𝐉𝐮𝐬𝐭 𝐊𝐢𝐥𝐥 𝐌𝐞.... 𝐏𝐥𝐞𝐚𝐬𝐞 (Bakugo x OC)

⚜70.rész⚜

Liliom gondolkozva emlékezett vissza apja szavaira.

-Aiko nem fog tudni segíteni rajtad. Sem Hawks. Sem pedig a hősöcskék. Csak én! Én adtam neked a saját képességével egy változatát.

-To-san..... honnan tudsz róluk?

-Az az én titkom kicsi lányom. Viszont jól figyelj.. ha még akarsz szabadulni a mellékhatásaitól, hagynod kell hogy a szárnyaim alá vegyelek. Vagy hogy elvegyem az erődet. Nincs más megoldás. Ha jól tudom az orvosságod is folyóban van.. ami elnyomja a kezelhetetlen erőd azon részét amit te magad sem tudsz irányítani.. és amiről még te sem tudsz.

A vörös hajú lány sóhajtott egyet. Nem érti anyja miért nem beszélt neki arról, hogy lehet olyan ereje amiről nem tud. Ő azt hitte, hogy ha nem szedi az orvosságokat, nem tud majd bánni az erejével. Erre apja azt mondta, hogy van benne olyan erő is, amiről nem tud. És az apja honnan ismeri Keigót? A lány a mobiljára nézett, majd felhívta a szárnyas hőst.

-Haló?-szólt bele a telefonba Keigo, aki éppen az égen járőrözött.

-Keigo.... volna néhány kérdésem...

-Nem én ettem meg a nuggetseidet!!

-Mi?!?

-Semmi! Felejtsd el. Nem szóltam..-mentette a helyzetet a hős.

-Ebből már nem ásod ki magad!-szólalt meg a lány.

-Li--ekkor Keigo az elé kerülő vörös hajúra nézett, akit reflex szerűen eljapott, mielőtt zuhanni kezdett volna.-Mi a fenét művelsz? Így rám hozni a frászt...

-Tudtam hogy elkapsz. Amúgy is ha nem tetted volna ha nagyon akarok tudok repülni. De vissza térve a lényegre.. honnan ismeritek egymást az apámmal...?

Hawks meglepődött. Sóhajtva emelte a lányra íriszeit. Nem hitte hogy ilyen hamar el kell mondania neki, hogy már gyerekkorukban is jól ismerték egymást. Csak a lány felejtette el.

-Tudod, kölyök.. mikor még kicsi voltál, sokat vigyáztam rád. Bár erre te nem emlékszel. Ez volt az oka annak, hogy anyád engem választott elsőként arra hogy figyeljek rád.. nem csak mert a második hős vagyok. Apáddal gyakran találkoztam ez miatt, mikor még kicsik voltunk. Szóval innen ismerem őt, kicsi fióka.

A vörös hajú sóhajtott egyet, majd a hős vállára hajtotta a fejét. Nem értette miért nem emlékezik arra, hogy Keigo vigyázott rá.. hisz Katsukira, Touyára és a többiekre tisztán emlékszik. Keigo leszállt egy épület tetejére, majd a gondolataiba merült lányra nézett. Tudta hogy most magában próbálja megoldani a dolgokat.

-Hé.... ne egyed magad. Nem a te hibád. A bogyóid elnyomnak néhány emléket.

-Eh... de emlékezni akarok!

-De nem hagyhatod abba a bogyók szedését!

-Keiiigoooooo!

-Nem.

-Hmp.-fonta össze kezeit a vörös hajú lány duzzogva.

Keigo elmosolyodva figyelte a duzzogó vörös hajút, majd körbe pillantott. Látta az őket figyelő tömeget, néhányan sugdolóztak is.

-Keigo...

-Hm?-nézett a lányra a hős.

-Éhes vagyok.... és elloptad a nuggetseimet!!

-Nem igaz! Meg tudom magyarázni..

-Na? Hallgatlak.

-Eskü a számba mászott!

A vörös hajú, homlokára csapott majd elmosolyodott, végül pedig halk kuncogásba kezdett.

-Bakaeigo.-mosolygott a lány.-Remélem tudod hogy most te veszel nekem kaját.

-Eeh? Ne csináld. Akkor kifosztasz a kaja pénzemböl.

-A te szádba mászott a félre tett kajám, nem az enyémbe. Szóval most a kaja pénzed hozzám mászik hogy kaja csússzon a pocimba.

-Ahj nekem.....-sóhajtott a hős.-Jó..-tárta szét szárnyait Keigo.-Kapaszkodj.

A lány bele kapaszkodott a hősbe, aki pillanatok múlva felrepült, majd szárnyait hevesen csapkodta, így a vörös hajú becsukta szemeit, mivel a hős túl gyorsan repült, így a levegő és a szél miatt be kellett csuknia a szemeit.

-Landoluuunk.-mondta Hawks ahogy elkezdett ereszkedni, majd lassan landoltak is.

A lány kinyitotta a szemeit, majd elmosolyodott. Az egyik kedvenc kajáldája előtt landoltak. Keigo mosolyogva letette a lányt, majd bementek. Megrendelték az ételt és az italt elvitelre, majd már mentek is ahogy végre elkapták és Keigo fizetett is.

A vörös hajú lány mosolyogva ette a sűrű, sonkás ráment, maga mellett az jégkását lebegtetve. Keigo is hasonlóan tett a takoyakival és a jeges kávéjával.

Keigo gondolatai a feladata felé terelődött. Be kell épülnie a ligához... és ezzel együtt hősködnie is kell. Meg még a lányra is vigyáznia kell. Keigo szemei a Kirishimával beszélgető Bakugón akadt meg. Ismét a lányra nézett, majd megszólalt.

-Oi, fiókám. Az ott nem a pasid?-mutatott a fiú felé Keigo.

A vörös hajú, Katsukira pillantott, majd elmosolyodva bólintott egyet, majd Keigo kezébe nyomta az ételt és az italt, és Bakugóhoz szaladva a szőkeség nyakába ugrott, aki egy pillanatra meglepődött, majd ahogy a lányra nézett, elmosolyodott, viszonozva az ölelést.

-Hát te?-kérdezte Katsuki.

-Keigóval meghivattattam magam kajára amiért felzabálta a félre rakott nuggetsemet..

Katsuki elmosolyodott majd egy puszit nyomott a lány ajkair, majd egy újabbat és egy újabbat. Végül csókba vonta a lányt aki mosolyogva viszonozta a fiú csókját. Bakugo szorosan magához vonta a lányt aki átölelte a szőke süni nyakát. Végül a fiú vált el, kissé nehézkesen a lány ajkaitól és megszólalt.

-Beszéltem a fura hajúval...

-Hm? Mármint? Mire gondolsz, miről beszéltetek?-kérdezte a lány, nem értve mire céloz a fiú.

-Nos... arról amiről hat szem között beszélgettünk.. vagyis inkább amit mondtál nekünk...

-Oh..-nyelt egyet a lány, nem tudta mire gondoljon, hisz legutóbb Bakugót eléggé felrázta az erről való beszélgetés, így nem tudott nem a legrosszabbra gondolni. Mi van ha ezzel teljesen tönkre tette a köztük lévő bizalmat?-És.... mire jutottatok?

-Nos...

5 vote és jön a folytatás!!!