Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

24.rész

-Mi az?-kérdezi Jungkook és ő is előre néz. A függöny éppen ekkor húzódik be, mire egy levakarhatatlan vigyor rajzolódik arcára.-Csak nem meglátott a barátocskád?

-De...Kiakadt-kuncog fel ő is, majd becsatolja magát a biztonsági övvel. A pír még mindig elborítja az arcát, melyet Jungkook nagyon aranyosnak talált, ezért oda is nyúl és meg is csipkedi, melyre Jimin még ennél is pirosabb lesz és pofiját felfújva csapja el duzzogva Jungkook kezét arcától.-Ne hozz zavarba, Kuksi!-fordul az ablak felé, melyre rá is dönti égő arcát, mire a kocsi másik feléből csak egy elfojtott nevetés hallatszik. Jungkook fejét megrázva indítja be az autót és indul el lakásuk felé. Az út alatt nem beszélnek, ellenben Jungkook minden piros lámpánál pislogás nélkül vizslatja az alvó szerelmét egy félmosollyal jobb szája sarkában. Mikor meglátja a házát leparkol elé, nem jár be a garázsba, hisz estére van egy meglepetése még Jimin számára. Kicsatolva magát száll ki az autóból és sétál oda az anyósülés felőli részre.

-Chim! Chimie! Gyere, megjöttünk! Jimin!-rázza meg a vállát. A fiúnak megrebbennek sűrű szempillái és pár másodpercet követően kinyitja sötét szemeit, melyeket kicsi öklével meg is töröl. Nagyon ásít, utána kis szemekkel, az alvástól duzzadt ajkakkal, álmos arccal száll ki az autóból Jungkookba karolva. A férfi kisebb fáziskéséssel indul el Jiminnel. Annyira elbűvölte Jimin akaratlan aranyossága, hogy egy fél pillanatra mindenről elfelejtkezett, kivéve az előtte álló fájdalmas múltú, viszont annál tökéletesebb fiúról nem.

Sietős léptekkel mennek be a házba, mivel egyikükön sincs kabát. Szeptember végéhez eléggé hideg van. A fák már most elkezdték hullatni a leveleiket, melyek sárga, piros színekben szállnak le az utakra. A tél is biztosan előbb fog beköszönteni, mint várják. Az sem kizárható, ha már Október végén nagy havazás, esetleg hóvihar is lenne, mely Jungkooknak nem kedvezne a munkája szempontjából, viszont Jiminnek annál inkább, mivel imádja a telet és a havat egyaránt. Akkora már látszani is fog a kis pocakja, melyben a közös gyerekük fejlődik. Véleménye azonnal meg is változik a télről, mivel elképzeli, ahogy Jimin nagyon pocakkal, egy nagy kabáttal, sapkával, sállal és kesztyűvel sétál az utcán vele kézen fogva, mialatt párszor meg-megállva, egy nagy adag hógolyót összegyúrva dobná Jungkooknak, majd óvatosan, ügyelve a hasára kezdene el szaladni előle, hogy ő ne részesüljön Jungkooktól olyan hideg ajándékban, mint, amit ő adott neki. Majd hazamennének, Jimin leülne tanulni-mivel a professzorhiány miatt az egyetem átmegy online oktatásba-, és, miután ő is készen lenne az otthonra hazavitt munkájával nézné Jimin, a tanulástól összeráncolt homlokát, míg néha-néha egy nagyot kortyol forró forrócsokoládéjából. Karácsony napján pedig együtt díszítenék fel a karácsonyfát, mialatt a konyhából az ünnephez kötődő dalok szólnának. Miután mindezzel meglennének leülnének a földre-Jimin ügyelve a már közepes nagyságú pocakjára-és átadnák egymásnak az ajándékot. Az este pedig egy jó kis kéz és szájmunkával végződne. 

-Jungkook? Min gondolkodsz?-kérdezi egy ásítás közepette.

-Nem lényeges-legyint egyet, majd kinyitja egy vigyorral arcán a bejárati ajtót. 

Ez most egy kis rövid rész lett. remélem azért nem lett olyan gagyi! 😅