Az álmaidban (Loki ff)

41.

- Vigyázz rájuk rendesen, oké? - kértem Thort, aki már indulásra készen állt a Bifröszt kapujában.

- Az életemnél is jobban. - tett ígéretet majd útnak indult. Reggel korán felkeltem így úgy döntöttem elkísérem. Loki aludt még, de hátra hagytam egy üzenetet, hogy ne aggódjon túlságosan. Még mindig nehezen tudom elhinni, hogy a tegnap történtek valóságosak voltak. Egyszerűen bevallottam ilyen körülmények között. Mi üthetett belém? Utána Lokival átbeszéltük az éjszakát a valóságban és az álmaiban is, de még mindig álomszerű ez az egész.

- Most már minden rendben? - kérdezte Heimdal.

- Nem mondanám, hogy minden, de a lényeg rendben van.

- Örömmel hallom.

- Heimdal én úgy megnehezítettem a saját életem. - nevettem fel.

- Egy kissé.

- Mindig kisérteni fog, hogyha aznap meghallgattalak volna hol lennék most.

- Ennek így kellett lennie. Ha te itt maradsz Rose sorsa máshogy alakul, nem a jó irányba. - Heimdalt hallva a bűntudatom némileg enyhült, de bárcsak fájdalmak nélkül megtehettem volna mindkettőt. - Menned kell már vár rád. - boldogan indultam volna el, de Heimdal még utánam szólt. - Thyra, ha nem mentél volna el, Loki még azokban a napokban megkért volna. - a sokktól pillanatra lefagytam. - Tudom nehéz ezt hallanod, de tudnod kell. - hallatszott a hangjából, hogy sokat tanakodott elmondja e. - Sigyn azért döntött úgy, hogy aznap hazudik mert tudta mire készül Loki. Véletlenül tudomást szerzett Loki szándékairól és álnokul sakkban tartotta őt is évekig. Mikor elmentél Sigyn azt állította Lokinak, hogy te királyné szeretnél lenni. Azért mentél el mert nem akarod elfogadni a jegyeséget. Sajnálom, hogy így rád zúdítom, de ahogy látom Loki nem akarja elárulni, nem akar több fájdalmat okozni. Meg kell állítanotok azt a nőt mielőtt nagyobb bajt okoz. - a fejemben kavarogtak az információk a szomorúság helyet a méreg fogott el. Sigyn puszta heccből képes volt tönkre tenni az életem és nem akart leállni a játékkal.

- Ne aggódj Heimdal, Sigyn megfizet mindenért.

Visszafelé tartva a palotába Sverre hátán észrevettem néhány száll virágot az út szélén. Gyönyörű kékszínűek voltak, muszáj volt megállnom és szednem belőle. Közben átgondoltam néhány dolgot. Eddig csak arra koncentráltam, hogy ne bukjak le és véghez vigyük a béketárgyalást, de ez innentől megváltozik. Meg kell állítanunk Sigyn zsarnokságát. Lokinak igaza van mégis kinek hiszi magát az a nő, hogy Odint is irányítani akarja. Ki kell valahogy derítenünk mi történt abban az időben míg Loki nála volt. De egyelőre nem stresszelem le Lokit ezzel, csak még néhány napig élvezzük ki, hogy újra egymásra találtunk. Amint leszedtem a virágokat siettem is hozzá. Egy őrnek átadtam Sverret, hogy vigye az istállóba és már szaladtam is a folyosókon át a szobája fel. Út közben az egyik folyosón megláttam ahogy valakivel beszélget. Nem törődtem vele ki lehet az csak Loki karjaiba szaladtam. Meglepetten de vidáman karolt át és egy csókot adott a homlokomra.

- Nézd hát nem szépek?

- Gyönyörűek akár csak te. - fintorogva néztem fel rá, várva szarkasztikus pillantásait mivel jelenleg Jessica alakjában voltam, de csak szerelmes tekintetével találtam szembe magam.

- Beverted a fejed? - kérdeztem végül mire meghallottam a beszélgető partnere szívből jövő nevetését. Oda pillantva Fandrallal találtam szembe magamat. Kicsit elpirultam, a viselkedésemre visszagondolva. - Ne haragudj Fandral teljesen figyelmen kívül hagytalak.

- Semmi gond és egyetértek veled Loki ma elég szokatlanul viselkedik. Mintha tényleg beverte volna a fejét. - nevetett tovább.

- Egyszer is vicces volt köszönjük Fandral.