A főnix legendája

30. fejezet

Antielo gyönyörű hely volt, és ezt Raelynn is szívesen elismerte. Az ország egyébként is a szép kikötőiről, kék vizes öbleiről volt híres, ezért amikor a Samios öböl Kineth nevű városában mászkáltak, Raelynn beleszeretett a helybe egyből. A macskaköves utcákon apró üzletek, piacok, igazi zsibvásár hangulat uralkodott, ami úgy tűnt három társát igencsak meglepte.

- Miért vagytok így meglepve? – fordult Raelynn Eliana felé.

- Ez Antielo legnyugodtabb városa, és most a feje tetejére állt.

Raelynn a válasz hallatán vállat vont, és az egyik árus standja elé lépett. Tele volt különböző színű és méretű vízi kristályokkal, némelyik damilra volt fűzve, némelyik fém láncszemek közé volt illesztve, Raelynn mindet lenyűgözőnek találta. Volt egy azonban ékszer, ami különösen szép volt. A karkötő, amit Raelynn kiszúrt, furcsa tört fehér gyöngyökből és zöld kristályokból állt, amiket láncszemek közé fűztek, olyan volt, mint az óceán egy darabja.

- Mi fogta meg a tekintetét, kisasszony?

Az árus kedvesen mosolygott rá, és kíváncsian fixírozta őt. Az idős nő ősz haja bonyolult fonatba volt fonva, a ruhája egy hosszú kék szoknya volt, és egy fehér blúz. Raelynn kínosan rámosolygott, és óvatosan felemelte a karkötőt.

- Páratlan szeme van, kisasszony. Az ott bizony holdgyöngy és malachit, igazi ritkaságnak számít errefelé.

- Valóban?

- Ó, igen. Maga átutazóban van itt, Kinethben? Ha igen, nagyon remélem, hogy a királyi bál miatt érkezett, csodálatos bált rendeznek ugyanis – ecsetelte lelkesen. – A herceg és a mennyasszonyának eljegyzése miatt rendezik, de persze, biztosan magácska is tisztában van ezzel.

Raelynn kétségbeesetten nézett rá, és a válla felett hátrapillantott, vajon merre lehetnek társai. Meglepve tapasztalta, hogy egyedül hagyták őt az árussal, ezért mosolyt erőltetve visszafordult az idős asszonyhoz, és tovább pásztázta a tekintetével a választékát, amíg a válaszán gondolkodott.

- Nem is tudtam – szólalt meg végül. – A társaimmal tényleg csak átutazóban vagyunk.

- Érdemes akkor egy napot vagy kettőt halasztani az úton, erre a bálra megéri elmenni – mosolygott rá szélesen.

Raelynn elgondolkodva felnézett a nőre, majd rámosolygott.

- Valószínűleg igaza van, lehet, elmegyünk ebbe a bálba. Bár ruhám nincsen hozzá... - még be sem fejezte a mondandóját, az idősnő azonnal a szavába vágott.

- Ha akar ruhát venni, Miss Haley Különleges Hacukái boltba kell bemennie. Ígérje meg, hogy oda fog betérni.

- Mindenképpen oda fogok akkor menni.

Ekkor egy erős kéz átölelte a derekát, és magához vonta Raelynnt.

- Hát itt vagy – súgta a fülébe Xavier.

Raelynnt kirázta a hideg a férfi hangjától.

- Úgy néz ki – mosolygott rá.

Az idős asszony kedvesen rájuk mosolygott, mintha azt üzenné, milyen aranyos pár. Ha tudná az igazságot. Raelynn azért viszonozta a mosolyt, és visszatette a karkötőt a helyére, ami a kezében volt addig.

- Nos, kisasszony, örültem a szerencsének. Vigyázzon rá, jó szeme van! – Biccentett a karkötő felé, majd intett búcsúzóul.

Raelynn és Xavier együtt siettek el a pulttól. Habár már valamelyest hozzászokott Xavier közelségéhez, Raelynnt azért zavarta, hogy ennyire közel sétálnak egymáshoz. Talán csak a férfiből áradó hő, vagy hogy a válluk néhány lépésnél egymáshoz súrlódott, nem is tudta megmondani, mindenesetre, igyekezett távolabb lépni Xaviertől.