𝐉𝐮𝐬𝐭 𝐊𝐢𝐥𝐥 𝐌𝐞.... 𝐏𝐥𝐞𝐚𝐬𝐞 (Bakugo x OC)

🎃1.rész🎃

Halloween. Egy ünnep, ahol a gyerekek beöltözhetnek, és cukorkákat szerezhetnek, házról házra sétálva.

Mitsuki, Masaru, Aiko és Kou, a gyermekeik jelmezét igazgatták meg. A vérfarkas és az ördög jelmezbe bújt gyerekek izgatottan figyelték szüleiket.

-Ka-san...-szólalt meg a lány.

-Hm?

Kuncogva mutatott Katsuki felé, akire anyja rárakta a "pórázt" ami ráakadt egy a padlóhoz rögzített kellék kézhez. A szőke idegesen próbált szabadulni.

-Oi!! Kölyök, higgadj le, csak jobban bele gabalyodasz!!-csattant fel Mitsuki.

-Kicsim... mi lenne, ha segítenél neki?

A lány aprót bólintott anyja szavaira, majd az ideges fiúhoz ment és a pórázra tette a kezét, majd lehunyta szemeit. A póráz markolata megnövekedett, majd lebegni kezdett. Amint a lány deaktiválta erejét, a póráz a földre pottyant.

-Jobb?

-Tch! Megoldottam volna!

-Tudom. De nem gyengeség, ha segítséget kérsz.

-Most gyengének nevezel?

-Dehogy..

-Haah?

A lány csak elmosolyodott, majd megölelte a fiút, aki a lendülettől kicsit hátra esett. A lány kuncogni kezdett, ami miatt a fiú morcosan húzgálta meg a lány arcát.

-Ne nevess, idióta!!

-Katsuki... ne hívd idiótának...-szólalt meg Masaru.

-Haa? Ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak, öreg ember!

A lány csak kuncogott a mérges fiún, majd megfogva a póráz markolatát, az anxukákhoz húzta a fiút. A kislány elvette anyjától a halloweeni zsákocskát, majd a sütőtök vödörke fülét a fiú szájába akasztva elindult járni a házakat, maga után ráncigálva a puffogó fiút.

A lány becsöngetett az egyik házba, egy fiatal nő nyitott ajtót, majd a gyerekekre nézett.

-Egy kis ördög és egy kis farkas..-kuncogott a nő, majd adott egy-egy cukorkát a gyerekeknek.

-ADD IDE AZ ÖSSZES CUKORKÁDAT NYANYA!!-csattant fel a fiú, de a lány már indult is a következő házhoz.

A lány ismét becsöngetett, egy idős férfi nyitotta ki az ajtót, a lány kicsit meghátrált, ami miatt a fiú morgott egy sort, majd átölelve a lányt, a férfire nézett, aki adott is nekik csokit, majd becsukta az ajtót.

A lány elmosolyodva nézett a fiúra, majd jobban az ölelésbe bújt.

-Ne legyél már ilyen nyuszi...

-De....

-Semmi de!!

-Gome...

A fiú sóhajtva fogta meg a lány kezét, majd indult tovább.

A lány elmosolyodva nézett a fiúra, majd felvéve a szőke hajú tempóját, a fiú mellett haladt tovább. Mikor vissza értek a szüleikhez, a zsák és a vödör is tele volt édességekkel.

-Nahát...-szólalt meg Kou.-Milyen ügyes volt a kis szörnyecském..-emelte fel lányát a férfi.

A nő elmosolyodva figyelte férjét és kislányát.

-Drágám... elmegyek igazítani az ördög szemecskéken. Nemsokára jövünk..-indult el kislányával a férfi, a fürdőszoba felé.

-Rendben.

A kislányt a lehajtott, wc tető tetejére tette az apuka, majd pulcsija alól elő szedte a tűt. A kislány nyelt egyet, majd össze húzta a szemeit. A tű másodpercek múlva a kislány erébe lett szúrva, majd elkezdte bele adagolni a folyadékot.

Liliom összehúzott szemeinek sarkából könnycseppek szöktek ki, megjelentek macska fülei is, amik rögtön lecsapódtak a fájdalomtól.

-Oto-san.... fáj..-szólalt meg remegő hangon.

-Ssh..-simogatta meg kislánya arcát a férfi.

A lány csak nyelt egyet, nem moccanva meg. A tűből hamarosan kifogyott az összes anyag, majd kikerült a lány kezéből, a férfi pedig eltűntette a nyomokat.

-Nos... most megigazítok mindent.-vette elő felesége smink készletét, majd kijavította az ördög sminket.

Fél ór múlva vissza mentek a többiekhez, majd megszólalt a csengő.

-Nyitom..-kelt fel a kislány, majd kinyitotta az ajtót.-Inko-san? Izu-kun?

-Szia, Li-chan.-mosolyodott el Inko.

A lány a szellemnek öltözött fiúra nézett, majd megfogva a kezét, berángatta Katsukihoz és leültek.

A három gyerek jól elvolt, de mint minden jónak, ennek is vége szakadt, mikor a két fiúnak muszály volt haza mennie.

Másnap a lányt Touya kísérte az oviba. A kislány kezét szorosan fogta a fiú, nehogy a nagy szökdécselés közben kiugorjon valami elé.

-Nyugodj már le... hogy lehet ilyenkor ennyi energiád?-nevette el magát a fiú, majd felvette a kislányt, aki boldogan kapaszkodott a fiúba.

-Nem tudom, To-nii.-mosolygott a lány, majd vörös pulcsijának csukjaját a fejére húzta.

-HÉ!! Ne merj elbújni!

-Bleeh..-nyújtotta nyelvét a fiúra, aki csak elmosolyodott, majd a kapu előtt lerakta a lányt.-Nos.... viselkedj.

A lány elmosolyodva ölelte meg a fiút, majd beszaladt, rögtön meg is ölelte volna a szőkét, de az nem hagyta.

-Hm?

-Nem szeretem ha ölelgetnek.

-Oh.... hát rendben.-fordult Izuku felé, majd megölelte a kis brokkolit.-Ohayoo Izu-kun.

-O-Ohayo, Li-chan.

A lány mosolyogva kezdett beszélgetni a fiúval, aki motyogva válaszolt neki.

A nap végén a kislány boldogan szaladt haza, majd megtorpant, mikor nem érezte anyja jelenlétét. Csendben bement a házba, ahol apja már a szobában várta a lányt.

A férfi épp az inyekciót adta be a kicsinek, mikor az anyuka bement a szobába.

-Egyszer.... egyszer érek haza előbb.. és azt kell látnom, hogy a férjem, a lányomnak ad be, isten se tudja mit?

-Drágám...

A tű a földre esett, majd a nő felkapta lányát és eltűnt vele onnan. Kou idegesen csapott a falba.

-Mindegy is...-higgadt le rögtön.-Már elég erőt kapott...-vigyorodott el.-És úgyis látni fogom még.... Aiko drágám..

Napok múlva Katsuki a Yaga házhoz ment, majd becsöngetett. Nem értette miért nem jön ki semmi, így a szomszéd asszonyhoz nézett.

-Oi... néni! Nem tudja mikor jönnek haza?

-Sajnálom, de nem tudom.... elköltöztek.

A szőke kisfiú ismét a házra nézett.-Hazudtam..... szeretem az ölelést..-lábadtak könnybe a szemei, majd le is törölte azokat.

Plus Ultra!!