Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

43.rész

A hófehér hópelyhek bab méretű pelyhekben hullanak le a szürke, sötét ég felől Jungkook fekete autójának tiszta szélvédőjére. Jimin picit fáradtan, pirosló arcát a jéghideg üvegnek döntve kémleli a hóesést olykor-olykor beleszédülve a pelyhek hullásába. Mindenki csendes. Kíváncsiak arra, hogy Jungkook hova is viszi őket Szenteste a fagyban. Egyedül Namjoont nem furdalja a kíváncsiság, ezért a többiekkel ellentétben ő az autónak hátsó üléséről enyhe mosollyal hallgatja az alkalomhoz illő, néha pörgősebb, néha lágyabb ünnepi zenéket. Többször a Jungkook melletti ülésen elhelyezkedő barna hajú, ő véleménye szerint aranyos fiúra pillant, ki idegesen ropogtatja hosszú, vékony ujjait. Fejét lágyan dönti jobbra-balra a zene ritmusával megegyezően. Cuki, gondolja Namjoon vigyorogva.

A Jimin mellett terpeszkedő is csendben élvezi a zenét, viszont ő nem az előtte ülőre, vagy ülőkre néz, sokkal inkább a mellette lévő, festett barna hajú, várandós apukára. Kezét összekulcsolja sajátjával az ölében, de egyre csak közelebb és közelebb viszi az öklöt Jimin még nadrágon keresztül is vékony combjához. Az eget tanulmányozó fiú ebből nem észlel semmit. Egyedül a volán mögött ülő, aki bármelyik másodpercben leparkolna az út szélére és addig püfölné a szemüveges balekot, amíg az önálló mozgásra nem lenne képes. De nem teszi meg sokatok balszerencséjére, mivel akkor nem tudná élete szerelmének átadnia az egész életre szóló ajándékát.

Az autó hátsó üléseinek másik végében Yoongi Hoseok széles, vékony vállára hajtja a fejét és a fekete hajú nyirkos tenyerének belsejét simogatja puha hüvelykujjával. Már több, mint négy éve együtt vannak. Két évvel ezelőtt költöztek össze és van egy közös kiskutyusuk, fajtája szerint Shih Tzu. Egy nagyon pörgős kis kedvenc, szinte úgy nevelik, mintha a közös gyermekük lenne. Sokáig viaskodtak, mikor megvették, hogy mi legyen a jószág neve. Végül-sok veszekedés árán-Mickey lett a neve a kutyusnak. Yoongi fogorvosnak, Hoseok pedig egy könyvtárban dolgozik könyvelőként. Mindketten sikerült elérniük az a munkát, melyet már kisgyermek koruk óta szerettek volna.

Barna hajú főhősünkre visszatérve, még ezúttal is az ablakon néz kifelé, de néhány másodperc múlva meg is szakítja e tevékenységét, ugyanis Ji-hu kisujjával lágyan megböki a combját.

-Jimin!-suttogja oda a fiúnak pontosan olyan hangosan, hogy Jungkooknak is fülét üsse mindez.-Te tudod hova megyünk?

-Nem, de ezt már mondtam egyszer. Amikor még otthon voltunk.

-Oh, valóban. Bocsánat!-helyezi rá tenyerét a combra és erő nélkül meg is szorítja azt. Az autó ekkor váratlanul megáll, mire az öve mindenkit visszahúz, kivéve a Jimin mellett elhelyezkedő Ji-hut, aki hatalmas erővel fejeli le az anyósülést, hol Taehyung kap majdnem szívrohamot a hirtelen fékezéstől. A fekete hajú férfi oda is nyúl és vállon veregeti a fiút, kinek rengeteget ártott Jimin elérésének céljául.-Ó, bassza meg!-dől vissza az ülésre. Orrából folyik a vér, ezért fejét egyből hátra is dönti.

-Jaj, Ji-hu! Várj, adok zsebkendőt!-dugja bele apró kezét zsebébe egy elő is húz egy csomagot, melyből egy darabot kihalászik, majd kettétépi. Két kis rúdszerűséget formál belőle feldugja Ji-hu orrába, mire a fiú kihasználva az alkalmat Jiminnek derekára fog. Jungkook mérgelődve nyugtázza, hogy a Ji-hunak való ártása épp az ellenkezőjére sikeredett.

-Megjöttünk!-állítja le a motort és kiszáll az autóból, majd Jimin oldalára siet. Kitárja az ajtót, majd az apró, nagy pocakú testet kiemeli a ropogós hóra. Jimin, Jungkook tettére elpirul és szégyenlősen mosolyra gördítve ajkait kezd el tipegni a hóban, míg egy szívet nem alakít ki belőle.