Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

34.rész

Másnap, Jimin tizenhetedik születésnapján a szürke hajú előbb nyitja ki kis szemeit Jungkooknál. Az este folyamán a film nézése közben mindhárman elaludtak a kanapén. Lassan, ügyelve, hogy Jungkookot még ne ébressze fel kászálódik ki karjai fogságából és a konyha felé veszi az irányt, ahol HaRin iszogatja egymagában, álmos fejjel a gőzölgő kávéját.

-Jó reggelt, Jimin! Nem fázol? Ne adjak egy pulóvert?

-Nem kell, köszönöm!-ül le a nővel szemben.

-Tessék, ezt idd csak meg. Jungkook mondta, hogy szoktál kávézni. Jimin, feltehetek egy kérdést, ami már napok óta gondolkodtat?

-Igen, p-persze!-szeppen meg a fiú.

-Jaj, ne ijedj meg, édesem! Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy hogyhogy már tizenhat, inkább vegyük tizenhétnek, megkezdhetted az egyetemet?

-Öhm, hát...Annyira okos voltam, hogy egyszer az egyik tanárom kiadta nekem a végzős év egész éves tananyag tesztét. Hibátlanra megoldottam és még szóban is levizsgáztam mindenből. Ez annyira meglepte mind az iskolát és mind a tanári kart, hogy áthelyeztek a végzősökhöz és a akkori évi tananyagból levizsgáztam. Ezért jöttem egy évvel hamarabb egyetemre. Az igazgatónő azt mondta, hogy lenyűgöző, hogy ilyen tudásom van.

-Jimin, amióta itt vagy azóta csak folyamatosan lenyűgözöl-nevet fel halkan a nő.-Viszont, Chim! Boldog születésnapot! Én most szeretném átadni az ajándékodat, mivel sajnos estefelé egy céges vacsorára kell mennem. Olyan este tizenegy felé érek haza, ha gondoljátok megvárhattok-áll fel a nő és a hűtőszekrényhez tipeg, ahonnan kiemel egy halvány rózsaszín árnyalatú, mochikkal díszített tortát.-Ne haragudj, hogy nem én sütöttem, de próbáltam a legjobban kinézőt választani a cukrászdában!-jön zavarba a nő.

-Jaj, HaRin nem kellett volna!-pattan fel az székről és odasétálva a nőhöz megöleli.-Tudod, HaRin...Anya nagyon sok mindenben hasonlított rád. Most szinte olyan, mintha anyával beszélnék. Nagyon boldog vagyok, hogy megismerhettelek és, hogy nem utálsz. Az idefelé vezető repülőúton nagyon izgultam, hogy elfogadsz-e minket vagy elküldesz egy melegebb éghajlatra-kuncog fel a fiú HaRin karjai között.

-Jaj, Jimin! Ilyet ne is gondolj! Szerintem én vagyok a legnagyobb rajongótok! Nagyon szeretlek mindkettőtöket. Meg persze a leendő unokámat is, de nagyon ajánlom, hogy a te természetedet örökölje!-húzza fel orrát a hangosan, tátott szájjal horkoló, fejét a kanapéról lelógatva alvó Jungkookot látván.-Olyan édes lenne, ha nem keltené fel a szomszédokat a hangjával!-rázza meg a fejét nevetve, majd eltolja magától Jimint, viszont két keze még így is vállain pihen.-Ma Jungkook át fogja neked adni az ajándékodat...Kérlek! Mielőtt bármit is tennél...Hallgasd végig! Nem szeretném, ha emiatt összevesznétek, viszont, ha még is...rúgd sípcsonton, rendben? Most még nem érted miért mondom ezt, de ígérem pár óra és, amikor nem leszek itthon megtudod.

Délután ötöt üt az óra. HaRin nagyban pakolja bele elektronikus készülékeit és még miegymást a táskájába a vacsorához készülődve. Jungkook jelenleg jobbra-balra sétál, hogy oldja feszültségét az ajándék miatt.

-Fiúk! Szerintem én elindulok, itt van értem a taxi. Jungkook, ügyesen, Jimin neked pedig még egyszer boldog születésnapot és ne feledd el azt, amit reggel mondtam neked!-hagyja el a házat. A szobára csend telepszik. Jimin már mindenre gondolt, ami az ajándékkal kapcsolatos. Mi lehet az, amitől ennyire félnek, mint Jungkook, mint HaRin? Valami rossz? Vagy valami egészen jó? Talán, mindkettő?

Jungkook hirtelen feszül meg Jimin mellett és dobol egyik ujjával idegesen ezt követően váratlanul a fiú irányába hajlik.

-Bébi? Tudsz hozni nekem egy pohár vizet a konyhából?-tereli a fiút a másik helyiségbe, ezután a nappali közepére áll és nézi, ahogy lassan kattan a zár az ajtón. 

Megint nem tudok ide mit írni. Na, talán azt; Lehetséges, hogy holnap nem lesz rész, mivel be kell hoznom a következő részekkel a lemaradást.