Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

35.rész

A zár kattan és a barnaszínű ajtónak kilincse vontatottan lenyomódik és belép rajt az eddig Jimin számára halottnak hitt Taehyung. Azon ez estén, mikor Jimin elszökött Jungkooktól a férfi fejbelőtte Taet, csakmert majdnem lefeküdt Jiminnel. Miután a szőke hajút visszavitte a házához és a fiút ájultan vonszolta le az alaksorba váratlanul rátört a halálfélelem. Megölt egy ember! Vissza is pattant az autó és rontott be egyből Taehyung lakásába és vitte a kórházba, hogy azonnal az intenzívre szállították. Nem halt meg, viszont életveszélyben volt. Jungkook ki is találta az egyik padon, amíg nem ment oda hozzá egy orvos, hogy a fiút anyjához küldi Tokióba és úgy állítja be, mintha csak barátja elvesztése külföldre költözött volna. Fel is hívta az anyját, melytől a nő hatalmas sokkot kapva mekegett valami érthetőet. Nagyon nagyot csalódott Jungkookban és abban a percben meg is utálta....Egészen addig, míg szeptember elsején, Jungkook szülinapján a fia fel nem hívta őt a sírástól berekedt hanggal és mesélte el neki minden tettét. Jimin miatt is sírt. Hogy hazudott neki, hogy megerőszakolta, hogy bántotta és még sorolhatnám. 

Mikor a szürke hajú fiú mesélte neki az iskola parkolójában, hogy egy új barátra tett szert Taehyung jutott eszébe. A halálát is megrendezte neki, csakhogy ne fogjon gyanút. Most Jimin, ez az ártatlan tizenhét éves fiú azt hiszi, hogy a legjobb barátja és szívének legnagyobb részét elfoglalója Jungkook kertjébe van eltemetve.

-Jeon Jungkook?-kérdezi ölni tudó szemekkel a nappaliban álló, fekete hajú férfitől. Válaszára időt sem pazarolva megy oda hozzá és ragadja meg ingénél fogva, majd nagy méretű, ökölbe szorított kezével egy hatalmasat üt a férfinek helyes arcába.-HOGY A FASZOMBA KÉPZELTED EZT TE FASSZOPÓ!?-ordít vele teljes hangerővel, melyre Jimin is kilép a konyhából aggódóan. Szemei ezerszeresére nőnek, teste megdermed, száját enyhén szétnyitva csúszik ki a pohár víz kezei közül.

-T-taehyung?-lép egyet előre, mire a barna hajúnak erős szorítása Jungkook felsőjénél kezd enyhülni. Meghallva a hangokat fordítja fejét a konyha felé, hol egy nem túl jól lévő Jimint pillant meg.

-P-picúr?-néz vissza Jungkook felé mérgesen.-Ő mit keres itt? Mi a faszt csinálsz vele? Kényszeríted, hogy itt legyen?

-Taehyung!-zokogja Jimin és futva megindul a fiú felé és ráugrik a fiúra, mire nagyot csattanva végzik a földön. Jimin remegve kúszik Taehyunghoz és öleli át hátát a sírást egy másodpercre sem törve meg.-T-te...Élsz! Istenem!

Hogy lehet ez? Úristen! Taehyung, ÉL! De tisztán láttam, hogy Taehyung teste lehullik mellém és a fejéből folyik a vörös színű vér, mely pillanatokon belül beterítette a padlót. Ezért ki fogom nyírni Jungkookot!

-Ne sírj, Jimin! Itt vagyok, élek, semmi baj!

-A-annyira hiányoztál, Tae! Több napig ki sem jöttem a szobából, a temetésed után. Egész nap sírtam miattad!-zokogja nehezen véve a levegőt.

-Jimin! Értem, most mindent elmesélhetsz, csak nyugodj meg! Nem szeretném, ha valamilyen rohamod lenne!-áll fel a fiút hátánál fogva, majd ül le a kanapéra, mely mellett Jungkook áll rezzenéstelen arccal. Nem mer megszólalni, de meg kell neki. Ő tehet mindenről. Jimin Taehyung ölébe mászik, és vállába fejelve szipog tovább vékonyka karjaival barátját magához ölelve.

-Annyira...a-annyi-mekeg össze-vissza szaporán véve a levegőt.

-Jimin! Kérlek! Próbáld meg egyenletesen venni a levegőt!-puszil bele Chim hajába, melyet Jungkook nem néz jó szemmel, viszont nem teszi szóvá.

-A-annyira magányos voltam nélküled, Tae! Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rád és ne vinnék virágot a sírodra.

-Sírom?-váltja tekintetét a két fiú között.

-Jungkook...Azt mondta, hogy meghaltál, de úgy tudta le az ügyet, mintha kiköltöztél volna külföldre.....TaeTae...Olyan nagyon hiányoztál nekem, szeretlek és többet ne hagyj el!-szipogja neki.-Képzeld! Egy étteremben dolgozok az iskola mellett és meg tudtam venni azt a vibrátort, amit neked mutattam! Azzal akartam átélni az első orgazmusom-kuncog fel mögötte.

-Tényleg ez most a legfontosabb, amit mondani akarsz nekem? Egyébként...Gratulálok?-kezdi el hátát simogatni.

-Bébi?-hangzik fel Jungkook mély, rekedtes hangja. Jimin felnéz Tae mellől és Kook felé fordul.-Tudom, hogy most nagyon mérges vagy rám, de...Ő...Ő lenne az ajándékod. Múltkor mondtad, hogy minden nap viszel virágot a sírjára...Rájöttem, hogy előbb kellett volna már idehoznom téged, hogy újra találkozhassatok és újra barátok lehessetek-hangsúlyozza ki erősen a barát szót, ugyanis tudatában van annak, hogy Taehyungnak tetszik Jimin, ellenben ettől el tud tekinteni, mivel tudja, hogy a fiú soha nem mászna rá Jiminre, ha ő nem szeretné. Ő nem olyan, mint az a patkány...Ji-hu

-Utállak! Utállak, Jeongguk! Soha többet ne merj hozzám szólni! Egy kicseszett szót se!-kel fel a kanapéról a haraggal izzó szemű Taehyung karjába erősen belemarkolva és húzza fel maga után az emeletre, a vendégszobába, hol Jungkookal szállnak meg ebben a pár napban. 

Remélem nem rontottam el ezzel a történetet, hogy visszahoztam Taet. Azért bízom bent, hogy tetszik nektek! <3