𝐉𝐮𝐬𝐭 𝐊𝐢𝐥𝐥 𝐌𝐞.... 𝐏𝐥𝐞𝐚𝐬𝐞 (Bakugo x OC)

♡42.rész♡

Egy fehér hajú lány tombolt az utcákon. A város fele romokban hevert. Senki sem tudta ki az. Vagy miért tombol.

Testét börító fekete billogja eltűnt, szemei pedig vörösen izzottak, közepükön egy fehér szívvel. Hogy mi történt? Elveszítette teljes uralmát maga és az ereje felett. És miért? Ezt csak All For One tudta. De All for One nem volt hajlandó elárulni semmit, se a rendőröknek, se pedig a hősöknek.

A város másik része, evakuálás alatt állt, amit a hősök és a rendőrök is igyekeztek felgyorsítani. Fogalmuk sem volt róla, hogy mi az oka amiért a lány így megőrült. Senki sem tudta. Aki viszont igen, egy szót sem szólva, nyugodtan várta, hogy mi lesz.

Hawks és a hősök épp végeztek az evakuálás nagyrészével, és az embereket a menedékre vitték, mikor a monitoron Dabi és Toga jelent meg, akik oda mentek a lányhoz, aki épp izzó szemeit rájuk szegezte.

-Oi. Lenyugodhatnál. Senkinek sem érdeke, hogy lerombold a várost.

-Dabi, ne most szidd le..-ölelte meg a lányt Toga.

-Ejnye..-tette szívére a kezét a vörös szemű-Ez fájt...

-Gomen, de ez az igazság.-fogta meg a lány csuklóját Dabi, majd elvonszolta onnan, mielőtt több kárt okozott volna.

Végül egy tisztáson kötöttek ki, ahol neki is kezdtek a szentbeszédnek.

-Azt hiszed ilyen egyszerű?-nevette el magát a fehér hajú-Ha tudnám, már rég leállítanám magam!

Dabi csak sóhajtott egyet. Tudta, hogy csak egyszer esett meg, hogy a lány ennyire elvesztette volna a kontrollt maga és az ereje felett, de ezúttal fogalma sem volt róla, hogy mi miatt történt.

-Elmondod?

-Mondja a halál!-csattant fel a vörös szemű-Tudod, kinek van kedve csevegni...

Dabi az elsétáló lányra nézett, majd sóhajtott egyet. Tudta, hogy nem kell magára vennie a lány szavait, hisz nem ura önmagának, és a lányon lévő piros felsőt is felismerte. Biztos volt benne, hogy olyasmi történt, amin ő nem tud segíteni. De volt egy ötlete, hogy ki tudna.

Eközben Fuyumi aggódva szaladt oda Shotóhoz a Natsuoval.

-Istenem, Shoto. Jól vagy?

-Igen.. de ő nem..-mutatott a felemás egy lányra.-Én megúsztam.

-Mi történt vele?

-Szerintem ő a célpontja..

-Mi? Mi történt..?

-Nos.. ne engem kérdezz. Nem tudok sokat.

-Ha... közbe szólhatok..-ment oda hozzájuk Izuku-Az úgy történt, hogy minden élő és mozgó fiúra rámászott az a lány.... és..

Fuyumi szemei elkerekedtek, majd szája elé kapta kezeit ahogy ismét a monitorra nézett, ahol apjuk harcolt a fehér hajú lánnyal. A vörös szemű úgy játszadozott a hőssel akár egy játék babával.

Viszont a hős is tisztában volt azzal, hogy a lány nincs magánál teljesen. Ezért nem is harcolt teljes erejéből, mikor Hawks is oda ért a helyszínre, hogy segítsen.

-Nem tudsz magad boldogulni? Szánalmas.... mindig az voltál. Mióta először láttam a képed, tudom, hogy egy szánalmas semmirekellő vagy..

-Oi. Ne öld meg!-ment oda ismét Dabi, hisz ő maga akarta megölni a férfit és nem akarta hagyni, hogy a lány megelőzze és keresztbe húzza a terveit.

-Igaz is... te akarod megölni.. mi lenne ha megtennéd?

A fekete hajú viazont nem válaszolt, hisz nem akarta, hogy bármi módon a lány irányítása alá kerüljön.

Pár perc múlva viszont a szőke hajú fiú lépett oda a lányhoz, aki egyre idegesebb lett a fiú jelenlététől.

-Mit akarsz?!

-Had magyarázzam meg...

-Megmagyarázni? Megmagyarázni?! Nincs mit magyarázgatnod! Láttam amit láttam! Nem kérek a kifogásaidból!! Csaló!

-Had mondjam el mi történt..-fogta le a lányt a fiú.

-Nem! Nem akarom hallani! Nem érdekelnek a hazugságaid.

-Kérlek... nem én akartam..

A lány könnyes szemekkel figyelte a fiút, aki elmesélte neki, hogy a barna hajú lány lekapta, és csak ezt látta, nem azt, mikor leszidta érte, vagy mikor azt mondta neki, hogy hagyja békén, majd a lány ajkaira tapadt.

A lány vörös szemei vissza váltottak eredeti színére, hófehér haja pedig visszanyerte tűzpiros színét. A lány elgyengülve remegett meg ahogy könnyei patakokban folytak.

Katsuki szorosan magához vonta a szipogó lányt, aki maradék erejével a fiúba kapaszkodva adta ki magábol a sírhatnékját. A szőke pedig nem szándékozta elengedni a lányt, ismét.

Visszaemlékezés

A vörös hajú lány Kirishimával beszélgetve haladt a folyosón, maguk mögött Izukuval és Urarakával, majd mikor befordultak volna a sarkon, a termükhöz, a lány a sokktól lefagyott.

Szerelmét egy barna hajú lámy csókolta meg. A vörös hajú pedig egy pillanatot sem várva megfordult majd elment onnan. Még hallott valamit amit Katsuki mondott, de nem értette és nem is akarta érteni abban a pillanatban. Csak minnél messzebbre akart kerülni onnan.

A lány a kolis szobájának zárt ajtaja mögött, a teljes sötétben szipogott. Rég volt hogy egyedül volt a saját szobájában, hisz egész addig egyszer sem tudott egyedül elaludni. Mindig átment a szőkéhez, így már szinte Katsuki szobája az övé is volt.

A lány hamar lüktetést érzett belülről. Gondolataiba ismét az a kép szökött, mikor a barna hajú lány, Katsuki ajkaira tapadt. Az érzés egyre jobban elhatalmasodott a lányon. Élénk piros haja kifehéredett, akár a hó, szemei pedig pirosak lettek, középen egy fehér szívvel.

Magán hordta a Fuyumitól kapott piros, kötött felsőt, ami jó melegen tartotta őt. A lány abba hagyta a szipogást, ahogy könnyei is elapadtak. Szomorúságát, fájdalmát és csalódottságát felváltotta a düh és a harag.... az ölni akarás.

Visszaemlékezés vége

-Gomen...-ölelte szorosabban a vörös hajút Katsuki. Nagyon rosszul esett neki, hogy a lány ennyire kételyek közé esett, de biztos volt benne, hogy ő maga sem tudná mit reagált volna egy hasonló helyzetben, ha épp fordítva történt volna.

5 ⭐ és jön a 43.rész

Addig is....

PLUS ULTRA❣️❣️❣️