Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

1.rész

Park Jimin, mint minden este, így ezúttal is most indul haza a munkájából. A szőke fiú csupán csak tizenhat éves. Anyját egy borzalmas balesetben elveszítette, melytől legbelül-ha nem is mutatja ki-marja a fájdalom. Ez történt pontosan egy évvel ezelőtt. Anyja halála után apjával élt együtt, ki minden éjszaka az utca végén lévő kocsmába ment fájdalmát enyhíteni. Jimin, miután egy nap véglegesen eldöntötte, hogy színt vall nemi identitásáról, az apa könyörtelenül megverte és küldte el a háztól, mondván, hogy ő nem tűri meg az olyan förmedvényeket, mint ő. Emiatt kellett Jiminnek munkába állnia a középiskolai tanulmányai mellett. Az egyik legjobb barátja végül befogadta magához, ezért Jimin minden áron ki szeretné fizetni, amit elhasznál a fiúnál, persze erről barátja hallani sem akar. Mind ezek ellenére a fiú meg van elégedve az életével, ugyanis kiemelkedő tanulmányi eredményei révén sikerült bejutnia Dél-Korea egyik legrangosabb egyetemére, így egy fokkal közelebb érve a felnőttéváláshoz.

Szép, mégis hűvös tavaszi éjszaka van, mikor Jimin fáradtan, nagyokat ásítva sétál barátja házához, ki az egyik közeli apartmanban száll meg. Legszívesebben rögvest az ágyba bújna és reggelig fel sem kelne. Ez a pénteki nap is nagyon fárasztó volt számára, nem csak a vizsgák végett, hanem a mogorva, semmivel nem megelégedő vendégek miatt is, ugyanis, még nem említettem, de a fiú egy étteremben dolgozik pincérként. Valósággal rühelli a munkát, de kénytelen dolgoznia, hogy el tudja tartani magát.

-Jó estét! Tudna nekem segíteni?-lép a szőke fiú elé egy, nála ránézésre pár évvel idősebb, fekete hajú, szemű, feketébe öltözött ember. Jiminnek a fiú láttán felcsillantak barna íriszei. Még soha életében nem látott ennyire helyes fiút.

-I-Igen...-dadogta válasz gyanánt. Nem értette, hogy miért lett ennyire zavarban, ezért, -hogy ne lássa a lámpák gyér fényében kipirult, rózsaszín árnyalatú arcát-leszegezte a földre fejét.

-Meg tudná mutatni nekem, hogy hol találom a Yeosu hotelt? Kissé eltévedtem-nevet fel, mialatt hosszú ujjaival tarkóját vakargatja a feketébe burkolózott idegen.

-P-Persze, én is arra felé lakom, így épp útba esik-indul meg Jimin frusztráltan. Hasa hirtelen görcsbe rándul és apró kezei izzadni kezdenek. Akármennyire is jól néz ki ez az ember gyanakvóan pásztázza, rosszat érez vele kapcsolatban. Ránt egyet vállán, majd annyiban hagyta a gondolatmenetet és inkább pihe-puha ágyán jártatta eszét.

-Mennyi idős vagy, hogy ilyen későn itt sétálgatsz?-kérdezi a fekete hajkorona tulajdonosa az alacsonyabb felé sandítva.

-Tizenhat. Ön? Maga mennyi idős?

-Húsz, tegezz nyugodtan-Jimin bólintott, holott még a nevét sem tudta.-Nem félsz, hogy éjjelek éjjelén a korom sötétben kell egyedül hazamenned?-kérdése hallatán Jimin fejébe visszamászott a bugyuta gondolata a fiúról. Érzi, hogy ereiben egy pillanat lefolyása alatt megdermed a vér.

-Már megszoktam, hogy ilyenkor megyek haza. Nézd, ott van a hotel!-emeli kezét az említett épület felé, amit a fiú elkap és hevesen berángatja az egyik lámpákkal kivilágítatlan utcába. Jimin a férfi váratlan cselekedete miatt lezuhan a hideg aszfaltra. Halálfélelemmel emeli rá szemeit a fiúra, ki egy kendővel közeledik felé.-Ne! Kérem, ne bántson!-szöknek könnyek szemébe, melyeket az idegen töröl le.

-Shhhh, Jimin, még a végén meghallanak!

-Ho-Honnan tudja a nevemet?-zokogja, de választ ugyan nem kap. A kendőt dús, rózsaszín ajkaira szorítja. Jimin körül kezd minden egyre jobban halványodni és összefolyni, miközben levegőért kapkodva vergődik karjaiban. A fekete hajú egy hatalmas ütést mér Jimin tarkójára, mitől a fiú az idősebb karjaiban köt ki eszméletlenül.