Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

13.rész

-Jungkook...-suttogja az idegesen trappló fiúhoz.

-Jimin, kurvára ne szólj hozzám!-üvölti, majd megfogja az első dolgot, mely a kezeibe kerül, ez jelen pillanatban egy váza, mely művirággal van megtöltve, és a falhoz vágja. Az üveg óriási csattanással válik kis szilánkokká, melyek másodpercek alatt beterítik a padlót. Ekkor Jungkook már sehol, felment a szobájába. Jimin elkeseredetten fogja meg a konyhapult mögött lévő seprűt és kezdi el feltakarítani Jungkook művét. Mind ezek után lassan bekopog Jungkook emeleten lévő szobájába, azonban válasz nem jön, ezért csigákat megszégyenítő lassúsággal nyomja le a kilincset és tárja ki az ajtót.

-Jungkook...Kérlek! Ne ignorálj!

-Hagyj békén!-böki felé rá sem nézve.

-Tudom, hogy felidegesített az apád, de próbálj meg nem foglalkozni vele!

-Hogy? HOGY A FASZBA NE TUDNÉK VELE FOGLALKOZNI, AMIKOR EZ A VÉN FASZ AZ ESKÜVŐMET KEZDI EL SZERVEZNI EGY OLYAN LÁNNYAL, AKIT MÉG SOHA NEM IS LÁTTAM?-ordibálja a fiú arcába, amitől kicsordulnak könnyei.

-S-sajnálom! Én csak segíteni szerettem volna.

-Aishh! A picsába! Gyere ide!-tárja szét karját, mire Jimin félve lépked oda. Jungkook az ölébe ülteti a fiút, majd hüvelykujjával végig simít állkapcsán.-Bocsánat! Igazad van! Nem rajtad kell levezetnem a dühömet. Megbocsátasz?

-Ühüm...De...-fekszik le háttal az ágyra és vörös fejjel széttárja lábait.

-Mit csinálsz?

-Vezesd le rajtam a dühödet! Megengedem! Bármennyire is zavarban vagyok kimon-

-Normális vagy? Nem fogom!

-Jungkook! Bassz meg keményen, úgy, hogy járni se tudjak!-fonja kezét mérete köré. Zavarban van, nem is kicsit, de annyira szereti Jungkookot, hogy megengedi neki mindezt bármekkora fájdalommal is jár számára.

-Nem foglak!

-De, fogsz! Keményen, közben pedig mocskosan beszélsz velem!

-Jimin, nem és kész! Ennyire balfasz vagy, hogy nem tudod felfogni, hogy a nem az nem?-löki le öléből.

-Akkor bazdmeg! Csak segíteni akartam!-áll fel az ágyról és kiviharzik a szobából egyenes a szobája felé véve az irányt. Az ágyára rogy és érzelemmentes arccal néz maga elé a sötétben. Miért nem jönnek könnyek a szemébe? Miért fáj neki oly elviselhetetlenül az érzés, hogy Jungkook nem szeretne lefeküdni vele? Talán...Már nem izgatja fel, mint, amikor erőszakolta? Ezek a kérdések kavarognak fejében, melyeket egy rázással tüntet el onnan.

-Jimin?-hallatszik egy erőtlen kopogás az ajtó másik feléről.-Bemehetek?-kérdezi Jungkook, azonban Jimin nem válaszol.-Itt vagy?

-NEM!

-Jimin, ha nem nyitod ki az ajtót kénytelen vagyok benyitni!-meg sem várva, hogy Jimin felfogja, amit mondott az ajtó már nyílik is és Jungkook igyekszik sebesen felé.

-Mondtam, hogy nem vagyok itt!-néz el mellette.

-Jimin, tudod, hogy nem úgy értettem! Nem szeretnélek bántani téged!-fogja Jimin arcát két nagy tenyerébe, ezzel arra kényszerítve, hogy a félhomályban sötét szemeibe nézzen.

-Szeretlek!-szökik ki Jimin száján az a szó, amit már mióta magában tart. Jungkook jéggé dermedten guggol a fiú előtt enyhén szétnyílt ajkakkal. Teljesen ledöbbentette, amit Jimin mondott.-Tudom, hogy mit gondolsz most. Hogy szerethettem beléd még azok után is, igaz?-kérdezi könnyekkel telített szemüregekkel.-De, hisz balfasz vagyok, ahogy mondtad...És, tudod mit? Igazad van, pont olyanba szerettem bele, mint te, egy ilyen fiúba, aki erőszakolt és elrabolt, nem pedig egy olyanba, mint Taehyung volt. Egy olyan rendes, törődő férfibe.

-Ji-

-Ne szólj bele! De soha a büdös életben nem változtatnék azon, hogy megismertelek.

-Jimin...

-Értem....Kezdjek el pakolni?-áll fel és pityeregve a szekrényhez néz.

