt jelentette, hogy nem Xavier volt az. Hála az istennő végtelen kegyelmének. Kicsit kerülni akarta a férfit, nem igazán tudta, milyen reakcióra számíthat majd tőle, vagy hogy egyáltalán mit tenne. Xavier önfejűsége hiányzott neki most a legkevésbé.

- Raelynn, tudom, hogy felkeltél, úgyhogy bejövök – az ajtó kivágódott, és Eliana csörtetett be.

- Neked is jó reggelt, Eliana – ásította, majd hívatlan vendége felé fordult. - Silas hogy van?

- Jobban, mint számítottam rá. Még lázas, mert egy-két sebe elfertőződött, mielőtt ide értünk volna, de néhány nap, és jobban van. Inkább az a kérdés, Raelynn, te hogy vagy? Amióta itt vagyunk, csak Ingrid látogatott meg, és ő sem enged be senkit csak úgy hozzád.

- Jól vagyok, csak kimerültem. Xavier jól van?

- A szokásos undok vagyok mindenkivel formáját hozza, de azon kívül? Tökéletesen. Aggódik érted.

- Értem?

Eliana biccentett.

- Néha összezavar a viselkedésével – dünnyögte, miközben az orrnyergét masszírozta, majd a boszorkány felé fordult. - De nem ez a látogatásod oka, nem?

- Nem, tényleg nem. Igazából kicsit én is aggódok, Raelynn. A lázadók tudják, hogy ki vagy, és mi a célod, ugyanakkor ők nem a barátaink.

- Igen, ezzel én is tisztában vagyok. Ingrid azt ígérte, később még beszélünk, és azt hiszem, talán az ő szavai segíthetnek legyőzni Főnixet.

- Ez mind szép és jó, de Ingrid nem része a tervnek. Raelynn ez a te küldetésed. Nem hallgathatsz folyamatosan másokra. Az Istennő nyilára, hiszen még bennünk se kellene bíznod.

- Ez most honnan jött?

- Aggódok érted. Bárki befolyásolhatja a küldetésed, és ha most nem győzzük le Főnixet, senki sem fogja már.

Raelynn egy hosszú ideig nem válaszolt, csak a kezeit bámulta. Eliana szavai igazak voltak, nem is kételkedett benne egy percig sem, csakhogy eddig Xavier volt az, aki örökösen mindentől óva intette, iszonyatosan szokatlan volt, hogy a boszorkány igyekezett most ezzel.

- Köszönöm, Eliana. Azt azonban te is tudod, hogy teljesen egyedül el sem kezdtem volna ezt az egészet – odanyúlt, hogy megfogja a boszorkány kezét. – Ki vagy merülve te is. Feküdj le aludni, és ne aggódj egy ideig, kérlek. Meg fogom oldani ezt az egész Főnixes ügyet, még mielőtt bármit tehetne. Nem véletlenül én lettem kiválasztva, nem? Beszélek Ingirddel, és meglátom, hogy használható az információja. Elvégre minden segítség jól jön.

Eliana elmosolyodott, és egy fáradt sóhajt is megengedett magának. A boszorkánynak hála nem halt meg eddig, de ugyanezt mondhatta volna Xavierről is, aki folyton megmentette. Mindkettejük annyit tett érte, az a minimum, hogy megpróbálja viszonozni. Ráadásul volt egy olyan érzése, hogy Ingrid tud majd segíteni neki Főnix legyőzésében.

- Ha pedig felépül Silas, tovább megyünk, mint egy csapat. Ahogy eddig is – magabiztos mosolyt erőltetett magára, hogy meggyőzze Elianát.

- Á, Eliana! Nem is tudtam, hogy meglátogattad Raelynnt – az említettek az ajtó felé fordultak, ahol Ingrid támaszkodott. – Igazából nem érdekel, amíg nem a tolvaj fiú zavar téged.

- Én inkább megyek – nyújtózkodott egy nagyot a boszorkány, majd ki sietett a szobából.

Raelynn hosszasan nézett utána, pedig pontosan tudta, hogy ideje lenne Ingridhez fordulnia. Az igazat megvallva nem akart, mert nem bízott egyáltalán a lázadók vezetőjében. A társasága néha kifejezetten kellemetlen volt, pedig nem sok időt töltött vele együtt.