Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

21.rész

-Igen! Gyere be!-utasítja Jimin, mire Jungkook egy gyilkos pillantást vet a szürke hajúra.

-Ő mit keres itt?-néz le a Jimin mellé guggoló férfire.

-Semmit. Menjünk haza-nyújtja Jimin Ji-hu felé a kezét, melyet a fiú megfog és óvatosan talpra állítja Jimint. Ji-hu Jimin derekának legalját átkarolva segíti ki a mellékhelyiségből.

-Haza?-fakad ki Jungkookból a kérdés.-Ti? Ti együtt éltek?-követi Jungkook őket a kijárat felé. Namjoonnak int egyet, hogy ő most hazamegy, erre Namjoon csak egy aprót biccent Jungkook felé látva, hogy Jimin után igyekszik oly sebesen. Mikor kiérnek az étteremből Jungkook megragadja Ji-hu ingének szélét, majd megállítja őt a mozgásban.-Jimin velem jön!-jelenti ki határozottan a szemkontaktust meg nem szakítva egy másodpercre sem.

-Mégis miért menne veled?-horkant fel egy nagyot.

-Mert én azt mondtam!-söpri le Ji-hu kezét Jimin derekáról, majd Jimin kezét megfogva rántja háta mögé.

-Jungkook! Nem akarok veled menni! Jól vagyok már!

-Látom-forgatja meg szemét.-Kérlek, Jimin! Beszélni szeretnék veled!

-Múltkor már elmondtál mindent-hajtja le fejét.

-De, Jimin! Velem jössz!

-Normális vagy, ember? Mellesleg, hogy felvilágosítsalak Jungkook! Jimin az én párom már. Te csak a kibaszott, őrült exe vagy.

-Ez nem igaz, Jimin....-engedi el Jungkook a fiú karját.

-Na, jó! Talán egy kicsit kamuztam, de alakulóban vagyunk. Igaz, Jimin?-néz a fiúra, de Jimin csak elnéz a másik irányba, majd fejét újfent a föld irányába fordítja.

-Itt lett elegem. Jimin hazajön velem megbeszélni a dolgokat te meg szépen hazavonszolod a feneked!-néz rá szúrós szemekkel, majd Jimint combja alá nyúlva menyasszonypózba fogja és elindul az étterem melletti utcába, hol saját háza van.

-Jungkook. Miért csinálod ezt?

-Mert szeretlek, Jimin! Tényleg! Nagyon kérlek, Jimin, bocsáss meg nekem, amiért olyan voltam veled, csak azt hittem, hogy elveszítelek és, hogy már Ji-hut szereted. Annyira szeretlek. Ebben a három hétben azt hittem, hogy elpusztulok a hiányodtól!-nyitja ki házának ajtaját, majd, miután be is zárta azt, lerakja Jimin a kanapéra s szorosan mellé ül.

-Nem tudom, Jungkook! Ji-hu olyan jól bánik velem az utóbbi hetekben-süti le apró szemeit. Hazudik! Jungkook már az arckifejezéséből megállapítja ezt. Jiminnek egy szót sem kell ehhez szólnia. -Befogadott magához, miután te elküldtél. Nem erőszakoskodik velem, nem kiabál velem és kedves velem-néz el mellette, egészen a konyha felé.

-Csak azt ne mond, hogy őt szereted!-viszont mielőtt Jimin még válaszolni tudna elfogja a hányinger és gepárdokat megszégyenítő gyorsasággal rohan fel az emelten lévő fürdőszobába. Jungkook aggódva fut utána, majd nyit be ő is a helyiségbe, ahol a szürke hajút pillantja meg, ahogy éppen megismételi fél órával ezelőtti cselekedetét.-Jimin, nem érdekel, hogy mit mondasz, megyünk a kórházba-simogatja meg a még mindig köhögő fiúnak hátát.-Majd gyere, amikor biztos nem kell újra hánynod!-fejezi be mondatát, majd kimegy a mosdóból. Lemegy a konyhába, kivesz a fiókból egy nejlonzacskót, hátha az autóban is kell neki hánynia.

-Jungkook! N-nem tudnál nekem adni egy másik pólót? Véletlenül lehánytam Ji-huét-mutat a foltra, majd pirult arcát Jungkookra emeli. Rosszallóan elhúzva száját Ji-hu neve hallatán fordul az alacsony felé.

-Gyere fel!-fogja meg karját mára már harmadszorra és kezdi el maga után vonszolni. Benyit a szobájába, mitől Jiminnek kellemes, egyben nem túl vidám emlékek is átsuhannak agyán. Jungkook éppen nyitná ki a gardróbajtót, mikor Jimin vékonyka hangján megszólal.