-JIMIN BASSZAMEG, HALLGASS MÁR VÉGIG!-ragadja meg karját és visszaülteti az ágyra. Az alacsonyabb fiú tágra nyílt szemekkel néz Jungkookra, ki habozva, de megfogja a fiú kezét.-Tudatában vagyok annak, hogy rengeteget ártottam neked...De halálosan szerelmes vagyok beléd Chimie!-néz bele könnyektől csillogó szemekkel Jimin éjfekete íriszeibe. A fiúnak a szíve hevesen kezd el verni, s dübörgő szívére helyezi egyik mancsát, majd mosolyogva lehajtja a fejét.

-Ugye...nem hazudsz nekem Kook?

-Miért hazudnék? Szeretlek, és nem hazudnék neked Chim!-mondja a leszegezett fejű fiúnak, mire ő felnéz. Ajkait megnyalva közeledik Jungkook babarózsaszín árnyalatú párnácskáihoz és cuppantja rá hevesen sajátjait. Jungkook a csókba mosolyogva túr bele szőke hajába és nyalja meg Jimin alsó ajkát, hogy be tudja juttatni nyelvét is. Jimin azonnal elnyitja száját és lehúzza magával Jungkookot az ágyra.

-Feküdj le velem Jungkook! Kérlek!-nyöszörgi a csókot megszakítva.

-Még szép, hogy megfektetlek!-röhög fel és elkezdi lehámozni magáról és Jiminről egyaránt a ruhákat. Mikor már teljesen pucérok mindketten, Jungkook Jimin felé kerekedik, és vadul szívni kezdi nyakát, amitől a szőke önkívüli állapotba kerül.

-Koo...Kook! Beszélj velem mocskosan!-nyögi a fülébe.

-Mi?

-Hallottad!

-Oho, szereted, ha mocskosan beszélek veled Chim? Felizgat?-kérdezi a legerotikusabb hangját elő véve. Jimin arcát másodpercek alatt ellepi a vér, ezért oldalra fordítja fejét.

-I-igen...-suttogja. Jungkook szétnyitja Jimin lábait és lassan, egy nyálcsíkot mellkasán hagyva indul el lefelé.-Istenemh!-kiált fel a fiú, amikor Jungkook forró lehelete megcsapja férfiasságát.-Kérlek!

-Mit kérsz?

-Ne játszd magad Kook! Csak kapd be!-nyomja le a fejét nagyokat sóhajtozva. Jungkook mosolyogva, fejet rázva veszi be szájába Jimin ékességét és mozgatja rajt fejét. Kezével felnyúl Jimin mellbimbójához és csipkedni, morzsolgatni kezdi, amit Jimin már vörös fejjel tűr csak el. Teljesen megbabonázza, magával ragadja Jungkook egész lénye. Talán, mégsem volt olyan nagy baj, hogy elrabolta?

-Ennyi elég lesz édes, mert már nincs sok türelmem-villant felé egy kába vigyort és felhúzza Jimin fenekét magára. Benyálazza két ujját, majd miután elég nedvesnek tartja azokat felhelyezi az elsőt, minek következtében Jimin háta szorosan az ágynak nyomódik. Mikor már látja, hogy szokja ujját felhelyezi a másodikat is.

-Ju...Ez nagyon feszít!-csikorgatja meg a fogait. Jungkook aggódva dől rá a szőke hajúnak mellkasára és nyakán apró puszikkal hinti be, hogy addig se a fájdalomra gondoljon.-J-jöhetsz!-ránt egyet ölén.

-Készülj fel édes, mert egy óra múlva nem igen fogsz tudni járni!-nyal bele fülébe és rámarkol merev férfiasságára, majd tövig Jiminbe nyomul.

-Azt a kurvhahh!-harapja be ajkait és ijedten Jungkookra néz, aki azonnal megáll a mozgásban.

-Fáj?

-Egy..kicsit, igen...

-Szólj akkor. Nem foglak bántani!-újra elkezd mozogni ezúttal lassabban. A fiú ezt pár perc alatt meg is szokja, így már ő könyörög Jungkooknak az eszeveszett tempóért.

-Kook! Még ennél is gyorsabban! KOOK!-megelégeli Jungkook kínzását, ezért fordít a helyzetükön és gyorsan magába engedi a fekete hajú ékességét.

-Ez az! Ha gyors tempót akarsz, akkor lovagolj édes!

-Kookie~. Ez olyan jó érzés!-támaszkodik két apró tenyerével Jungkook izmos melleire és eszeveszett tempóban kezd el ugrálni Jungkook ölén, melybe a fiú is besegít pár erősebben lökéssel, hogy mindketten közelebb kerüljenek a csúcshoz.

-Mozogj gyorsabban! Had lássam, ahogy elélvezel tőlem!-csap rá fenekére, amitől egy hatalmasat nyög fel.-Istenem, azt a picsa! Jimin benned fogok elmenni!-húzza magára Jimint formás seggeibe belemarkolva, majd óriásit kiáltva érnek el egyszerre a csúcsra.

-Jahjghj!-omlik le Jimin pihegve, vörös arccal Jungkook mellkasára, aki közben letöröli Jimin élvezetét hasáról.