Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

18.rész

Másnap reggel Jimin az ébresztőóra hangos zajára nyitja ki szemeit és Jungkookot pillantja meg, ki mit sem törődve a fülsüketítő zajjal alszik békésen. JUNGKOOK?! Szemei rögvest kidüllednek és kipattan az ágyból. Nagyon haragszik rá a tegnapiak miatt, ezért a lehető leggyorsabban és legcsendesebben öltözik át, kapja fel hátára a táskáját és indul el az iskolába. Mikor az egyetem parkolójába ér a nagy vaskapunál meglátja Ji-hut, ki hevesen integet neki.

-Ji-hu! Szia!-integet neki vissza a távolból, majd odaszalad hozzá.

-Szia Chimie!-vonja egy szoros ölelésbe és karját megragadva vezeti be az előadóterembe.-Akkor, elmagyarázod az anyagot?-teszi le táskáját a padra, majd előveszi jegyzetfüzetét. 

-Figyelj, Ji-hu! Ezt elosztod ezzel, majd az eredményt megszorzod hárommal és hozzáadod azt a mennyiséget, ami a feladatban van. Ez az én titkos szabályom. Még középsuliban mutatta a matektanárom és azóta kenem-vágom ezt-húzza ki magát büszkén, de azonnal el is kuncogja magát hirtelen jött nagyképűségétől.

-BASZKI! Ezt tényleg könnyű!-csapja magát homlokon.

-Ugye? Akkor megvan a feladat?

-Igen, köszi!-csapja be a piros füzetet és székével Jimin felé fordul.-Viszont, ami fontosabb. Délután hánykor megyünk fagyizni?

-Szerintem mehetünk egyből suli után. Jungkookkal kicsit összekaptunk, ezért nem szeretnék hazamenni és a búval baszott arcát nézni.

-Megértelek. Addig elmúlatjuk az időt és csak megbékél majd-a beszélgetésük itt marad félbe, mivel a professzor elkezdi az órát. Az órán Jiminnek többször is segítenie kell Ji-hunak, mivel még mindig nehezen birkózik meg pár feladattal. Legalább hamar eltelik az óra.

A negyedik órájuk után úgy döntenek, hogy kimennek az iskola előtti parkhoz, mivel még elég meleg van. Vállukra dobják táskáikat és csendben sétálnak egymás mellett az épületet kémlelve. Mikor a hirtelen zölddel borított helyhez érnek leteszik pulcsijukat és elhelyezkednek rajt.

-Jungkookkal egyel több szendvicset csomagoltunk, nem kéred a másikat?-mutatja felé az ételt, amit Ji-hu egy bólintás és mosolygás kíséretében fogad el. Egyszerre harapnak bele a sajttal, sonkával és még miegymással jól megpakolt kenyérbe, majd mindketten egy jólesőt nyögve terülnek el a füvön.

-Hallod, ez rohadt jó!-nyalja le a szája sarkában megbúvó szószt.

-Nem csak az én érdemem-ránt vállat, majd nagyot vigyorog barátja gondolatán.-Csak ne lenne olyan féltékeny mindig. Nagyon szeretem őt, de az őrületbe kerget a birtoklási vágyával. Valamilyen szinten megértem, mert nekem se esne jól, de azért na!-harap bele beszéde végeztével szendvicsébe. 

-Szerintem meg nem olyan jó ez. Nem bízik benned. Figyelj, ha megbízna benned, akkor nem lenne féltékeny, mert tudná, hogy sosem csalnád meg mással. A féltékenység nem jó dolog egy kapcsolatban. Általában szakítás lesz a vége. Én, ha a helyedben lennék, szakítanék vele és keresnék valaki mást, akinek nincs ilyen durva birtoklási vágya.

-Az te vagy. Én nagyon szeretem őt és nem szeretném elveszíteni-szomorodik el-Figyelj, Ji-hu! Szerintem én az utolsó órát kihagyom és hazamegyek megbeszélni a dolgokat Jungkoo-

-Ne! Chim! A kedvenc óránk lesz. Majd a fagyizás után úgy is meg kell vele beszélned a problémákat. Oké?

-Aj, rendben, oké! Akkor menjünk, mert kezdődik az előadás-pattan fel, majd Ji-hunnak nyújtja apró kezét és felhúzza a földről.

-Kösz!

Az előadás végül elég unalmas volt, mivel más professzor jött be, aki kiadott feladatokat és azt kellett megoldaniuk. Amint vége lett nevetve sétálnak ki a teremből és közelítik meg a kijáratot.